Élelmiszerár-változás 2010 óta

2020.03.31

A hazai termelés támogatásával megelőzhető lenne a drágulás Milyen trendek várhatóak a következő években az élelmiszerárak alakulásában, és mik azok 
a főbb faktorok, amelyek alapvetően befolyásolják az árakat? Milyen hatásai lehetnek 
az Európai Unió szabadkereskedelmi egyezményeinek? Miért lenne érdemes a rugalmasan reagáló magyar gazdaságokat erősíteni?

Élelmiszerár-változás 2010 óta


Egyértelmű trend 2010 óta, hogy több más termék mellett az élelmiszerek egy része is jelentős dráguláson esett át az elmúlt évtizedben. A Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján a listavezető a pontyfilé, amelynek kilogrammja 2010-ben még valamivel 1000 forint alatt volt, 2019 novemberére viszont már 2200 fo­­rint fölé emelkedett, vagyis bőven a dup­­lájára drágult. Ugyancsak jelentősen nőtt a burgonya kilónkénti ára, 2010-ben ez még mindössze 140 forint volt, 2019 novemberére viszont már 238 forint fölé drágult. A narancs pedig a 2010-es kilónkénti 348 forintról 2019 végére 573 forint lett. [elofizeto]

A további 10 legjobban drágult termék listáján szintén több élelmiszerrel lehet találkozni, ezek áremelkedése is 150 százalék feletti volt. A párizsi kilogrammja a tíz évvel ezelőtti 1030 forintról 1670 forintra, a fejes káposzta kilója 166 forinttól 259 forintra, az olasz felvágott kilója 1180 forintról 1800 forintra, az alma kilója pedig 205 forintról 309 forintra nőtt 
az évtized végére.

Átlagos havi nagybevásárlás

A Picodi.com csapata által nemrég végzett felmérés rámutatott, hogy Magyarországon ma egy átlagos havi nagybevásárlás – 10 liter tej, 10 egész kenyér (500 grammos kiszerelésben), 1,5 kiló rizs, 20 tojás, 1 kiló sajt, 6 kiló hús és felvágott, 6 kiló gyümölcs és 8 kiló zöldség – a minimálbér (nettó 107 000 forint) 21,8 százalékából (valamivel több, mint 23 000 forint) oldható meg. Igaz ugyan, hogy a minimálbér összege hazánkban az utóbbi években emelkedett, az alapvető élelmiszerek árai azonban gyorsabban nőttek. Ráadásul az imént említett felmérésben csak valóban alapvető élelmiszerek szerepeltek, egy átlagos havi nagybevásárlás a 23 000 forint körüli összegnél bőven többe fog kerülni.

Magyarország olcsó az EU-n belül

Annak ellenére, hogy az alapvető élelmiszerek ára meglehetősen elszállt 2017 óta – az imént felsorolt élelmiszereken kívül 
az uborka, a paradicsom és a vöröshagyma ára is drasztikusan megugrott –, Magyarország továbbra is az olcsóbb országok közé tartozik. Az Eurostat legfrissebb, 2019. júniusi statisztikái szerint a hazai élelmiszerek árszínvonala az európai uniós átlag 84 százaléka: Magyarországnál csak Romániában, Lengyelországban és Bulgáriában olcsóbbak az élelmiszerek az Európai Unióban, a többi tagállamban viszont ennél magasabb, sőt esetenként jóval magasabb árakkal találkozunk.
Az EU legdrágább állama az Eurostat statisztikája alapján Dánia – az élelmiszerek itt az uniós átlag 130 százalékába kerülnek –, a legdrágább országok között találjuk továbbá Ausztriát, Finnországot és Írországot is, ahol az uniós átlag 120 százaléka felett van az árszínvonal.

Hiába számítanak azonban az élelmiszerek olcsónak az európai uniós árakhoz képest, ha a hazai háztartásoknak a nyugat-európai vagy más régiós országokénál alacsonyabb a jövedelmük: 2017-ben a magyar mediánjövedelem az Eurostat adatai szerint évi 4993 euró volt, míg például Szlovákiában 7183 euró, Csehor­szágban 8282 euró, Spanyolországban 14 207 euró, az Egyesült Királyságban pedig 20 995 euró. A magyarok tényleges fogyasztása a mediánjövedelemhez hasonlóan szintén alacsonyabb, az uniós átlagnak mindössze 64 százalékát érte el az Eurostat adatai szerint.

Az árváltozások okai

Egy-egy élelmiszer aktuális ára több té­­­­­­nyező függvénye. Az alma kilónkénti ára – bár a 2010 és 2020 közötti időszakban összesen 151 százalékos dráguláson esett át – 2019-re csökkent a 2018-as értékhez képest (2019 novemberében 335 forint helyett csak 309 forintba került). Ennek oka például az volt, hogy a 2016-os év a termés szempontjából meglehetősen gyenge volt (ekkor az alma kilónkénti ára 281 forint volt), 2018-ban viszont 
az elmúlt évek legjobb termésmennyiségét produkálta az ágazat, emiatt 
a fogyasztói árak is csökkentek. Érdekes továbbá összehasonlítani a helyi vagy biogazdaságból származó termékek árát a szupermarketekben kapható zöldségekével és gyümölcsökével. Az előbbi termékek sokszor jóval drágábbak, mert 
az importtermékek árába (például a Marokkóból Magyarországra szállított na­­­rancséba vagy a Spanyolországból származó paradicsoméba) nem számítják bele az előállításukkal kapcsolatos környezeti és társadalmi költségeket – például a földek vagy a vizek használata és az ipari mezőgazdaság szennyezései által okozott költségeket –, és nem veszik figyelembe a termékek szállításának környezeti költségeit sem.

Az élelmiszerárakat befolyásoló tényező az éghajlatváltozás is, amelynek hatásai Magyarországon is egyre hangsúlyosabban fognak érvényesülni, így a környezeti költségek az előállított élelmiszerek árában is megjelenhetnek majd, akár je­­­­­­­lentősen drágítva azokat. Ráadásul a ho­­­­­­­­­zamok a jövőben jelentősen fluktuálhatnak az extrém időjárási körülmények miatt. További árbefolyásoló faktort jelentenek az olyan piactorzító tényezők, mint a mezőgazdasági támogatások: a közös európai uniós agrárpolitika képes erőteljesen befolyásolni, hogy az egyes országokban mit termeljenek. A jelenlegi rendszerben a termelők sokszor csak akkor tudnak megfelelő életszínvonalat biztosítani saját maguk számára, ha igénybe veszik az európai uniós támogatásokat. Emiatt nagyobb részt olyan élelmiszereket termelhetnek, amelyek kellően nagy felvevőpiaccal rendelkeznek. Ilyenek például a búza, a kukorica, a napraforgó és a repce. Az államnak persze van módja arra, hogy nemzeti szinten beleszóljon az élel­­­­­miszerek árának alakulásába. 
Az állami támogatásnak és az áfacsökkentésnek köszönhetően ma Magyarországon olcsóbb egy kiló disznóhús, mint egy kiló fejtett bab, noha a disznótartás jóval erőforrás-igényesebb, mint a babtermesztés.


Szabadkereskedelmi egyezmények

Meg kell említeni a szabadkereskedelmi egyezményeket is, amelyekről a magyar kormány szerint a tárgyalásokat az Európai Bizottságnak fel kell gyorsítania, hogy a világgazdaság minél nyitottabbá váljon. A harmadik országokkal fennálló kereskedelmi kapcsolatokat szabályozó szabadkereskedelmi megállapodásból az Európai Unióban több is folyamatban van, vagy már alá is írták. Ilyen az EU és Kanada közötti átfogó gazdasági és kereskedelmi megállapodás (CETA), amely 2017. szeptember 21-én lépett ideiglenesen hatályba, és amelyről az Európai Bíróság nemrég kimondta, hogy nem sérti a közösségi jogot.

Az EU és az USA között fennálló kereskedelmi kapcsolatokat szabályozó transzatlanti kereskedelmi és befektetési partnerség (TTIP) megállapodást még nem véglegesítették (ez ellen nemrég több mint száz európai civil szervezet tiltakozott). A Mercosur megállapodást pedi az Európai Unió és a dél-amerikai közös piac országai (Argentína, Brazília, Paraguay, Uruguay) között tervezik megkötni, és már csak a tagállamok ratifikálására vár.

„Sokan attól tartanak, hogy az említett szabadkereskedelmi megállapodások káros hatással lesznek az Európai Unió mezőgazdaságára, amely a korábbiaknál sokkal kiszolgáltatottabbá válhat majd 
a világpiaci folyamatoknak. Ezek az egyezmények is mindenképp olyan faktorok, amelyek a közeljövőben befolyásolni fogják az élelmiszerek árait” – mondja Balogh Lili okleveles permakultúrás tervező, trópikus agrármérnök és biomérnök.

A szakember kiemeli: lehetséges, hogy kezdetben akár jelentősen zuhannak majd az egyes élelmiszerek árai a külföldi országokból masszív mennyiségben, olcsón importált termékek miatt. Később azonban, ha egy-egy cég monopóliumhoz jut egy bizonyos élelmiszer vagy akár vetőmag forgalmazását tekintve, 
az akár jelentős drágulást is okozhat majd néhány élelmiszer vagy a vetőmagok árában.


Mit tehetünk a jelentős 
drágulás ellen?

„Mindenképpen el kellene gondolkozni azon, hogy mennyire fenntartható, a sa­­­­­ját termelésű helyett a világ másik feléről, például Új-Zélandról hozzuk be az almát vagy más terményeket. Új-Zélandra pedig Olaszországból visznek almát – teljesen nonszensz” – mondja Balogh Lili. A szakember szerint több megoldás is kínálkozna arra, hogy a jövőben ne szabadulhassanak el az élelmiszerárak. Fontos megemlíteni, hogy a jelenlegi élelmiszerárak nem tükrözik a termékek előállításának valódi költségeit, hanem ennél sokkal alacsonyabbak. Az árakat tehát jelenleg mesterségesen alacsonyan tartják. „A jövőben például azzal lehetne megelőzni a hazánkban előállított élelmiszerek árának jelentős drágulását, ha minél reziliensebb helyi mezőgazdasági rendszereket hoznánk létre. Nem érdemes külföldről behozatnunk olyasmit, amit néhány száz kilométeres körzetben Magyarországon is meg lehet termelni. A lokális mezőgazdasági rendszerek erősítésére, támogatására lenne szükség. 
Ez azért is fontos, mert többféle okból is meghiúsulhat egy-egy termék importja, ami helyi termelés nélkül ellátási hiányokhoz vezethet” – mondja a szakember.

Miért bírálják a szabadkereskedelmi egyezményeket?

A bírálatok okait legrövidebben talán a TTIP példáján lehet bemutatni. A szerződés EU-val történő megkötése többek között azért lenne előnyös az USA számára, mert ezzel azon mezőgazdasági termények előtt is megnyílna az uniós piac, melyek korábban be voltak tiltva az EU-ban. Ilyen például a „klórozott csirke” – klórozott vízzel megtisztított csirkehús –, amelyről többen mondják, hogy ez a fajta húsfeldolgozás egészségkárosító hatású, és amelyről az USA mezőgazdasági minisztériuma azt állította, hogy az amerikai cégek már nem is használják. A TTIP megkötése ellen 2020 februárjában is tiltakozó európai civil szervezetek közleménye szerint 
az egyezmény nemcsak a fogyasztókat, hanem az európai uniós gazdákat is hátrányosan érintené, a termékeiknek ugyanis innentől az olcsó, amerikai ipari mezőgazdasági terményekkel kellene versenyezniük, ráadásul úgy, hogy az európai gazdák továbbra sem alkalmazhatnának bizonyos vegyszereket vagy a takarmányokat profitábilisabbá tevő technológiákat.

  [/elofizeto]


TOVÁBBI  HÍREK MEGTEKINTÉSE...

A MAGYAR GAZDÁLKODÓK SZAKMAI KÖZÖSSÉGE