Gazdaszövetkezetek Dániában – A profit a feldolgozásban és a kereskedelemben rejlik

Dánia boldog ország: jövedelmi egyenlőség tekintetében világelső, és itt az egyik legmagasabb az egy főre jutó jövedelem is. A hazánk területének felét sem elérő, 
a tengerszint felett átlagosan harminc méter magasságban elhelyezkedő ország ezt agrárgazdaságának is köszönheti.

sertés

A világon itt a legmagasabb a szántók aránya, az ország területének kétharmada. A szántóföldeken főleg takarmánynövényeket termesztenek, amivel a kiemelkedően sikeres állattenyésztés alapjait teremtették meg. Ehhez magas színvonalú tej- és húsfeldolgozó ipar társul, amely csúcsminőséget állít elő, zömmel exportra. A „dán modell” gyújtópontjában a többiekkel szövetkező gazda áll. A szövetkezeti rendszer lényege, hogy megmarad a magántulajdon, a tagok mindegyike önállóan, a saját földjén dolgozik, a szövetkezet ugyanakkor a közös beszerzéseket, a gazda ellátását szolgáltatásokkal és termékei piacra juttatását a lehető legfeldolgozottabb formában, valamint képzését, érdekképviseletét megoldja.
Az állattartás kiszolgálása
A Jylland nevű félszigetből és 76 lakott (összesen 443) szigetből álló Dánia területe hazánk területének felét sem éri el, lakossága is alig több a magyar lakosság felénél. Élelmiszer-gazdaságának termelése mégis 40%-kal magasabb a miénknél. Ez annak köszönhető, hogy a mezőgazdaság termelési értékében a növénytermesztés aránya alig több mint 30%, és ezt is teljes egészében az állattartás szükségleteinek kielégítésére fordítják. Ötször több marha- és sertéshúst állítanak elő, háromszor több tejet, mint mi – és a tetemes felesleget magas színvonalon feldolgozva exportálják. Ebben van oroszlánrésze a szövetkezésnek, a szövetkezeteknek, amelyek nélkül nem lenne tartható a közös, sikeres irány.


A dán szövetkezetek
Egész Skandináviában a Grundtik püspök által megálmodott, keresztényszocialista ihletésű társulások terjedtek el, amelyekben több gazdaság a gazdálkodási műveleteket közösen végzi vagy végezteti el úgy, hogy a gazdaságok függetlenek maradnak.
A cél a tagok által irányított termelői közösség létrehozása, hogy a gazdák a megtermelt javakat optimális áron, csekély kockázattal adják el. Az ilyen szövetkezet tehát valójában egy kisvállalkozói beszállítói rendszer, amelynek főbb ismérvei a következők.
• 
Önkéntesség és nyitott tagság. A tagok hajlandók önös érdekeik érvényesítését korlátozni és közösen cselekedni. A nyitott tagság azonos jogokat biztosít minden újonnan csatlakozni kívánó gazdának, ha elfogadja az együttműködési elveket. Ezért a gazda és a szövetkezet között kettős kapcsolat áll fenn. Egyfelől tagként a szövetkezet résztulajdonosa, tehát tulajdonostársa, másfelől üzletfél, mert használja a szövetkezet szolgáltatásait, élvezi az abból származó előnyöket.
• 
Szövetkezeti demokratizmus. Minden tagnak azonos jogosítványa van, függetlenül a gazdasági erejétől, illetve a társulás időpontjától. Az egy tag, egy szavazat elve azonban nem jelenti azt, hogy a kicsi és a nagy versengésének nincs gazdasági terepe, vagy hogy a nagyobbakat hátrányok érik. A nagyobb szolgáltatási volument igénybe vevő vagy nagyobb árutömeget beszállító, értékesítő termelő-gazdálkodó arányosan nagyobb hozzájárulást fizet, és nagyobb arányban részesül a közös tevékenység költségeiből és eredményeiből.
• 
Korlátozott tőkekamat. A szövetkezés értelme nem a tőkehasznosítás, hanem a közös társulásban és szolgáltatásban megnyilvánuló együttműködés. A tagok alapvető érdeke a szolgáltatás fenntartása, bővítése, hatékonyságának növelése.
• 
Nonprofit jelleg. Sokan ezen az általános haszonnélküliséget értik, holott tulajdonképpen az eredményelosztás módjáról van szó. A dán állam a társulásokat rendkívül kedvezményesen adóztatja, mivel a gazdák tevékenységének részeként kezeli.
• 
Nevelés, képzés. Az együttműködés tudatosítása már a szövetkezeti szerveződések száz évvel ezelőtti időszakában is rendkívül fontos volt. 
A gazdákkal – gyakorlati példák bemutatásával – el kell fogadtatni, hogy csak abban az esetben működhetnek eredményesen, ha önállóságukat részben feladva koordinálják tevékenységüket.
Az idilli közelmúlt


A dán törvények mindmáig védelmezték a családi vállalkozások alapját jelentő paraszti tanyát és a földbirtokos státuszt. A földtulajdon felső határa néhány évvel ezelőttig 125 hektár volt. A dán paraszt tulajdonába csakis olyan földterület kerülhetett, amely legfeljebb 15 km távolságban van a tanyájától.
Földet csak természetes személy birtokolhatott. A fiatal gazda is piaci áron vette meg szülei földjét, és a birtok aktuális forgalmi értékének 70%-áig jelzáloggal terhelhette meg, a bank azonban soha nem válhatott földtulajdonossá! Csak az lehetett tulajdonosa egy gazdaságnak, aki a tanyáján lakott, és rendelkezett a megfelelő mezőgazdasági, üzemszervezési, valamint információtechnikai vizsgákkal. A harminc hektár feletti földterület birtoklásához legalább kétéves, nappali képzéssel és bennlakással megszerezhető szakképesítés – úgynevezett „zöld bizonyítvány” – kellett. Ennél természetesen a főiskolai/egyetemi szakképzés és az igazolt szakmai gyakorlat ma már többet ér.
Bel- és külföldi befektetők is
A maastrichti szerződésben rögzített, a termőföldforgalomra is kiterjesztett 
„a tőke szabad áramlása” miatti gondok Dániát is utolérték. A földárak különbsége kemény versenyhelyzethez vezetett a gazdag centrumországok befektetőivel. Az Európai Bíróság a tőkeáramlást aránytalanul korlátozó földforgalmi szabályozást a közösségi joggal ellentétes, így a dán bíróság előtt nem alkalmazható jogszabálynak minősítette.
A 2010. július 1-jén újraforgalmazott mezőgazdasági törvény új távlatokat nyitott. Az üzemnagyságot többé nem korlátozták. Külföldiek már bérelhettek vagy művelhettek dán tulajdonban levő földeket, „csendestársak” akár 90%-ban tulajdonosai is lehettek egy-egy gazdaságnak, de a döntés joga a 10%-ot megtartó dán gazdánál maradt. Ily módon külső pénzintézetek is bevonhatók voltak a gazdaságok működésének finanszírozásába. Az egy hektáron eltartható állatlétszámot is felfelé módosították: hízósertéseknél például 32,5 darabról 36 darabra (+9,7%), malacneveldékben 162-ről 200 darabra (+19%). Az állattartás melléktermékeinek elhelyezésében nem ragaszkodtak többé a területarányos kötöttségekhez. Ha a hígtrágya alternatív módon hasznosul (biogáz, üzemanyag), akkor az állatlétszám tekintetében nincs felső határ.
2015-től még olcsóbb a föld
Idén január 1-jével a dán mezőgazdasági törvény további liberalizációs intézkedései lehetővé tették a külföldi beruházóknak, hogy birtokokat vásároljanak anélkül, hogy azokat saját maguk művelnék meg. A német, holland, svájci érdeklődés igen élénk, mivel ez a földárak csökkenése miatt jobb befektetésnek tűnik, mint a kötvény- vagy részvényvásárlás. A dán mezőgazdaságnak szüksége van komolyabb tőkeinjekcióra, de ez rosszul is végződhet. Az új befektetők ugyanis nem kívánnak hús- vagy tejtermeléssel foglalkozni, emiatt a szövetkezeti szektorban számos munkahely szűnhet meg.

 

Tisztelt Látogatónk!

A cikk megtekintése előfizetéshez kötött!

Amennyiben rendelkezik online előfizetéssel, jelentkezzen be az előfizetéshez tartozó felhasználói fiókba.

Belépés

Belépés

Felhasználói név *
Jelszó *
Emlékezzen rám

Ha még nem előfizetőnk, ismerje meg előfizetési ajánlatainkat, hogy hozzáférhessen lapunk korábbi cikkeihez is!

 

Szerző: AgrárUnió ©

  • 1
  • 2
  • 3
  • 4

Oldalunk cookie-kat ("sütiket") használ. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Szolgáltatásaink igénybe vételével Ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információ Elfogadom