Ki felel a vad okozta kárért?

Tény, hogy egyszer szinte minden gazdálkodó és vadásztársaság szembesül a vadkár problémájával. Sokan már rutinosan kezelik és rendezik a kárral kapcsolatos egyeztetést, kártérítési folyamatot. Érdemes megállni egy pillanatra, és az évek során kialakult, „jól bevált” eljárási technikákat az új, módosított jogszabályok és az ezek nyomán újragondolt ítélkezési gyakorlat tükrében felülvizsgálni, mivel a kártérítési eljárás sikeres kimenetele múlhat ezen.


A vadkárt a köznyelvben gyakran keverik a vadászati kárral. A vadkárral szemben a vadászati kárnál az „elkövető” nem a vad, hanem a vadászati jog gyakorlásában részt vevő személy(ek). Unalmasnak tűnhet a vadkár fogalmának felidézése, mégis a definícióból sok, a kártérítési eljárás során felmerülő kérdésre választ kaphatunk.

Terméskiesést okozó károsítás

A vadászati törvény (1996. évi LV. törvény, „Vtv.”) 75.§-a rögzíti, hogy a kárt okozó vad vadászatára jogosult, akinek vadászterületén a károkozás bekövetkezett, vagy akinek vadászterületéről a vad kiváltott, köteles megtéríteni a károsultnak a gímszarvas, a dámszarvas, az őz, a vaddisznó, valamint a muflon által a mezőgazdaságban és az erdőgazdálkodásban, továbbá az őz, a mezei nyúl és a fácán által a szőlőben, a gyümölcsösben, a szántóföldön, az erdősítésben, valamint a csemetekertben okozott kár öt százalékot meghaladó részét.
Az állatok felsorolásán túl, valamint hogy melyik állat által milyen területen okozott kárt kell megtéríteni, kiemelendő, hogy a törvény olyan vadak által okozott károk megtérítésére kötelezi a vadászatra jogosultat, amelyek vadászatára jogosultságot szerezhet, amelyek vadászhatóak. A vadászati törvény végrehajtási rendelete (Vtv.) a fentieket kiegészítve, kicsit részletesebben rendelkezik, amikor kimondja, hogy a vadkár öt százalékot meghaladó részét a bekövetkezett összes kár alapján kell számolni, továbbá hogy a mezőgazdaságban okozott vadkár alatt a vad táplálkozása, taposása, túrása vagy törése következtében a szántóföldön, a gyümölcsösben és a szőlőben a mezőgazdasági kultúra terméskiesését előidéző károsítást kell érteni. Sokféle, szemmel látható károsodás keletkezhet, azonban a Vtv. szövegezése csak a terméskiesést előidéző károsítást minősíti kárnak. Amennyiben újonnan telepített, termőre még nem fordult gyümölcs-, illetve szőlőtelepítésben keletkezik vadkár, a kár pénzértékét a pótlás mértékének arányában kell meghatározni.

Mentesség a felelősség alól

A 2014. március 15-től hatályba lépett az új Ptk. vadászható állatnak továbbra is a vadászati jogszabályok hatálya alá tartozó állatfajokat tekinti. Kimondja, hogy a vadászható állat által okozott kár megtérítéséért az a vadászatra jogosult tartozik felelősséggel, akinek a vadászterületén a károkozás történt. Ha a károkozás nem vadászterületen történt, a kárért az a vadászatra jogosult tartozik felelősséggel, akinek a vadászterületéről a vad kiváltott. Eddig még tartalmilag összecseng a Ptk.-beli rendelkezés a Vtv. fenti idézett szakaszával, azonban a Ptk.-t tovább olvasva a felelősség alóli mentesülés lényeges új többletszabályára hívnánk fel a figyelmet.
Az új szabályok alapján a vadászatra jogosult akkor mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt ellenőrzési körén kívül eső, elháríthatatlan ok idézte elő, tehát már nem elég a korábbi szabályozás szerinti „fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül eső” elháríthatatlan ok bekövetkeztének bizonyítása. 
A hangsúly tehát az „ellenőrzési körön kívül eső” elháríthatatlan ok általi előidézésen van. Az ellenőrzési kör tartalmát az új Ptk. nem határozta meg, ami jelentős bizonytalanságot okozott, rábízva a jogalkalmazókra, bíróságokra, hogy egyedileg mérlegeljék, az egyes ügyekben mit minősítenek ellenőrzési körön kívül eső elháríthatatlan oknak.
Erre is tekintettel 2015. május 5-től a jogalkotó megkísérelte összhangba hozni a vadászati törvény és az új Ptk. vonatkozó szabályait azzal, hogy egy új, 75/A.§-t iktatott be a Vtv. rendelkezései közé. A 75/A. § szerint a vadászatra jogosult a mezőgazdálkodáson és erdőgazdálkodáson kívül másnak a vadászható állat által okozott kárt az új polgári törvénykönyvben foglalt szabályok alapján köteles megtéríteni azzal, hogy a vadászatra jogosult ellenőrzési körén kívül eső oknak a vadászati jog gyakorlásán és a vadgazdálkodási tevékenység folytatásán kívül eső okot kell tekinteni.
A veszélyes üzemek találkozása és az üzembentartók egymás közötti viszonya közös károkozásnál témakörben (tipikusan ilyen a gépjárművel való összeütközés) az olvasót leginkább az érdekelheti, hogy kinek kell a kárt megtérítenie, ha a károkozás egyik félnek sem róható fel. Ilyen esetben a kárt az köteles megtéríteni, akinek fokozott veszéllyel járó tevékenysége körében a kár bekövetkezéséhez vezető rendellenesség merült fel.

Előreláthatósági korlát

Külön fejezetet érdemelne annak kifejtése, hogy az ellenőrzési kör, az ellenőrzési körön kívül eső esemény és a kármegelőzési kötelezettség milyen viszonyban áll egymással a felelősség megállapítása és kimentése terén. Gondoljunk csak például a vad elriasztására szolgáló vadkárelhárító és állományszabályozó vadászatok lebonyolítására, vadkárelhárító berendezések felállítására, védelmi berendezések, jelzések létesítésének – nem kis beruházási költséggel járó – lehetőségére, kötelezettségére. 
A jogszabály ugyanis szigorúan kimondja, hogy amennyiben a föld használója a rendes gazdálkodás körébe tartozó közreműködési kötelezettségének nem tesz eleget, vagy alapos ok nélkül nem járul hozzá ahhoz, hogy a jogosult a vadkárok elhárításához szükséges létesítményeket, berendezéseket felállítsa, az ebből eredő vadkárt a föld használójának a terhére kell figyelembe venni.
A kártérítési felelősség alóli kimentés egy másik fontos aspektusára szeretnénk még rávilágítani. Az új Ptk. kimondja, hogy nem állapítható meg az okozati összefüggés azzal a kárral kapcsolatban, amelyet a károkozó nem látott előre és nem is kellett előre látnia. A korábbi, 1959-es Ptk. a károkozó magatartás és a kár közötti okozati összefüggésre nem tartalmazott szabályt. Márpedig az ok-okozati összefüggés megléte nélkülözhetetlen előfeltétele a felelősség megállapításának. Az új Ptk. szabályozása már felismerte, hogy az ok-okozati összefüggés sok károsult által korábban kétségbeesésében hangoztatott „természettudományi” fogalma a kártérítési eljárás során használhatatlan, mert az magában foglalta az egész múlt végeláthatatlan ok-okozati láncolatát (a „mi minden lett volna, ha, ha nem következik be” okfejtést), az egész jelent és a jövőt is különböző elágazásokkal. Szükség volt tehát arra, hogy a közvetlen és közvetett károk körét ésszerűen korlátozzák.
A Legfelsőbb Bíróság már 1984-ben felismerte ezt, és ítéletben kimondta, hogy az előre pontosan fel nem mérhető körülmények bekövetkeztére nem állapítható meg kárfelelősség. 
Az oksági láncban figyelembe veendő, hogy a károkozásra vezető eseménysor elindítója látta-e, illetve láthatta-e a bekövetkező eredményt (BH2008. 299.). A legfőbb bírói fórum 2008-ban – a jogalkalmazás terén – beiktatta az oksági folyamatba az előreláthatósági korlátot, ezt törvényi szintre azonban az új Ptk rendelkezései emelték.
Anélkül, hogy részleteznénk a kár megállapítására a megtérítési igény közlésével kapcsolatban a Vtv. szigorú bejelentési és eljárási határidőire vonatkozó részletszabályait, arra hívnánk fel a figyelmet, hogy érdemes pontosan utánanézni ezen – régi-új – eljárási szabályoknak, mivel be nem tartásuk, a határidők elmulasztása jogvesztéssel jár.

Dr. Wesztergom-Sz. Viktória, ügyvéd
1054 Budapest, Hold u. 29.
Tel: +36/30-222-3333

  • 1
  • 2
  • 3

Oldalunk cookie-kat ("sütiket") használ. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Szolgáltatásaink igénybe vételével Ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információ Elfogadom