Ki felel a vad okozta kárért?

A vadkárt a köznyelvben gyakran keverik a vadászati kárral. A vadkárral szemben a vadászati kárnál az „elkövető” nem a vad, hanem a vadászati jog gyakorlásában részt vevő személy(ek). Unalmasnak tűnhet a vadkár fogalmának felidézése, mégis a definícióból sok, a kártérítési eljárás során felmerülő kérdésre választ kaphatunk.

Terméskiesést okozó károsítás

A vadászati törvény (1996. évi LV. törvény, „Vtv.”) 75.§-a rögzíti, hogy a kárt okozó vad vadászatára jogosult, akinek vadászterületén a károkozás bekövetkezett, vagy akinek vadászterületéről a vad kiváltott, köteles megtéríteni a károsultnak a gímszarvas, a dámszarvas, az őz, a vaddisznó, valamint a muflon által a mezőgazdaságban és az erdőgazdálkodásban, továbbá az őz, a mezei nyúl és a fácán által a szőlőben, a gyümölcsösben, a szántóföldön, az erdősítésben, valamint a csemetekertben okozott kár öt százalékot meghaladó részét.
Az állatok felsorolásán túl, valamint hogy melyik állat által milyen területen okozott kárt kell megtéríteni, kiemelendő, hogy a törvény olyan vadak által okozott károk megtérítésére kötelezi a vadászatra jogosultat, amelyek vadászatára jogosultságot szerezhet, amelyek vadászhatóak. A vadászati törvény végrehajtási rendelete (Vtv.) a fentieket kiegészítve, kicsit részletesebben rendelkezik, amikor kimondja, hogy a vadkár öt százalékot meghaladó részét a bekövetkezett összes kár alapján kell számolni, továbbá hogy a mezőgazdaságban okozott vadkár alatt a vad táplálkozása, taposása, túrása vagy törése következtében a szántóföldön, a gyümölcsösben és a szőlőben a mezőgazdasági kultúra terméskiesését előidéző károsítást kell érteni. Sokféle, szemmel látható károsodás keletkezhet, azonban a Vtv. szövegezése csak a terméskiesést előidéző károsítást minősíti kárnak. Amennyiben újonnan telepített, termőre még nem fordult gyümölcs-, illetve szőlőtelepítésben keletkezik vadkár, a kár pénzértékét a pótlás mértékének arányában kell meghatározni.

Mentesség a felelősség alól

A 2014. március 15-től hatályba lépett az új Ptk. vadászható állatnak továbbra is a vadászati jogszabályok hatálya alá tartozó állatfajokat tekinti. Kimondja, hogy a vadászható állat által okozott kár megtérítéséért az a vadászatra jogosult tartozik felelősséggel, akinek a vadászterületén a károkozás történt. Ha a károkozás nem vadászterületen történt, a kárért az a vadászatra jogosult tartozik felelősséggel, akinek a vadászterületéről a vad kiváltott. Eddig még tartalmilag összecseng a Ptk.-beli rendelkezés a Vtv. fenti idézett szakaszával, azonban a Ptk.-t tovább olvasva a felelősség alóli mentesülés lényeges új többletszabályára hívnánk fel a figyelmet.
Az új szabályok alapján a vadászatra jogosult akkor mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt ellenőrzési körén kívül eső, elháríthatatlan ok idézte elő, tehát már nem elég a korábbi szabályozás szerinti „fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül eső” elháríthatatlan ok bekövetkeztének bizonyítása. 
A hangsúly tehát az „ellenőrzési körön kívül eső” elháríthatatlan ok általi előidézésen van. Az ellenőrzési kör tartalmát az új Ptk. nem határozta meg, ami jelentős bizonytalanságot okozott, rábízva a jogalkalmazókra, bíróságokra, hogy egyedileg mérlegeljék, az egyes ügyekben mit minősítenek ellenőrzési körön kívül eső elháríthatatlan oknak.
Erre is tekintettel 2015. május 5-től a jogalkotó megkísérelte összhangba hozni a vadászati törvény és az új Ptk. vonatkozó szabályait azzal, hogy egy új, 75/A.§-t iktatott be a Vtv. rendelkezései közé. A 75/A. § szerint a vadászatra jogosult a mezőgazdálkodáson és erdőgazdálkodáson kívül másnak a vadászható állat által okozott kárt az új polgári törvénykönyvben foglalt szabályok alapján köteles megtéríteni azzal, hogy a vadászatra jogosult ellenőrzési körén kívül eső oknak a vadászati jog gyakorlásán és a vadgazdálkodási tevékenység folytatásán kívül eső okot kell tekinteni.
A veszélyes üzemek találkozása és az üzembentartók egymás közötti viszonya közös károkozásnál témakörben (tipikusan ilyen a gépjárművel való összeütközés) az olvasót leginkább az érdekelheti, hogy kinek kell a kárt megtérítenie, ha a károkozás egyik félnek sem róható fel. Ilyen esetben a kárt az köteles megtéríteni, akinek fokozott veszéllyel járó tevékenysége körében a kár bekövetkezéséhez vezető rendellenesség merült fel.

Előreláthatósági korlát

Külön fejezetet érdemelne annak kifejtése, hogy az ellenőrzési kör, az ellenőrzési körön kívül eső esemény és a kármegelőzési kötelezettség milyen viszonyban áll egymással a felelősség megállapítása és kimentése terén. Gondoljunk csak például a vad elriasztására szolgáló vadkárelhárító és állományszabályozó vadászatok lebonyolítására, vadkárelhárító berendezések felállítására, védelmi berendezések, jelzések létesítésének – nem kis beruházási költséggel járó – lehetőségére, kötelezettségére. 
A jogszabály ugyanis szigorúan kimondja, hogy amennyiben a föld használója a rendes gazdálkodás körébe tartozó közreműködési kötelezettségének nem tesz eleget, vagy alapos ok nélkül nem járul hozzá ahhoz, hogy a jogosult a vadkárok elhárításához szükséges létesítményeket, berendezéseket felállítsa, az ebből eredő vadkárt a föld használójának a terhére kell figyelembe venni.
A kártérítési felelősség alóli kimentés egy másik fontos aspektusára szeretnénk még rávilágítani. Az új Ptk. kimondja, hogy nem állapítható meg az okozati összefüggés azzal a kárral kapcsolatban, amelyet a károkozó nem látott előre és nem is kellett előre látnia. A korábbi, 1959-es Ptk. a károkozó magatartás és a kár közötti okozati összefüggésre nem tartalmazott szabályt. Márpedig az ok-okozati összefüggés megléte nélkülözhetetlen előfeltétele a felelősség megállapításának. Az új Ptk. szabályozása már felismerte, hogy az ok-okozati összefüggés sok károsult által korábban kétségbeesésében hangoztatott „természettudományi” fogalma a kártérítési eljárás során használhatatlan, mert az magában foglalta az egész múlt végeláthatatlan ok-okozati láncolatát (a „mi minden lett volna, ha, ha nem következik be” okfejtést), az egész jelent és a jövőt is különböző elágazásokkal. Szükség volt tehát arra, hogy a közvetlen és közvetett károk körét ésszerűen korlátozzák.
A Legfelsőbb Bíróság már 1984-ben felismerte ezt, és ítéletben kimondta, hogy az előre pontosan fel nem mérhető körülmények bekövetkeztére nem állapítható meg kárfelelősség. 
Az oksági láncban figyelembe veendő, hogy a károkozásra vezető eseménysor elindítója látta-e, illetve láthatta-e a bekövetkező eredményt (BH2008. 299.). A legfőbb bírói fórum 2008-ban – a jogalkalmazás terén – beiktatta az oksági folyamatba az előreláthatósági korlátot, ezt törvényi szintre azonban az új Ptk rendelkezései emelték.
Anélkül, hogy részleteznénk a kár megállapítására a megtérítési igény közlésével kapcsolatban a Vtv. szigorú bejelentési és eljárási határidőire vonatkozó részletszabályait, arra hívnánk fel a figyelmet, hogy érdemes pontosan utánanézni ezen – régi-új – eljárási szabályoknak, mivel be nem tartásuk, a határidők elmulasztása jogvesztéssel jár.

Dr. Wesztergom-Sz. Viktória, ügyvéd
1054 Budapest, Hold u. 29.
Tel: +36/30-222-3333