Merre mégy, Mercosur?

Először essünk túl a hivatalos részen! Az Argentínát, Brazíliát, Paraguayt és Uruguayt tömörítő Mercosur-blokk (lényegében a Dél-amerikai Közös Piac) jelenleg számos uniós termékre magas exportvámot szab ki. Néhány figyelemre méltó példa: autók: 35 százalék, borok és szeszes italok akár 35 százalék, sajtok 28 százalék és gépek akár 20 százalék. Az EU–Mercosur partnerségi megállapodással ezek a vámok megszűnnek vagy jelentősen csökkennek, ami új lehetőségeket teremt egy 780 millió fogyasztóból álló piac számára, amely a világkereskedelem 25 százalékát teszi ki.

Az Európai Bizottság nemrégiben terjesztette elő javaslatát a 2024 decemberében létrejött politikai megállapodás ratifikációs folyamatára vonatkozóan. A gazdák, a környezetvédők, az Európai Parlament egyes csoportjai és néhány tagállam azonban ellenzi a megállapodást. Ami most következik, az a tagállami parlamentek jóváhagyása, ami sok tagállamban igencsak kétséges, de biztos, hogy hosszan elhúzódó folyamat lesz. Emiatt az Európai Bizottság úgy döntött, hogy különválasztja a kereskedelmi és a politikai részt, így a tagállamok tanácsa minősített többséggel szavazhat a szövegről. Az Európai Parlament szintén szavaz majd róla, egyszerű többséggel, ami növeli a gyors megvalósítás esélyét.

Az európai gazdák véleménye

Franciaország, Lengyelország és Olaszország a legszkeptikusabb tagállamok közé tartoznak, mivel tartanak a jelentős agráripari szektorukra gyakorolt hatásától. Ahhoz, hogy a kereskedelmi megállapodás hatályba lépjen, legalább 15 tagállamnak kell igennel szavaznia, ami az EU népességének 65 százalékát teszi ki.

A mezőgazdasági szektor az egyezmény egyik legnagyobb kritikusa, ezért az Európai Bizottság nemrégiben egy védőintézkedéseket tartalmazó új jogi szöveggel egészítette ki a megállapodást. Az intézkedések közé tartoznak a legérzékenyebbnek tartott termékek (például marha- és baromfihús, cukor, rizs és méz) importját korlátozó kvóták, valamint egy 6,3 milliárd eurós alap a piaci válságok által érintett gazdák megsegítésére.

Hirdetés

A hosszas tárgyalások alatt a világ gyökeresen átalakult. Például, Latin-Amerika legnagyobb kereskedelmi partnere Kína lett. Amerika magát szorítja ki onnan a vámjaival, miközben az EU versenyképességi korlátai miatt szorul ki az együttműködésből. Kis arcpírral jegyzem meg, hogy látva az USA–EU kereskedelmi megállapodás ordító egyoldalúságát, lejtését Amerika felé (emlékszünk: az USA-ba exportált uniós áruk mintegy 70 százalékának esetében 15 százalékra emeli a vámokat) nem is csoda, hogy nem vesznek minket komolyan. Ugyanakkor az EU számára már csak azért is nagyon fontos a megállapodás a Mercosurral, mert hozzáférést biztosít az alapvető nyersanyagokhoz (ne feledjük, akkumulátor nagyhatalom vagyunk!). Ez pedig mérsékelné a kínai függést.

A folyamat bizonytalanságait növeli, hogy egy baloldali EP-képviselőcsoport előterjesztetett egy határozattervezetet, amely a Mercosurral kötött megállapodás ratifikációs folyamatának blokkolását célozza az Európai Bíróság előtt, bírálva az Európai Bizottság által javasolt megoldást.

Fontos tükre az európai gazdák vélemények a Varsóban számos európai agrárszervezet által aláírt nyilatkozat, amely nem csak a Közösségi Agrárpolitikával kapcsolatos bizottsági álláspontot bírtálja élesen, hanem a Mercosur megállapodás ratifikációjának felfüggesztését is követeli, amíg nem biztosított a teljes kölcsönösség és az azonos normák szerinti verseny. Mert itt van a kutya elásva.

A dél-amerikai országok, főként Brazília és Argentína elképesztő ütemben növeli agrártermelését és ezzel együtt világpiaci jelenlétét. Ez utóbbi elképzelhetetlen magas minőségű és kedvező árú termékek nélkül, de előállításuk körülményei valóban nehezen átláthatók. Azt persze tudjuk, hogy ők a GMO növények legnagyobb termelői, ami az európai fogyasztó szemében önmagában is szálka, de a versenyképességükhöz nem férhet kétség.

Az európai gazdák joggal érzik, hogy beáldozzák őket a többi szektor áruinak piacépítése közben, amit a KAP-reform elképzelések csak tovább erősítenek.

Vészfékmechanizmus

Okulva az ukrajnai árukkal szembeni ellenállásból, a Bizottság rendeletjavaslatot terjesztett elő az uniós mezőgazdasági termelők védelmének megerősítéséről az EU–Mercosur partnerségi megállapodás keretében. Célja, hogy biztonságot nyújtsanak az uniós mezőgazdasági termelők számára a Mercosurral az érzékeny ágazatok behozatalára vonatkozóan megállapított szakaszos kvótákon túl. A Mercosurból érkező behozatal előre nem látható megugrása vagy az uniós termelők árainak csökkenése esetén védintézkedéseket fognak alkalmazni, főként olyan érzékeny termékekre, mint a marhahús, a baromfihús, a rizs, a méz, a tojás, a fokhagyma, az etanol és a cukor. Ez azonban csak az ártorzító hatásokra összpontosít a 10 százalékos szabály szerint: ha a Mercosur-országokból érkező termékek ára legalább 10 százalékkal alacsonyabb, mint azonos vagy versengő uniós termékeké, és emellett az adott termék preferenciális feltételek mellett történő éves importja legalább 10 százalékkal nőtt, vagy az importárak az előző évhez képest legalább 10 százalékkal csökkentek. Amennyiben a vizsgálat súlyos piaci zavarokat vagy azok veszélyét igazolja, az EU ideiglenesen felfüggesztheti az érintett termékekre vonatkozó vámkedvezményeket.

Eközben az EU dolgozik az Indiával kötendő kereskedelmi megállapodáson is. A kereskedelmi úthenger tehát halad. Miközben az európai gazdák a világ egyik legszigorúbb feltételrendszerében állítják elő termékeiket, addig ezek a beszállítók nem. E versenyképességi hátrányokkal eddig csak a világpiacon kellett megküzdenünk, de e megállapodások révén ez az egységes belső piacon is megjelenik. Az európai gazdák joggal érzik, hogy beáldozzák őket a többi szektor (leginkább az autóipar, a gyógyszeripar) áruinak piacépítése közben, amit a KAP reform elképzelések csak tovább erősítenek.

Az Európai Bizottság biztosítja, hogy a Mercosur-országoknak be kell tartaniuk a szabályokat és előírásokat, de mivel például Brazília nem rendelkezik elegendő garanciával, megfelelő intézményrendszerrel annak biztosítására, hogy az EU-ban tiltott hormonokkal rendelkező hús ne jusson el a kontinensre, joggal van kétség az európai gazdákban, be lehet-e tartatni e szabályokat a gyakorlatban.

Szóval, a jóváhagyás európai játszmái még zajlanak. Véleményem szerint, az egyezmény jóváhagyása el fog húzódni, de meg fog történni. Az európai gazdák további jogszabályi garanciát fognak kapni arra, hogy érdekeik kevéssé sérülnek, de ezek betartatása nagyon-nagyon nehéz lesz. A Mercosur megállapodás nem önmagában okoz válságot az európai agráriumban, hanem az utolsó hópihe lehet, ami beszakítja a tetőt. Ez is egy újabb erős motiváció arra, hogy a magyar agrárium új jövőképet fogalmazzon meg, stratégiát alkosson, azt szervezetten és igen gyorsan végre is hajtsa.

A Mercosur megállapodás nem önmagában okoz válságot az európai agráriumban, hanem az utolsó hópihe lehet, ami beszakítja a tetőt.

Szerző: Fórián Zoltán Vezető agrárszakértő (Erste Agrár Központ)