Tarlókezeléssel a nehezen irtható gyomok ellen

Országszerte zajlik az aratás, amely az évjárati hatás miatt hamarabb kezdődött a szokásosnál és az időjárásnak köszönhetően valószínűleg hamarabb is végződik. Ez lehetőséget biztosít arra, hogy az egyre nagyobb gondot okozó évelő egy- és kétszikű gyomnövények ellen védekezzünk. Az eredményes gyomirtás első lépése a tarlóhántás elvégzése. Ennek a beavatkozásnak számtalan előnye van, elsősorban a talajnedvesség megőrzése, ami egyben elősegíti a gyommagvak csírázását vagy a gyomnövények föld alatti részeinek kihajtását. De növényvédelmi szempontból előnyei közé sorolható még az egyes kórokozók és kártevők gyérítése is. A tarlóhántás során 8–15 cm mélyen dolgozzuk meg a talajt, majd lehetőleg azonnal zárjuk is le pálcás hengerrel vagy gyűrűs hengerrel. Így létrejön egy felszíni tömörödöttebb réteg, amely lehetővé teszi, hogy a talajpára átnedvesítse a gyommagvak csírázási zónáját, illetve kellő nedvességet biztosítson az évelők kihajtásához is. Ez a beavatkozás felaprítja az évelő gyomnövények föld alatti részeit, rizómáit, amelyek így nagyobb számban fognak kihajtani, de egyúttal csírázási pozícióba juttatja a gyommagvak jelentős részét is. A jól elvégzett tarlóhántást követően készülhetünk a gyomirtó készítménnyel végzett tarlókezelésre. Ismerve a területünket tudjuk, milyen gyomnövények találhatók ott, így kiválaszthatjuk a legjobb és leghatékonyabb készítményt. Sajnos tudomásul kell vennünk, hogy egyetlen beavatkozással nem minden gyomnövény ellen fogunk tudni teljes eredményt elérni, lesznek, amelyeknél ezt a beavatkozást pusztán a gyomirtási technológia egyik elemeként kell kezelni. 

Milyen gyomnövények ellen tudunk tarlón eredményesen védekezni?

Évelő kétszikűek:

- mezei acat
- hamvas szeder
- apró szulák
- selyemkóró

Évelő egyszikűek:

- fenyércirok
- tarackbúza
- nád
- csillagpázsit

A fenti gyomnövények valamelyike szinte biztosan megtalálható az ország összes mezőgazdaságilag művelt területén, vagy ha még nem, a legtöbbjükre jellemző agresszív terjedés miatt hamarosan megtalálható lesz

Mezei acat

A mezei acat ellen a tarlókezeléskor a legjobb eredményt a tőlevélrózsás állapotban végzett kezeléssel tudjuk elérni. A glifozát hatóanyagot tartalmazó készítményeket jó hatékonysággal használhatjuk ellenük. Sajnos a gyomnövénynek már megjelentek olyan biotípusai, amelyek levele vagy szőrözöttebb, vagy vastagabb viaszréteg fedi, és ezek a tulajdonságok csökkenthetik a növény által felvett gyomirtó hatóanyag mennyiségét. Így akár az is előfordulhat, hogy ugyanazon tábla esetében az egyik acatfolton láthatóak a gyomirtó készítmény hatástünetei, míg a szomszédos acatfolt növényei tünetmentesek. E mögött a jelenség mögött akár a fenti okok is állhatnak, amennyiben nem kezelési hiba történt. Ezért a kezelés során a permetlébe tegyünk hatásfokozó adalékanyagot, amellyel egyrészt elősegítjük a jobb fedettséget, másrészt segítségükkel több hatóanyagot vesz fel a gyomnövény. Ilyen esetben még akkor se csökkentsük a gyomirtó szer dózisát, ha egyébként ez az adalékanyag használatára vonatkozó javaslatban így szerepel.

A hamvas szeder az ország egyes területein egyre nagyobb problémát okoz. Mélyen gyökerező gyomnövény, így állományban nagyon nehéz ellene védekezni. Tarlókezelés során a glifozát hatóanyagú készítmények jó hatékonysággal használhatók ellene. A kezelést lehetőleg a gyomnövény 30 cm-es állapotában végezzük el.

Apró szulák

Az apró szulák hagyományosan jelen van a mezőgazdaságilag művelt területeken is. A tarlókezelés szempontjából fontos tulajdonsága, hogy a glifozát hatóanyagú készítmények hatása nem kielégítő vele szemben. Így ha a területen nagy számban található ez a gyomnövény, akkor a teljes adagú glifozát hatóanyagú készítmény mellé a tankkeverékbe keverjünk féladagú, hormonhatású (MCPA) hatóanyagot tartalmazó készítményt. A kezelést lehetőleg akkor végezzük el, amikor a gyomnövény éppen a virágzás kezdetén vagy pedig a virágzást közvetlenül megelőző állapotban van.

 Selyemkóró 

Az alföldi vidékek egyik legagresszívebben terjedő gyomnövénye az utóbbi egy-két évtizedben a selyemkóró vagy vaddohány. Míg korábban inkább a műveletlen vagy parlagon hagyott területek gyomnövénye volt, mára egyre többször találkozunk vele a művelt területeken is. Rendkívül sikeresen szaporodik, nehéz ellene a védekezés. Sajnos a tarlókezeléstől sem várható teljes siker, ezt az ellene folytatott védekezési stratégia részének kell tekinteni. A tarlókezelés szempontjából nehezítő körülmény, hogy későn jelenik meg a tarlón és általában nem éri el a bimbózás állapotát, amikor legérzékenyebb a kijuttatott gyomirtó hatóanyagra. A glifozát hatóanyagú készítmények hatással vannak ugyan a gyomnövényre, de hatásuk inkább gyérítésnek tekinthető. A gyomnövény levelein a bőrszövet vastag, a levél erősen viaszos, így a tankkeverékbe mindenképpen szükséges hatásfokozó adalékanyagot keverni.

Tarlón kihajtó évelő fenyércirok

Az évelő fenyércirok sajnos az ország egyre nagyobb hányadán okoz problémát. A gyomnövény szaporodása nagyon sikeres, ahol egyszer megtelepedik, onnan csak nehezen, nagy odafigyeléssel irtható ki. A tarlókezelés során viszonylag egyszerűen és sikeresen irthatjuk glifozát tartalmú készítményekkel. A kellő mélységben és jó minőségben elvégzett tarlóhántással a föld alatti részek, a rizómák alvórügyeinek nagy része bírható kihajtásra, így a védekezés eredményes lehet, amely akár több évre is kihathat. Az évelő fenyércirokkal fertőzött terület kezelésével lehetőleg várjuk meg a gyomnövény 40-50 cm-es magasságát.

A tarackbúza és csillagpázsit évelő egyszikű gyomok, és bár általában inkább a táblaszéleken, a ruderáliákon találhatók, egyes területeken szükség lehet az ellenük való védekezésre. Kétszikű növénykultúrákból elvileg könnyen irthatók lennének a szuperszelektív egyszikűirtó készítményekkel, azonban azok csak olyan magas dózisban hatásosak ellenük, amelynek költsége lényegesen meghaladja a tarlókezelés költségét. Az ellenük felhasználandó magas dózis sajnos egyes kétszikű növényeken, így például a napraforgón fitotoxikus tüneteket okozhat, ami levéltorzulásban, tányérképzési zavarban mutatkozhat meg, így ezt lehetőleg kerülni kell. A tarlókezelés során glifozát hatóanyagú készítményekkel jó hatás érhető el velük szemben. A kezelést a gyomnövények 20-30 cm-es magasságánál kell elvégezni. A keskeny levélszerkezet és a levelek fokozott viaszossága miatt célszerű hatásfokozó adalékanyag használata, és fokozottan figyelni kell a jó fedettség elérésére is.

Nádfolt a búzatáblán

Ahogyan azt korábban is írtuk, a tarlókezelés nem minden gyomnövény esetében jelent tökéletes megoldást. Ilyen növény a nád is, amely helyenként jelentős problémát képes okozni. Az ellene való védekezésben a tarlókezelés fontos beavatkozás lehet, de a tarlón történő kezeléskor a nád fejlettségi állapota miatt a tápanyagáramlás a föld alatti részekbe jellemzően még nem indul meg, így a gyomirtó hatóanyag lejutása is kérdéses. Ennek ellenére azonban nem szabad elszalasztani a viszonylag alacsony költséggel járó beavatkozást a védekezéskor. A védekezés során a glifozát hatóanyagú készítmények jöhetnek szóba, de kizárólag azok legmagasabb engedélyezett dózisában. A gyomnövény levélzetét fedő vastag viaszréteg miatt a permetlébe hatásfokozó adalékanyagot kell keverni a gyomirtó hatóanyag minél nagyobb arányú felvételének biztosítására. A permetezéskor a nád lehetőleg 40-50 cm-es magasságú legyen.

Bár a fentiekben a nehezen irtható évelő gyomnövények elleni hatékony védekezésről beszéltünk, nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy a tarlókezelés a magról kelő gyomnövények elleni védekezésben is a segítségünkre lehet. Gondoljunk itt a tarlón egy-egy nagyobb eső után tömegesen kelő parlagfűre, amely akár komolyabb bírsághoz is „hozzásegíthet” minket. Vagy gondoljunk akár a gabonát követő repcevetésben gondokat okozó árvakelésre.

Ezek ellen a tarlókezelés ugyanúgy a segítségünkre lehet, mint az évelők elleni védekezésben.

A tarlókezelés elvégzésekor vegyük figyelembe, hogy az általában meleg és csapadékszegény időszak miatt a gyomnövények levélzetének viaszrétege vastag, így a hatóanyag felvételét segítenünk kell. Ezt részben a megfelelő vízmennyiség megválasztásával tudjuk megtenni, ami a szokásos, gyomirtásnál használt minimum 230–250 l/ha legyen. A hatásfokozó adalékanyagok ugyancsak segítenek a hatóanyag gyomnövénybe bejutásában, így azokat szinte kötelező jelleggel kell alkalmaznunk. Bár az ilyen típusú anyagok ajánlásaiban szerepel a dóziscsökkentés lehetősége, ne éljünk ezzel, tarlókezeléskor a teljes dózisú gyomirtó készítményt juttassuk ki. Magról kelő gyomnövények elleni védekezéskor az alacsonyabb, évelő gyomnövények elleni védekezéskor a magasabb dózist válasszuk. Különösen az évelő gyomnövények elleni tartós hatás biztosítása érdekében a kezelést követő két-három hétben ne végezzünk talajmunkát, hogy a hatóanyag minél nagyobb hányada tudjon lejutni a föld alatti részekbe és ott kifejthesse hatását a rizómák, tarackok stb. elpusztításával. A hatóanyag gyomnövénybe bejutását és annak növényen belüli mozgását elősegíthetjük, ha a permetlében négy-öt kg ammónium-nitrát hatóanyagú műtrágyát oldunk fel. Sajnos a legtöbb gyomnövény ellen alkalmazható glifozát hatóanyag érzékeny a permetezéskor használt víz keménységére. Így ha tudjuk, hogy az általunk használt víz ilyen tulajdonságú, vagy használjunk vízlágyító adalékanyagot, vagy az engedélyezett legmagasabb dózist juttassuk ki.

A tarlókezelés az egyik leghatékonyabb beavatkozás lehet mind a gyomirtó hatás, mind pedig költségek tekintetében, így érdemes megfontolni az elvégzését.

Szerző: AgrárUnió