levélpirosító alma-levéltetű

Az alma jellegzetes tavaszi kártevője-Közönséges levélpirosító alma-levéltetű (Dysaphis devecta)

Az alma általánosan előforduló kártevői a levéltetvek, melyek az egy-egy kertben jellemző növényvédelmi technológiától függően kisebb-nagyobb egyedszámban évről-évre megjelennek a fákon, a tavaszi időszakban. E kártevők kapcsán a cikkben az alma egy jellegzetes levéltetű faja, a levélpirosító alma-levéltetűvel, illetve az ellene való védekezés lehetőségeivel foglalkozom.

A levéltetvek táplálkozásuk során sok vírust adhatnak át a tápnövényüknek. Ezek az állatok mézharmatot ürítenek, amely kiváló tápközege a korompenésznek, ezáltal csökken a növények asszimilációs felülete, valamint a termésen okozott minőségi kár is jelentős. A kártevő családjában található a legtöbb vírusterjesztő faj, ez mint másodlagos kártétel még veszedelmesebb, mint a közvetlen táplálkozása.

Alaktani leírása, életmenete:

A szárnyatlan nőstény 2,2-2,3 mm nagyságú, ólomszürke alapszíne viaszportól hamvas. Az állat potrohának végén 2 barna harántcsík található, a test középvonala mentén páros foltokkal.
A szárnyas nőstény 1,8 mm. Feji része és a tor fekete, a szürke potroh hátoldalán fekete, nagy középfolttal. Azok a részei, ahol pigment nem található, a potroh viaszportól hamvas, de okkersárga is lehet.

A faj április végén jelenik meg, és főleg az almatermésűeket szívogatja. A tavasszal megjelenő ősanyák és leánynemzedékek az egyéves hajtásokon található leveleken szívogatnak, aminek hatására azok besodródnak, de tömeges megjelenésükkor az egész hajtás megcsavarodik.
A petéiket a kéregrészek alá helyezik el, ami ellen a tél végi permetezés sajnos sokszor nem ad kielégítő védelmet.

A levéltetvek elleni védekezés alapelvei

Az ellenük történő védekezés alapja a több tényezőt figyelembe vevő, egységes védekezési rendszer, amely biztosítja a védekezés gazdaságosságát.
A növénytermesztésnek érdeke, hogy a termővidék adottságait figyelembe véve gondosan kezelt növényállomány jöjjön létre, amely harmonikus tápanyagellátásban részesül. Ezáltal elérhető, hogy a levéltetvek eleve kevésbé tudjanak károsítani. Ugyanakkor egy sűrű lombkoronájú, egyoldalú nitrogéntrágyázással túlzott növekedésre serkentett állomány esetén a levéltetvek ideális élőhelyet és táplálkozási forrást találnak. A gyomnövényeken számtalan levéltetű faj élősködik, így az ellenük történő védekezés a levéltetvek elleni védekezést is szolgálja.

levélpirosító alma-levéltetű

A védekezés egyik legfontosabb alapelve a kártevők korai felismerése. A korai védekezéssel megelőzzük a gazdasági kártételt és a szívással kialakuló levélsodródást, szövetburjánzást, amely a levéltetveket védi, egyben kíméljük a levéltetvek természetes ellenségeit. A rügyfakadás előtti korai védekezéssel elpusztított petékkel egész nemzedéksor kifejlődését állítják meg. Az ősanyák elleni, rügyfakadás utáni, korai védekezés ugyanezt a célt szolgálja.

Üzemi méretű növényállomány esetén csak a modern védekező szerek bevetése lehet eredményes, nem alkalmazható a kis házi kertekben bevett gyakorlat, amelynek során a fertőzött ágvégeket és leveleket távolítják el.
Növényvédő szer megtakarítást eredményezhet kisebb állományokban, ha kizárólag a fertőzött fákra irányul a védekezés, üzemi méretű gyümölcsösökben ez ritkán vezet célra.

Bőséges permetlé használat szükséges a védekezés során, mivel a kártevő levéltetű rejtett életmódot folytat, képes rövid időn belül felszaporodni, továbbá viaszos teste nehezen nedvesedik.
A túlélő kártevő egyedek nagyon gyorsan visszaállítják az eredeti fertőzöttséget. A túlélés különösen a levélfonákon és a besodródott leveleken élő fajok esetében áll fenn, ahová a permetlé eljuttatása technikai nehézségbe ütközik.

A védekezés végrehajtása az almatermésűek / alma, birs, körte / esetében a következő:

Virágzás előtt ajánlott a kártevők megjelenésétől függően foszforsav-észterekkel (pirimifosz-metil, dimetoát hatóanyagú szerek) végzett permetezés, mivel a kéregbe lerakott peték egy része életképes marad. A szerek hatásfokát növeli, ha 12 ºC felett alkalmazzuk azokat. A sziromhullás után jelentkező levéltetvek ellen felszívódó inszekticideket alkalmazhatunk, például tebufenpirad hatóanyagú szert, amelyek különösen a levéltorzulást okozó fajok ellen vethetők be.

Ezen szerek a tenyészidő további szakaszában is alkalmazhatók a várakozási idő betartásával. Fontos tudni, hogy az almatermésűeken tavasszal található kártevők nagy része a nyár kezdetére elvándorol, így szükséges, hogy jelenlétükről győződjünk meg mielőtt a védekezést alkalmazzuk.

 

Szerző: Antal Márk

Tags: alma, levéltetű

Kapcsolódó cikkek

Oldalunk cookie-kat ("sütiket") használ. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Szolgáltatásaink igénybe vételével Ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információ Elfogadom