A szántás tudománya – A helyes gyakorlat elsajátítására megéri időt és energiát áldozni

Egy gazda fordult lapunkhoz, ahogy ő megfogalmazta, az igényes munkavégzés érdekében. Arról az általa tapasztalt gyakorlatról tájékoztatott bennünket, hogy a területek szélén a szántást végzők nyitva hagyják a barázdát.

Kárvallottai lehetnek a helytelen eljárásnak a mezei utak, mivel azokat alámossa az árkokban összegyűlt csapadék, illetve a termőterület maga, amelynek közepén megáll a víz, és nincs lehetősége elfolyni. Véleménye szerint a problémát súlyosbítja a barázdák évről évre egy irányba történő forgatása. A problémával megkerestük dr. Rádics János Pétert, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gép- és Terméktervezés Tanszékének oktatóját, akitől számos fontos információhoz jutottunk a helyes szántással kapcsolatosan.

Cél a téli csapadék megfogása

– Mi a véleménye a gazda által felvetett problémáról?

– Sokszor lehet találkozni helytelen szántási gyakorlattal, de a szántás sajátossága, hogy barázdák keletkeznek a területen. Valóban gyakran tapasztalható azt is, hogy a szántott területek művelésekor a forgatás irányát nem változtatják, így a művelt réteg mozgatása mindig egy irányba történik. Ezzel a gyakorlattal a lejtős területek eróziós problémáit csökkenteni lehet, de ugyanez a sík területeken kedvezőtlen felszínalakítást okozhat, és súlyosbíthat már meglévő problémákat. A felvetett kérdés azonban a gazda által tapasztalt jelenség okaként főként a táblaszéli barázdákat és a szántáselmunkálás hiányát okolja, de a probléma gyökere általában a talaj vízáteresztő képességében és a csapadékvíz elvezetésében keresendő. A klasszikus ágyszántás és a manapság egyre inkább elterjedt váltvaforgató ekével végzett rónaszántás esetében jellemzően a terület több oldalán is barázda marad. Ráadásul az ágyszántásnál, a több fogásban végzett munka miatt, művelési irányú osztóbarázdákat és bakhátakat is találunk. Ez ennek a talajművelési eljárásnak a sajátossága, amely elkerülhetetlen. A barázdák és ezzel együtt a szántási felület elmunkálása az őszi időszakban nem jellemző, hiszen a klasszikus őszi szántásos alapművelés célja alapvetően az, hogy olyan talajfelszínt hozzunk létre, amely a lehető legnagyobb mértékben megfogja, befogadja a téli csapadékot. Emellett sokszor emlegetik a gazdák a talajszerkezetre gyakorolt kedvező hatást az őszi szántásos alapműveléssel kapcsolatban: így a tenyészidőszak műveletei során a talajtömörödés következtében keletkezett nagyobb rögök aprítását a természet végzi a téli fagy segítségével, mert a tömör rögökben lévő nedvesség fagypont alatti térfogat-növekedése szétrepeszti ezeket a kedvezőtlen méretű és tömörségű talajaggregátumokat.

Tisztelt Látogatónk!

A cikk megtekintése előfizetéshez kötött!

Amennyiben rendelkezik online előfizetéssel, jelentkezzen be az előfizetéshez tartozó felhasználói fiókba.

Belépés

Belépés

Felhasználói név *
Jelszó *
Emlékezzen rám

Ha még nem előfizetőnk, ismerje meg előfizetési ajánlatainkat, hogy hozzáférhessen lapunk korábbi cikkeihez is!

 

Szerző: Szöőr Bea

Oldalunk cookie-kat ("sütiket") használ. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Szolgáltatásaink igénybe vételével Ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információ Elfogadom