Elkészült az országos vízmegtartási koncepció

A dokumentumot Gajdos László a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Víz Magyarországon: készletek, kockázatok, döntések című rendezvényén ismertette.

A miniszter elmondta: számos kiváló szakember bevonásával készítették el az Országos Vízmegtartási Koncepciót és Akciótervet, amely a következő évtizedek magyar vízgazdálkodásának egyik meghatározó szakmai alapműve lehet.

Tájékoztatása szerint a stratégia hosszú távú irányt mutat, megteremti a nagyléptékű beavatkozások feltételeit, meghatározza az ősszel indítható projekteket, valamint célként tűzi ki a korábbi Vízügyi Tudományos Kutató Intézethez (Vituki) hasonló önálló szakmai intézmény felállítását.

Rámutatott: a klímaváltozás az idei évben Magyarország történetének egyik legsúlyosabb aszályát idézte elő. 1901 óta a 2026-os volt a legszárazabb és a második legmelegebb nyár, a szokásos csapadékmennyiség mindössze 36 százaléka hullott le.

Augusztus végére az ország területének felén súlyos mezőgazdasági aszály alakult ki, a kárbejelentések több mint másfél millió hektárt érintettek, a becsült veszteség pedig eléri a 800 milliárd forintot.

A miniszter bírálta az elmúlt 16 év kormányzásának mulasztásait, kiemelve, hogy a vízgazdálkodás szemléletváltása nem történt meg a szükséges ütemben. Kifejtette: az országban továbbra is a víz gyors elvezetésére fókuszáló rendszer működik, aminek következtében a hazai vizes élőhelyek kilencven százaléka eltűnt. Bírálta az előző miniszterelnök álláspontját is, aki korábban elbagatellizálta a klímaváltozást, és a Duna vízhozamára hivatkozva védte a hatalmas vízigényű akkumulátorgyárak betelepítését.

A miniszter hangsúlyozta: a kormány szakít a víz elvezetésének logikájával, és a biztonságos, táji szintű vízmegtartásra áll át.

Sikeres, már működő példák között említette a jászsági hanyi anyaggödrök vizesélőhely-rekonstrukcióját, a Nagykunsági-főcsatorna téli vízszint-megtartását, valamint a Szegedi Vízőrzők 2026 tavaszi vízmegtartó akcióját. Ezek a példák megmutatják, hogy nem minden megoldás igényel évtizedes beruházást és milliárdos költségvetést - hangsúlyozta.

A jogszabályi háttérről elmondta: a kormány augusztusban elfogadta a Fenntartható Vízgazdálkodási Intézkedési Tervet, amely alapján előkészítik a vízgazdálkodási törvény módosítását. Az új szabályozás alapelve a vízmegtartás és a vízkészletekkel való takarékos gazdálkodás lesz, a vízkivételeket pedig a tényleges készletekhez igazítják. Mint mondta, változtatni kell az agrártámogatásokon is, olyan rendszert kell létrehozni, amelyben a víz megtartása a gazdáknak is megéri.

A miniszer az Országos Vízmegtartási Koncepció és Akcióterv kapcsán elmondta, kiemelt célja, hogy hosszú távú stratégiai irányt mutasson: a következő évtizedekben növelje az ország vízmegtartó képességét, és elősegítse a változó éghajlathoz való alkalmazkodást.

A koncepció másik célja, hogy megteremtse a nagyléptékű beavatkozások feltételeit. Így előkészíti azokat a jogszabályi, támogatási, intézményi, beruházási, oktatási, szemléletformálási, tudományos és monitoringrendszerbeli változtatásokat, amelyek lehetővé teszik a vízháztartási problémák kezelését és a táji léptékű vízmegtartás megvalósítását. Hozzátette: a stratégia meghatározza a már 2026 őszétől elindítható projekteket is.

"Célunk, hogy a 2026 ősze és 2027 tavasza közötti időszakban várható csapadék minél nagyobb részét a tájban tartsuk, elősegítsük annak beszivárgását, és a felszínen, illetve a felszín alatt is hasznosítható vízkészleteket hozzunk létre. Így már most megkezdhetjük a felkészülést a következő aszályos időszakra" - emelte ki.

Kitért arra is, hogy a program sikeres megvalósításához elengedhetetlen egy önálló tudományos-szakmai háttérintézmény létrehozása is. Egy olyan intézményre van szükség, amely a korábbi VITUKI szerepéhez hasonlóan biztosítja a vízgazdálkodási döntésekhez szükséges kutatási, elemzési és tudományos-szakmai hátteret. Elmondta azt is, hogy az elkövetkező hat hónapban egy balatonnyi vizet terveznek visszapótolni a tájba.

Kiemelte: a célok megvalósításához az elkövetkező években 221 milliárd forintot fordítanak vízügyi beruházásokra. A vízmegtartási program keretében többek között csatornák és zsilipek helyreállítására, valamint a víz tájban tartását és helyben hasznosítását szolgáló fejlesztésekre kerül sor - közölte.

Pósfai Mihály, az MTA elnöke a Tudomány és Parlament program keretében megtartott eseményen mondott köszöntőjében azt mondta: Széchenyi egyrészt örülne, másrészt csodálkozna azon, amit lát. A nagy érdeklődést látva örülne, hogy nem hiába alapította ezt az intézményt több mint kétszáz évvel ezelőtt, másrészt, amikor kinézne az Akadémia ablakán a Dunára, megdöbbenne azon, hogy milyen kevés vizet lát. Elmondta: a nagy érdeklődés, az eseményen négy minisztérium és három parlamenti bizottság képviselői is részt vesznek, a vízkészletek helyzetének súlyosságára is rávilágít.

Kecskeméti Gábor, az MTA főtitkára köszöntőjében kiemelte: a globális és hazai természeti folyamatok vizsgálatában kulcsszerepe van a tudománynak. A főtitkár beszélt arról is, hogy a szakemberek a szemléletváltást tartják a legfontosabbnak: a puszta vízpótlás helyett az egész ökológiai rendszert kell rendbe tenni, és a problémát nem elegendő csupán a Kárpát-medence szintjén kezelni.

Az MTA elsődleges feladatának nevezte, hogy a kutatásokat összekapcsolja és stratégiai keretbe foglalja. Ennek kiemelt eszköze az MTA Nemzeti Víztudományi Programja, amely komplex módon kezeli ezt a témát - tette hozzá.
 

Címképen:  Gajdos László élő környezetért felelős miniszter beszédet mond a Magyar Tudományos Akadémia jubileumi tudományünnepének Tudomány és Parlament - Víz Magyarországon: készletek, kockázatok, döntések című rendezvényén az MTA dísztermében 2026. november 5-én. MTI/MTI Fotószerkesztőség/Lakatos Péter

Forrás: MTI