Erdőtüzek Magyarországon: miért fenyeget minket is a mediterrán térség csapása, és mit tehetünk ellene?

Az idei tűzszezon már július végére kilógott a sorból: az EFFIS (European Forest Fire Information System) adatai szerint az Európai Unióban ekkorra már mintegy 435 ezer hektárt érintettek a nagyobb vegetációtüzek – ez meghaladja mind a 2006–2025 közötti évek átlagát, mind a korábbi rekordévnek számító 2025-ös adatot. A tartós csapadékhiány, az ismétlődő hőhullámok és a kiszáradt biomassza együttesen teremtettek ideális feltételeket a gyorsan terjedő tüzekhez – írja az MTA oldalán megjelent cikkében Báldi András, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont kutatóprofesszora, az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testülete (EASAC) Environment Steering panel elnöke és Valkó Orsolya, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézet tudományos tanácsadója, aki egyúttal az EASAC tavalyi vegetációtűz-jelentésének munkacsoport vezetője. A kutatók hangsúlyozzák: mindez nem elszigetelt természeti csapás, hanem a klímaváltozás, a tájhasználat átalakulása és társadalmi folyamatok együttes következménye – és a kockázat immár olyan térségekben is nő, ahol korábban nem volt jellemző.

Miért van kevesebb tűz Magyarországon, mint például Franciaországban?

„Bár hazánk éghajlata sok tekintetben hasonlít a franciaországira, fontos különbségek vannak. Franciaország déli része és Korzika mediterrán klímájú, forró, száraz nyarakkal, erős szelekkel és hosszú tűzszezonnal, a tagolt, hegyvidéki domborzat pedig nehezíti az oltást. Magyarország ezzel szemben kontinentális éghajlatú, domborzata kevésbé szabdalt, erdőterületei pedig jellemzően kisebbek és tagoltabbak – a mezőgazdasági táblák, utak és települések gyakran megszakítják az éghető növényzet folytonosságát, ami mérsékli a nagy, összefüggő tüzek kialakulását”, világított meg egy fontos eltérést kérdésünkre Valkó Orsolya.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy Magyarország biztonságban lenne. A 2022-es rekordév – amikor az EFFIS által nyilvántartott nagyobb tüzek 7287 hektárt érintettek – megmutatta, hogy tartós aszály és hőhullámok idején nálunk is adottak a nagy tüzek feltételei. Az EFFIS adatai szerint 2016 és 2025 között 218 százalékkal nagyobb terület égett le, mint az azt megelőző évtizedben – ezt a számot ugyan néhány szélsőséges év erősen torzítja, de a hosszú távú trend egyértelmű. 2026-ban a tartós szárazság miatt már tavasztól kezdve sorozatosan alakultak ki 50–100 hektáros nád-, gyep- és erdőtüzek, köztük a Hortobágyon, a bugaci erdőrezervátumban és a Pilisben.

Ilyen körülmények között a felszíni tüzek akár 15–30 méteres lángmagasságú koronatűzzé is fejlődhetnek, miközben a tüzek gyors terjedésének veszélye is megnő. A fokozott szezonális kockázatot jelzi, hogy már tavasszal több, mintegy 50 hektáros nád- és gyeptűz alakult ki, majd júniusban és júliusban egymást követően több 50–100 hektáros tűzeset történt.

Mindenhol van kockázat

A hazai erdő- és vegetációtüzek mintegy 99 százaléka emberi tevékenységhez köthető. Ez ritkán szándékos gyújtogatás – sokkal gyakoribb a rosszul eloltott kerti tűz, az illegális tarlóégetés, egy eldobott cigarettacsikk vagy egy felügyelet nélkül hagyott tábortűz.

Emiatt viszont egyaránt veszélyben lehetnek a természetvédelmi területek, az ember által gyakran látogatott tájak és a városi környezet is. „A kockázatot nem elsősorban egy terület védettségi státusza határozza meg, hanem a növényzet típusa, állapota és a vízellátottság. Különösen veszélyeztetettek a kiszáradó nádasok és vizes élőhelyek, ahol a szerves talaj akár hosszan, felszín alatt is izzhat – az ilyen tüzeket rendkívül nehéz eloltani, és jelentős, régóta felhalmozott szénmennyiséget bocsátanak a légkörbe. Hasonlóan kockázatosak a felhagyott, cserjésedő gyepek és a telepített fenyvesek, ahol a gyantás növényi részek és a vastag tűavar könnyen lángra kap”, mondta Valkó Orsolya.

Külön kategóriát jelentenek a lakott területek és a természetközeli táj találkozási zónái – ezeket a szakirodalom wildland–urban interface-nek (WUI) nevezi. Európa területének mintegy 7 százalékát lefedő övezetről van szó, ahol egyszerre nagyobb a gyulladás esélye és súlyosabbak a következmények, hiszen épületek és emberéletek is veszélybe kerülhetnek. A mezőgazdasági területeken pedig technológiai eredetű tüzek – túlmelegedett csapágy, munkagép szikrája, elektromos hiba – gyújthatják meg a kiszáradt tarlót.

Az emberi tevékenység nem csak azt befolyásolja, hogy kialakul-e a tűz, hanem a tűz nagyságát és viselkedését is alakítja. A gyújtóforrás lehet akár egyetlen szikra – de az, hogy ebből néhány négyzetméteres vagy több száz hektáros tűz lesz-e, már a szárazságtól, a széltől, a növényzet szerkezetétől és a tájhasználattól függ.

Mit tehet a szakpolitika?

Az EASAC a már említett tanulmányában nyolc, egymással összefüggő szakpolitikai javaslatot fogalmazott meg a vegetációs tüzek kockázatának mérséklésére. Valkó Orsolya szerint ezek közül Magyarországon a tűzzel kapcsolatos oktatás és kockázati kommunikáció fejlesztése hozhatná az egyik leggyorsabb eredményt, hiszen a tüzek túlnyomó része emberi mulasztásból ered – a lakosság, a gazdálkodók és az önkormányzatok tudatosságának növelése rövid távon is csökkentheti a tüzek kialakulását.

Emellett gyors hatású lehet az integrált tűzkockázat-kezelés bevezetése, a sérülékeny tájak – például a WUI-zónák – célzott kezelése, valamint a gazdálkodók fenntartható, tűzkockázatot csökkentő földhasználatának támogatása. Ilyen a veszélyeztetett települések körüli biomassza-csökkentés, a gyepek extenzív kaszálása vagy legeltetése és a mozaikos tájszerkezet fenntartása.

Hosszabb távon kulcsszerepe van az újabban egyre nagyobb figyelmet kapó vízvisszatartásnak is. „A jól működő vizes élőhelyek, árterek és talajok mérséklik a szélsőséges hőmérsékleteket és lassítják a növényzet kiszáradását, a lecsapolt vizes élőhelyek helyreállítása pedig egyszerre szolgál természetvédelmi, klímavédelmi és tűzmegelőzési célt. Ehhez az uniós természet-helyreállítási rendelet végrehajtása is közvetlenül kapcsolódik” – emlékeztet Valkó Orsolya.

Mit tehet az egyén?

Bár a nagy tüzek megelőzése elsősorban szakpolitikai és tájgazdálkodási feladat, az egyéni odafigyelésnek is komoly súlya van, hiszen egyetlen eldobott csikk vagy felügyelet nélkül hagyott parázs is elindíthat egy tüzet.

Tűz vagy füst észlelése esetén érdemes biztonságos távolságból azonnal hívni a 112-t, még akkor is, ha valaki azt hiheti, hogy azt már más is jelezte. A természetközeli területek közelében élők a tűzifát, ágkupacokat és száraz növényi maradványokat ne az épületek mellett tárolják, és rendszeresen távolítsák el az ereszcsatornában felgyűlt avart vagy a tetőre lógó száraz ágakat. Veszélyhelyzetben a katasztrófavédelem, a Nébih és a HungaroMet közleményeit érdemes követni, a tüzek okairól és kezeléséről pedig tudományos forrásokból tájékozódni.

Forrás: HUN-REN