Hogyan birkózik meg a mezőgazdaság a hőstresszel?

Ahogyan a hőhullámok egyre intenzívebbé, szélesebb körűvé és kiszámíthatatlanabbá válnak, a hőstresszhez való alkalmazkodási intézkedéseket előre meg kell tervezni mind a gazdaságok, mind a tájak szintjén. A „hogyan”-ról szól az EU Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóság (DG AGRI) weboldalán közreadott szakcikk.

A hőstressz jelentősen növeli az állatok halálozási arányát

A hőstressz megzavarja a növények fejlődésének kulcsfontosságú szakaszait, csökkentve a termékenységet, felgyorsítva a gabona érését és növelve a vízigényt. Az állattenyésztési ágazat esetében a magas hőmérséklet nemcsak az állatok napi ciklusát és legeltetési időszakát befolyásolja jelentősen, hanem csökkenti a takarmánybevitelt és a hatékonyságot, miközben növeli a vízfogyasztást. Szélsőséges körülmények között a hőstressz jelentősen növeli az állatok halálozási arányát. Az EU-ban az elmúlt 50 évben megháromszorozódott az aszályok és hőhullámok okozta terméskiesés, ami rávilágít arra a növekvő veszélyre, amelyet a szélsőséges hőség jelent a mezőgazdasági termelékenységre és az élelmezésbiztonságra.

A növénytermesztés adaptálása 

A hőhullámok növényekre gyakorolt ​​hatásainak enyhítéséhez olyan intézkedésekre van szükség, amelyek csökkentik a növények és a talaj hőmérsékletét, miközben fenntartják a megfelelő vízellátást. Az alábbi pontok összefoglalják a különböző időhorizontokban megtehető intézkedéseket.

Rövid távon

• Növényszintű hővédelem olyan intézkedésekkel, mint a multifunkcionális hálók, kaolin alapú levélkijuttatás, késői vagy csökkentett metszés, valamint üvegházak vagy fóliatakarások.

• Az öntözés  kulcsfontosságú intézkedés a szélsőséges hőség és a csökkenő talajnedvesség hatásainak korlátozására. Mivel az öntözés további nyomást gyakorolhat a szűkös vízkészletekre, a hatékony rendszereket és a fenntartható vízgazdálkodási megoldásokat kell előnyben részesíteni.

Közép- és hosszú távon

A hőhullámok hatásainak előrejelzése:

• olyan növények és fajták kiválasztása, amelyek termesztési ciklusa minimalizálja a szélsőséges hőségnek való kitettséget, beleértve a korai érésű fajtákat a téli és tavaszi növények esetében;

• a termelés diverzifikálása olyan növények felé, amelyek jobban tolerálják a magas hőmérsékletet, például a cirok kukorica helyett; és

• a rugalmas gazdálkodási rendszerek előmozdítása, beleértve az ökológiai gazdálkodást és az agroökológiát.

Növelni kell a vízkészletek elérhetőségét  megfelelő víztároló infrastruktúrába való beruházással,  természetes vízvisszatartó intézkedések végrehajtásával területi szinten összehangolt fellépés révén,  a kezelt víz öntözésre való újrafelhasználásának bővítésével, valamint a vízgazdálkodás körforgásos megközelítéseinek előmozdításával. Ezek az intézkedések együttesen csökkenthetik az aszály, az árvizek és az erdőtüzek kockázatát, miközben erősítik a mezőgazdasági tájak ellenálló képességét és alkalmazkodóképességét. 

A talaj egészségének és víztároló képességének javítása olyan gyakorlatokkal, mint a csökkentett talajművelés, az állandó talajtakarás, a tömörödés megakadályozását célzó ellenőrzött géphasználat, a talaj szervesanyag-tartalmának növelése és a célzott vízgyűjtési gyakorlatok az állandó növénykultúrákban. Ezek az intézkedések segítenek a talajnak hosszabb ideig megtartani a nedvességet, és csökkentik a növények sérülékenységét a száraz időszakokban.

Az állatállomány alkalmazkodása

Az állatállomány hőstresszel szembeni ellenálló képességének javítása azonnali kezelési intézkedéseket és hosszabb távú beruházásokat igényel.

Rövid távú gyakorlatok a hőstressz kezelésére

• Biztosítson állandó hozzáférést a tiszta, friss ivóvízhez , és szükség esetén növelje az itatóhelyek számát.
• Biztosítson természetes vagy mesterséges árnyékot a legelő- és pihenőterületeken.
• Igazítsa az etetési ütemtervet a nap hűvösebb időszakaihoz, és igazítsa az étrendeket a takarmánybevitel fenntartásához a hőhullámok alatt.
• Ahol lehetséges, csökkentse a zárt terráriumban tartott állatok állománysűrűségét a hőfelhalmozódás minimalizálása és a légáramlás javítása érdekében.
• Vezessen be vészhelyzeti reagálási protokollokat a szállításra, a kezelésre és egyéb stresszes kezelési gyakorlatokra a nap legforróbb óráiban.
• Fokozottan kell monitorozni az állatok viselkedését jelző indikátorokat a hőstressz korai jeleinek észlelése és az időben történő korrekciós intézkedések lehetővé tétele érdekében.

Közép- és hosszú távú intézkedések 

• Fektessen be az éghajlatváltozáshoz alkalmazkodóképes, megfelelő izolációval, monitoring rendszerekkel, valamint víz- és energiahatékony hűtőrendszerekkel felszerelt állattartó épületekbe.
• Precíziós állattenyésztési technológiák bevezetése , beleértve a környezeti érzékelőket és az automatizált megfigyelőrendszereket, a hőkomfort és az állatjólét folyamatos monitorozása érdekében.
• Fejlesszen ki gazdaságon belüli víztárolási és -újrafelhasználási rendszereket a megfelelő vízellátás biztosítása érdekében a nagy keresletű időszakokban.
• Olyan agrárerdészeti és agrár-erdőgazdálkodási-legelőgazdálkodási rendszerek fejlesztése, amelyek integrálják a fákat az állattenyésztésbe, hosszú távú árnyékot biztosítva és javítva az ökoszisztéma ellenálló képességét.
• Olyan tenyésztési és genetikai szelekciós programok előmozdítása, amelyek megőrzik a helyileg alkalmazkodott  állatfajtákat, miközben a termelékenységi és állategészségügyi célok mellett a hőtűrő és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodó képességi tulajdonságokat is beépítik.

Egyenként vagy együttesen megvalósítva ezek az intézkedések jelentősen csökkenthetik a hőstressz és más éghajlati szélsőségek hatásait. 

Sokat a gazdálkodók már meg tudnak valósítani, míg mások beruházást, technikai útmutatást és állami támogatást igényelnek, különösen ott, ahol a végrehajtás költséges vagy összetett. A közös agrárpolitika  (KAP) támogathatja ezen alkalmazkodási intézkedések alkalmazását.

Példák a KAP-beavatkozásokra

Az egyre gyakoribb éghajlati szélsőségek kezelése határozottabb fellépést igényel az uniós mezőgazdaság ellenálló képességének fokozása érdekében. A KAP támogatja a gazdálkodókat abban, hogy termelési rendszereiket a változó éghajlati viszonyokhoz igazítsák, miközben szélesebb körű ökoszisztéma-szolgáltatásokat nyújt.

Az alábbi példák bemutatják, hogyan támogatják a KAP-stratégiai tervek (CSP-k) a hőstresszhez való alkalmazkodást.

Magyarország – A tejelő szarvasmarhák jóléti intézkedései a hőstresszhez való alkalmazkodás támogatására

Magyarország CSP-je célzott beavatkozást tartalmaz a tejelő szarvasmarhák jólétére, támogatva a jobb elhelyezést, takarmányozást, állategészségügyet és gazdaságirányítást. A beavatkozás elősegíti az alacsonyabb állománysűrűséget, a megelőző állategészségügyi intézkedéseket, a fokozott felügyeletet, a megfelelő ásványianyag-táplálást és a természetesebb termelési rendszereket, beleértve a legeltetéshez való hozzáférést, ahol lehetséges. 

Azok a gazdálkodók, akik bevezetik ezeket a magasabb jóléti előírásokat, kompenzációt kapnak a többletköltségekért és az elmaradt jövedelemért.

A beavatkozás erősíti a hőstresszel szembeni ellenálló képességet is: 

• az alacsonyabb állatsűrűség csökkenti a hőterhelést és a zsúfoltságot,
• a legeltetési lehetőségek lehetővé teszik az állatok számára, hogy természetesebb és gyakran hűvösebb környezethez jussanak, és
• a jobb táplálkozás és az egészség monitorozása segít fenntartani az ellenálló képességet a termikus stressz időszakaiban.

A megelőző kezelés és az antimikrobiális szerek csökkentett használata tovább hozzájárul az egészségesebb és ellenállóbb tejelő állományokhoz.

Görögország – Átállás az éghajlatváltozáshoz alkalmazkodó növényekre

Az „ Ellenálló és alkalmazkodó fajok és fajták használata ” ökorendszer olyan növények termesztését ösztönzi, amelyek jobban alkalmazkodnak a forró és száraz mediterrán körülményekhez, ezáltal csökkentve az öntözési igényt, növelve az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodóképességet és támogatva a biológiai sokféleséget. 

A beavatkozás két egymást kiegészítő intézkedésből áll: 

• A téli gabonafélék és a téli hüvelyesek népszerűsítése a vízigényes növények, például a kukorica, a lucerna és a gyapot alternatívájaként. 

- Ezek a növények, beleértve a helyi és hagyományos fajtákat is, természetes módon alkalmazkodtak a mediterrán körülményekhez, főként a csapadékra támaszkodnak, és alacsonyabb víz- és tápanyagigényük van. 

- A téli növények előnyben részesítése csökkenti az öntözési igényeket és növeli a gyakoribb aszályokkal szembeni ellenálló képességet.

• Az éghajlatváltozáshoz alkalmazkodóképes és innovatív növények, például aroma- és gyógynövények bevezetésének támogatása.

Forrás: agriculture.ec.europa.eu