Nőtt a hazai tógazdasági haltermelés 2024-ben

A magyar haltermelés döntő hányadát ma is a tógazdaságok adják, amelyek üzemelt területe 26 570 hektár volt 2024-ben. Az intenzív termelési rendszerekben előállított hal mennyisége 2,1 százalékkal emelkedett az előző évhez képest, és elérte az 5785 tonnát, melyből 4307 tonnát étkezési célra állítottak elő – közli a Statisztikai jelentésekben az Agrárközgazdasági Intézet (AKI) legfrissebb „Lehalászás jelentés 2024” című kiadványa. – A halak és halászati termékek kivitelének értéke 2024-ben 13,3 milliárd forint volt, míg az importé 56,7 milliárd forintot tett ki. A külkereskedelmi mérleg így 43,4 milliárd forintos hiányt mutatott, ami 1,4 milliárd forinttal haladta meg a 2023-as veszteséget.

2024-ben az üzemelt tóterület nagysága 26 570 hektár volt

Amint a szerző, Kiss Gabriella kifejti, a lehalászás adatfelvételének keretein belül a kiadvány megjelenésének időpontjáig beérkezett és feldolgozott adatok összesítése alapján 2024-ben halastó művelési ágban 29 377 hektár tóterület szerepelt a nyilvántartásban, ebből az üzemelt tóterület nagysága 26 570 hektár volt. Magyarországon 2024-ben az üzemelt halastavak hasznosítási arányai a következőképpen alakultak: 66,3 százalékán étkezési hal, 22,9 százalékán növendék hal előállítása történt, 8,6 százalékát ivadéknevelésre, a fennmaradó 2,3 százalékot pedig egyéb célra hasznosították a termelők. Általánosan elmondható, hogy a teljes tóterületnek mintegy 90 százaléka üzemel, ez a gyakorlat a korábbi években is jellemző volt, és 2024-ben sem változott.

17 hektár új halastó épült, továbbá 148 hektárnyi tóterületet rekonstruáltak

Az új halastavak létrehozásáról nem minden évben jelennek meg adatok adatvédelmi okok miatt – például 2021-ben és 2022-ben nem voltak közölhetők. Azonban 2024-ben 17 hektár új halastó épült, továbbá 148 hektárnyi tóterületet rekonstruáltak, ami az előző évhez (30 hektár) képest jelentős, közel ötszörös növekedést jelent. Az üzemelt halastóterület adatainak évenkénti eltérő alakulását több tényező is befolyásolhatja. Ilyen például a tavakban található nádas területek ritkítása, térképezési és területszámítási hibák javítása hatósági ellenőrzések során, ezenfelül az adatszolgáltatói kör változása, valamint a művelési ág módosítása.

A halastavak kialakítását elsősorban a földrajzi adottságok befolyásolják. A különböző tavak típusai szoros összefüggésben állnak a domborzati viszonyokkal, így regionális eltérések figyelhetők meg. A Dunántúli-dombvidéken leginkább a völgyzárógátas tavak fordulnak elő, amelyeket kisebb vízfolyásokon mederduzzasztásával alakítanak ki a völgyekben. Ezzel szemben az Alföldön inkább a nagyobb méretű, körtöltéssel határolt halastórendszerek a jellemzők, amelyeket sík területen, mesterségesen létrehozott gátakkal építenek ki.

A tógazdasági termelők 2024-ben érték el eddigi legnagyobb termelési eredményüket

 Magyarországon a tógazdasági haltermelés mennyisége 2024-ben elérte a 22 838 tonnát, ami 16,1 százalékkal haladta meg az előző év eredményét. Az elmúlt öt év során a tógazdasági termelők 2024-ben érték el eddigi legnagyobb termelési eredményüket. A megtermelt hal mennyisége 2020-hoz képest – amely az eddig legnagyobb termelési mennyiséget adta – 5,6 százalékkal volt több.

A hazai halhústermelés 81,5 százalékát három régió adta 2024-ben – az Észak-Alföld, a Dél-Alföld és a Dél-Dunántúl. Vármegyei szinten a legnagyobb halmennyiséget Hajdú-Bihar vármegyében állították elő, ezt követte Somogy, majd Jász-Nagykun-Szolnok vármegye. Jelentős termelés zajlott továbbá Békés és Baranya vármegyékben is. Emellett még nagyobb mennyiséget termeltek Bács-Kiskun, Tolna és Fejér vármegyékben. Az eloszlás alapján megállapítható, hogy a hazai haltermelés elsősorban a keleti és déli országrészekre koncentrálódik, ahol a kedvezőbb természeti adottságok mellett a hagyományos halgazdálkodás is erőteljesebben van jelen.

Gazdasági szempontból továbbra is a ponty a legfontosabb

A hazai tógazdasági körülmények között nevelt halfajok közül gazdasági szempontból továbbra is a ponty a legfontosabb. A ponty összes termelése 2024-ben 13,4 százalékkal, míg az étkezési korosztályú ponty termelése 7,6 százalékkal haladta meg előző évi mennyiséget. Az étkezési ponty termelésében is három régió számít a meghatározónak – Dél-Alföld, Észak-Alföld és Dél-Dunántúl –, mivel a termelés 79,2 százalék innen származik.

A tógazdasági haltermelés fontos szerepet tölt be nemcsak a lakosság halellátásában, hanem a természetes vizek halállományainak minőségi, megfelelő korosztályú, egészséges halakkal történő mesterséges pótlásában, valamint a horgásztavak halutánpótlásában is. A tógazdaságokban előállított étkezési célú haltermelés 78,3 százalékát az étkezési ponty adta 2024-ben. Az étkezési ponty termelése az elmúlt öt évben viszonylag stabilnak mondható, mivel a megtermelt mennyiség 11 és 12 ezer tonna között mozgott.

A növényevő halfajok közül a lehalászott étkezési méretű amur a megtermelt mennyiség 4,0 százalékát, míg a busa (fehér, pettyes és hibrid együttesen) 6,8 százalékát adta 2024-ben. Az étkezési célú, értékes ragadozó halak – például csuka, harcsa, süllő – előállított mennyisége 364,4 tonnát ért el, ami az előző év adatához mérten 29,8 százalékos növekedést jelent. A tógazdaságokban a horgásztatással értékesített hal mennyisége 439 tonna volt, ami több mint a duplája az egy évvel korábbi mennyiségnek.

A halastavakban megtermelt étkezési korosztályú halmennyiség közel 13 százalékkal emelkedett az előző évhez viszonyítva.

Intenzív haltermelés: 24 vállalkozás 27 különböző telephelyen

Magyarországon intenzív haltermelési rendszert a beküldött adatok alapján 2024-ben 24 vállalkozás üzemeltetett 27 különböző telephelyen. Ugyanakkor voltak olyan cégek is, amelyek ebben az évben ideiglenesen szüneteltették ezen tevékenységüket. Az intenzív, precíziós technológiákkal előállított hal mennyisége 2024-ben összesen 5785 tonna volt, ami 2,1 százalékkal haladta meg az előző év eredményét. Ebből az étkezési célú haltermelés 4307 tonna volt, ami a teljes termelés mintegy 74,4 százalékát tette ki.

A korábbi évek során folyamatos növekedés volt tapasztalható az étkezési célra tenyésztett halak mennyiségében, ami elsősorban az afrikai harcsa termelésének bővülésével volt magyarázható. Az afrikai harcsa termelésének folyamatos növekedése elsősorban kedvező tulajdonságainak köszönhető. Ez a halfaj képes a levegő oxigénjének hasznosítására, magas az ammóniatűrő képessége, jól alkalmazkodik a nagy telepítési sűrűséghez, valamint kiváló növekedési ütemmel és takarmányhasznosítással rendelkezik. Termelése az év minden szakában lehetséges, jellemzően geotermikus energia felhasználásával. Bár 2024-ben kisebb visszaesés következett be az intenzív haltermelésben, ez nem változtatta meg a termelési arányokat. A zárt rendszerekben előállított halak 94 százalékát továbbra is az afrikai harcsa tette ki. Emellett kisebb mennyiségben tokféléket és pisztrángot is termeltek, továbbá ezen a technológián belül szürkeharcsát és süllőt is előállítottak.

A magyar halfogyasztás közel négyszer alacsonyabb, mint a világátlag

Magyarországon az átlagos halfogyasztás továbbra is alacsony nemzetközi összevetésben: 2023-ban az egy főre jutó éves halfogyasztás csupán 5,8 kilogramm volt, ami jelentősen elmarad mind az EU-s, mind a világátlagtól. Az OECD–FAO 2024–2033 közötti időszakra vonatkozó előrejelzése szerint 2024- ben az EU-ban az egy főre vetített halfogyasztás eléri a 20,96 kilogrammot, mellyel a térség a 17. helyen áll a globális rangsorban. Ezzel szemben a világátlag 2023-ban 21,0 kilogramm/fő volt, és az előrejelzések szerint 2024-re 21,2 kilogramm/fő körül várható. Vagyis a magyar halfogyasztás közel négyszer alacsonyabb, mint a világátlag, és több mint háromszor kevesebb, mint az EU-s átlag.