A tökéletes bála nyomában

Hosszan eltartható, jó minőségű takarmány előállítása a cél

Milyen alapvető különbségek vannak a szalma, széna, szenázs és szilázs bálázásában? Milyen technológiákkal és munkaeszközökkel érhetjük el, hogy állataink a számukra legmegfelelőbb, tökéletesen tiszta és tápanyagban gazdag takarmányhoz jussanak hozzá? Cikkünk ezekre a kérdésekre keresi a válaszokat.

A magasabb hús- és tejhozamok alapja a kiváló minőségű takarmányforrás, amelynek elengedhetetlen feltétele annak optimális betakarítása. Természetesen az sem mindegy, mihez kezdünk utána a bebálázott és eltárolt szálastakarmánnyal, ezzel kapcsolatban a körbálázók, valamint bálacsomagolók specialistájának számító ír McHale cég hazai forgalmazójától kértünk hasznos tanácsokat, útmutatást.

Kerek vs. szögletes; fix vs. változó

A szögletes bálák készítése nagyobb vo­­lumenű felhasználásnál számít ideális megoldásnak (különösen szalma eseté­ben), hiszen ebben a formában könnyebb a tárolás és szállítás, míg az állattenyésztők körében idehaza is inkább a körbálázók alkalmazása elterjedtebb. A bálaképzés módját tekintve fix és változókamrás bálázógépek léteznek, amelyek jelentős eltéréseket mutatnak a felépítésük, működésük terén. A fix kamrás verzióknál a kamratér megtelése után kezd felépülni a bála tömörsége, vagyis kívülről befelé haladva, míg a változókamrás gépeknél a kamrarész folyamatosan változik a benne lévő anyag mennyiségétől függően, így a tömörítés már a bálaképzés elején elkezdődik, ezáltal akár homogénebb bála hozható létre.

Szerző: AgrárUnió