Főszerepben az olajfa
Növénytermesztés - 2025.06.02
A Földközi-tenger keleti földrajzi régiójában őshonos Olea europaea már az ókor óta a mezőgazdaság, kultúrtörténet, vallás, gasztronómia kultusznövényeként ismert, innen terjedt el a teljes Mediterráneumban. Sok nyelvben az olaj ennek a növénynek a nevéből származik. Itthon dédelgetett fája régóta a botanikus és privát kerteknek, haszonnövényként viszont a változó klímával lett főszereplő.
Kifejezetten ősi növényről van szó. Idén januárban például a Szantorini-szigeten található Fíra város közelében, egy felhagyott, vulkáni eredetű kőbányában olyan, olajleveleket tartalmazó fosszíliákat találtak helyi régészek, amelyeknek a korát 60 ezer (!) évesre teszik. Az olajkészítésre termesztett fa története végigkíséri a Földközi-tenger majd’ minden kultúrájának mezőgazdaságát, kultúrtörténetét; mindmáig a térség egyik legfontosabb mezőgazdasági terménye az olajbogyó. Az International Olive Council (IOC) éves jelentései alapján látható, hogy évről évre ennek a földrajzi régiónak az országai a legnagyobb olívaolaj (nyers olívapogácsa-olaj, szűz, extraszűz) termesztők világszinten. A 2024-es dobogósok: Spanyolország, azt követi Olaszország végül Tunézia, de az első hétben is csak mediterráneumi országokat találhatunk.
Hazai megjelenése
Szoliterként régtől fogva dézsás, melegebb szegletekben kiültetett kertlakónk az olajfa, ültetvényként viszont jórészt a 2000-es évektől kezdtek kísérletezni vele. Az első ültetvényeket a Villányi-hegység déli, melegebb, a kemény fagyoktól mentes területein (pld. a Tenkes-hegy lábánál) alakították ki – a legtöbb ültetvény ma is Villányban található. Az ültetvényeket megalapozó, kifejezetten olajkészítésre alkalmas fajták Olaszországból érkeztek Magyarországra. Több olajfa-ültetvényes, nemesítő még ma is óvatos: hiába a melegedő éghajlat, a magasabb hazai fagypontértékek miatt alapvetően már itt élő, termő, idősebb növények dugványai adják a szaporítóanyagot a termesztéshez.
Hirdetés
Termesztési körülmények
Melegkedvelő növény, a tartós, mínusz 10-12 fokot és az alatti hőmérsékletet megsínyli, ugyanakkor a hidegtűrő fajtái kifejezetten alkalmazkodók: ha enyhébb telet/teleket erősebb követ, a növények fagykárok nélkül átvészelik. Összeségében a hegylábak déli, szélvédett oldala ideális az olajfa számára (ez nálunk a tengerszint felett 200-300 méteren fekvő magasabb térszinteket jelenti).
Nem csak szoliterek, működő ültetvények között is találunk nagyon öregeket. A Görögország északkeleti részén fekvő Makrin található Calypso ültetvényen 1500 éves fák is élnek
Talajban nem túl igényes, de a legjobb számára a homokos vagy nem túl agyagos, enyhén lúgos (pH 6-8 körüli) talaj. Ha túl savas a talaj, meszezéssel korrigálható. Szárazságtűrő növény, ugyanakkor száraz nyarakon is javasolt az időnkénti öntözése, mert ezzel hajtásképzésre serkenthető, így elérhető, hogy egy-egy csapadékhiányos őszi időszak, hidegbetörés miatt már megerősödött éves új hajtásokkal induljon neki a télnek. Fontos, hogy a pangó víz nem tesz jót neki!
Hirdetés
A legtöbb olajfafajta képes az önporzásra. A virágképződés és a termésbőség, a gyökérvédelem érdekében tavasszal és nyár elején kálium- és foszforpótlás szükséges, de augusztustól már nem javasolt a tápanyag-utánpótlás. Déli országokban a telepítést követően akár már a 3. évben terem, a hidegtűrő fajták (északabbra ültetettek) alapvetően 4-5 év után kezdenek el teremni.
Viráginduláskor öntözni kell, ha nagyon kiszáradt a talaj, mert a szárazság rossz virágzást és csökkent terméskötődést eredményez
Fajták, kártevők
Hiába a melegedő éghajlatunk, az ültetvényes gazdálkodók ma még biztonsággal a hidegtűrőbb fajtákat javasolják, például a Nostrale di Rigalit, a Mouflal-t, az Aglandaou-t, az Arronizt vagy épp a Bouteillan-t. Ezek között önsteril, de ideális beporzó is található. Manapság már több nemesítőt, „olívász”-t találhatunk a hazai piacon, aki segít a fajták közötti eligazodásban, termesztésben.
Hirdetés
Kártevők, kórokozók ritkán támadják jelenleg itthon az olajfát. Elsősorban különféle tetvek károsításával számolhatunk tavasszal és csapadékosabb nyarakon a friss hajtásokon (levéltetvek, pajzstetű). Illetve rágcsálók (nyúl, vakondok) megjelenésére lehet számítani. Ugyanakkor hosszú távon érdemes felkészülni a déli olívaolaj-termelésben már klasszikusnak számító olyan kártevőkkel szemben, mint: Olíva gyümölcslégy (Bactrocera oleae), Olajbogyó lepke (Prays oleae), Olíva zsizsik, Olíva fekete pikkely (Saissetia oleae), Olíva levélbolha, Olíva kéregbogár (Phloeotribus Scarabaeoides). Ezért érdemes olajfával foglalkozó külföldi online oldalakon tanulmányozni az ellenük való védekezési formákat.
Szerző: AgrárUnió
Címkék: olajfa, egzotikus
Az amerikai szőlőkabóca elleni ökológiai védekezés
Termésbiztonságot adó megoldások a KWS-től
Kihívások leküzdése a tarlóművelésben a LEMKEN-nel
Újabb halasztás az EUDR alkalmazásában
Vízmegtartó, talajkímélő művelésre fejlesztett új ...
Hiánypótló alkotás született a precíziós gazdálkodásról
Precíziós gyomirtás a gyepgazdálkodásban fapados áron: új ...
A kalcium szerepe a talaj-növény rendszerben
A mezőgépek veteránjai – H.S.C.S. magajáró lokomobil
Laborvizsgálat-pontos műtrágyaszóró beállítás 5 másodperc ...
