Kártevők a fiatal kapásnövényeken

Barkók, veszélyes társaság

A legveszélyesebb fiatalkori kártevőnek véleményünk szerint a barkókat kell tekinteni. Több fajról is beszélhetünk, a leggyakoribbak a kukoricabarkó, a hegyesfarú barkó, a fekete barkó, valamint a lisztes répabarkó. Míg az első három faj bármely kapás kultúránkat károsíthatja, az utóbbi kártétele főként a cukorrépára korlátozódik. Maga a kártétel érintheti a csírázó növényeket is, ilyenkor a tenyészőcsúcs károsodása miatt akár növénypusztulás is előfordulhat, de ez a napraforgó esetében a sziklevél alatti szárrész átrágásakor is megtörténik.

1. kép: Kukoricabarkó a fiatal kukoricán

Mégis jellemzőbb azonban a „cafrangosra” rágott néhány leveles kukorica (1. kép) látványa, a karéjozó rágások megjelenése a napraforgó sziklevelén (2. kép) vagy a cukorrépa­növények levélfelületének megfogyatkozása (3. kép).

2. kép: Kukoricabarkók a napraforgó szikleveleit is fogyaszthatják

3. kép: A lisztes répabarkó a cukorrépa leveleit súlyosan károsíthatja

Míg korábban igen hatékony védeke­zési lehetőséget nyújtottak a neonikotinoid-típusú rovarölő hatású talajfertőtlenítő és csávázószerek, ezek segítségére már nem számíthatunk. Ezek a hatóanyagok a nedvkeringésbe kerülve a növény föld feletti részeibe is szállítódtak, ahol hatékonyan fejthették ki gyomorméreghatásukat a növényből fogyasztó kártevőkkel szemben. A jelenleg erre a célra engedélyezett készítmények között ilyen hatásmechanizmusú hatóanyaggal egyik termék sem rendelkezik. Marad a fokozott figyelem a kelőfélben lévő, szikleveles vagy néhány lombleveles korban.

Száraz tavaszon a földibolha veszélyes ellenfél

A földibolhafajok sok termesztett növényünknél okozhatnak 
kellemetlenséget, de a kapások közül kártételük inkább kukoricában (4. kép) és cukorrépában jelentkezik. Az előbbiben ritkábban, az utóbbiban szinte minden évben. A kártételre inkább a meleg és száraz időjárási körülmények között kell számítanunk, amikor 
az egyébként is lassan, vontatottan fejlődő növényeinket akár súlyos kártétel is érheti. Az ellenük történő védekezést nehezíti, hogy táblára való betelepedésük folyamatos lehet, óriási egyedszámuk miatt pedig nehéz igazán hatékony megoldást találni 
a kártétel elkerülésére.

4. kép: Muharbolhák a néhány leveles kukoricán

Ritkábban károsítanak

Alkalmanként, csupán kisebb területeken, de kártétellel jelentkezhetnek olyan közönséges kártevők is, mint a sároshátú bogár vagy a fekete tücsök. Kártételük, amely inkább napraforgóban észlelhető (5. kép), 
a szik- vagy a fiatal levelek rágásában mutatkozik meg. Célzott, kifejezetten a kártételük megakadályozására alkalmazott állománykezelésre nagyon ritkán van szükség.

5. kép: Helyenként sároshátú bogár is károsíthatja a napraforgót




A vadkár a fiatal növényeinket is érintheti

Nem a növényvédelem feladata a mezei nyulak és fácánok jelentette veszély kezelése, ezért kártételük felemlegetése nem is ebből a célból történik. A mezei nyulak a napraforgó-állományokban az alföldi vidékeken egyes évjáratokban rendkívül komoly kártételre képesek. Ilyen évjárat volt a megelőző évünk, amikor a tavaszi csapadékhiány miatt vontatottan fejlődő növényeket a szokásosnál is súlyosabb kártétel érte.

6. kép: A mezei nyúl kártétele sokszor a napraforgó pusztulását okozza

Ennek hatására sok esetben tőpusztulás is bekövetkezik 
(6. kép), amely a kultúrnövény gyomelnyomó hatásának elmaradásán keresztül „ablakot nyit” a területen a gyomnövények számára. A fácánok, amelyek a magot keresve „kiverik” a fiatal növényeket a talajból (7. kép), inkább csak lokálisan okoznak olyan mértékű tőpusztulást, ami már kártételnek nevezhető.

7. kép: Fácán okozta kár 

Mit tehetünk?

Ahogyan írtuk, a növényvédelem lehetőségei korlátozottak 
a fiatalkori kártevőkkel szemben. A földibolhák vagy barkófajok esetében a nagy egyedszám és a folyamatos betelepülés miatt a megfelelő védelem érdekében állandó vegyszernyomás alatt kellene tartanunk a területeinket, ami a főként kontakt hatású készítményekre alapozott állománykezeléseknél akár többszöri védekezést is jelenthet. Ahhoz, hogy elkerüljük az emiatt bekövetkező óriási környezetterhelést, inkább az egyéb agrotechnikai módszerek felé kell fordulnunk. Ezek alkalmazásával azt kell elérnünk, hogy növényeink gyors és egyöntetű kelésükkel, robbanásszerű kezdeti fejlődésükkel mielőbb kinőjenek a „kártevők foga alól”. Ezt a célt gondos, vízmegőrző talaj-előkészítéssel, pontos, egyöntetű vetésmélység biztosításával, okszerű tápanyag­ellátás kialakításával és körültekintő fajtaválasztással tudjuk csak elérni.

Kapásnövényeink fiatalkori kártevői képesek jelentős gazdasági kár okozására is, egyedszámuk várható növekedése a fiatal állományok folyamatos, napi szintű ellenőrzését kötelezővé teszi számunkra. Semmiképpen sem szabad félvállról vennünk az általuk okozott kockázatot!

Szerző: AgrárUnió