Időszerű tápanyag-utánpótlási feladatok kapás kultúrákban

Ebből aztán jogosan vonhatjuk le azt a következtetést, hogy „átlagos talajadottságok”, pontosabban nem kirívóan rossz foszfor- (igen gyenge, gyenge), és nem kirívóan jó (igen jó, túlzott) káliumellátottság mellett a legmegfelelőbb a káliumtúlsúlyos NPK műtrágya. De lássuk először, hogy mennyi ezen növények fajlagos igénye és az adott hozam eléréshez felhasznált tápelemek mennyisége (1-2. táblázat)!

1. táblázat: Egyes kapásnövények fajlagos P, K, Ca, Mg, S igénye [kg/t]

A fenti táblázatból látható, hogy mindhárom növény káliumból igényel a legtöbbet, ugyanakkor foszfor-, kalcium-, magnézium- és kénigényük is jelentős. A napraforgó a fajlagos kálium- és kén-, a szója a fajlagos kalcium- és kénigény tekintetében magaslik ki a sorból. De miért van ez így? A foszfor minden felépítőfolyamathoz (fehérje, zsír, szénhidrát szintézis) szükséges, a kálium elsősorban az olajszintézishez szükséges és legnagyobb mennyiségben a szármaradványokban halmozódik fel. A kalcium és a magnézium szintén fontos a felépítőfolyamatok szempontjából, szárerősítő, enzimaktivátor, klorofillalkotó szerepük miatt.

Ugyanakkor nem feltétlenül az a növény veszi fel a legtöbb tápelemet, amelyiknek a legnagyobb a fajlagos igénye, vagy legalábbis a kettő közötti arányok módosulhatnak. Ennek oka az eltérő hozamokban, a különböző fő/melléktermék arányokban, illetve az eltérő tápelemfelvételi zónákban keresendő.

2. táblázat: Egyes kapásnövények által felvett P, K, Ca, Mg, S mennyisége [kg/ha]

De akkor melyik adattal számoljunk?

A válasz egyszerre egyszerű és bonyolult is. Egyszerű azért, mert a fajlagos adatok nem adnak eléggé megbízható információt akkor, ha rendelkezésre állnak az adott hozam melletti tápelemfelvételi adatok. Bonyolult pedig azért, mert a talaj tápelem-ellátottsága/tápelem-szolgáltató képessége és a talaj egyéb tulajdonságai is erősen befolyásolják, hogy adott hozam eléréséhez mennyi tápelemet kell pótlólagosan kijuttatni a növények számára. Nézzük meg, hogy különböző ellátottságok mellett mit is javasol a számítógépes modell a foszfor és kálium vonatkozásában!

3. táblázat: Javasolt PK-dózisok (trágyaigény) különböző ellátottsági szinteken

A 3. táblázatban szereplő értékeket jelentősen befolyásolja az elővetemény, annak hozama, a szármaradvány sorsa, valamint a talaj agyagtartalma, annak minősége, kémhatása, stb.

A fentiek alapján tehát elmondhatjuk, hogy a talaj PK-ellátottsága alapján a kapások számára ideális lehet a káliumtúlsúlyos (NPK 8-16-24+9,3 CaO + 11,8 SO₃), de adott esetben a foszfortúlsúlyos (NPK 10-20-10+ 11,8 CaO + 20,4 SO₃) vagy 1:1 P:K arányú (NPK 8-15-15+ 11,9 CaO + 16,7 SO₃+2,6 % MgO +B; NPK 4-24-24+13,4% CaO) NPK használata is.

Milyen szempontokat vegyünk még figyelembe?

Az alaptrágyázással a foszfor- és a kálium-utánpótlás a cél. Ugyanakkor a kapások jelentős kalcium-, magnézium- és kénigényét figyelembe véve érdemes számításba venni azt is, hogy az adott NPK műtrágya tartalmaz-e ezen elemekből és mennyit a szükséglethez képest.

Az is mérlegelendő, hogy milyen a szemcseképzés. A kompaktált NPK szemcséi puhák, könnyen szétesnek, kevés nedvesség hatására is oldatba mennek, így akár közvetlenül vetés előtt kijuttatva is hatásosak.

Amennyiben nem tudjuk a foszfor- és káliumigényt egyszerre kielégíteni az adott összetételű NPK-val, úgy érdemes a káliumigény maradéktalan kielégítésére törekedni, de nem elhanyagolva a foszforszükségletet. A foszfor egy részét ugyanis később, a vetéssel egy menetben végzett startertrágyázással még pótolhatjuk.

Bizonyos NPK alapműtrágyák nemcsak tápelemeket pótolnak, hanem mikrobiológiai készítményként is szolgálják a termelők érdekeit. Ilyenek pl. a Genezis Ökopower Max (NPK 8-16-24+9,3 CaO + 11,8 SO₃) és a Genezis Ökopower Komplex arányú (NPK 8-15-15+ 11,9 CaO + 16,7 SO₃+2,6 % MgO +B), melyek tartalmaznak egy Trichoderma asperellum nevű fonalas gombát is. Előnyös tulajdonságai révén gyorsítja a szármaradványok bontását, ezzel tápelemeket szabadít fel a növény számára. Segíti a növények stressztűrését (szárazságtűrés) és növekedését. Fokozza a kultúrnövény ellenálló képességét, amit a növény immunrendszerének aktiválásával javít. A kialakuló szimbiotikus kapcsolat és a gomba növényi hormontermelése nagyobb, szerteágazóbb gyökérrendszert eredményez. Javul a tápanyagok és a víz felvétele, sokkal eredményesebb a száraz periódusok átvészelésére.

Antibiotikum-szerű anyagokat tartalmazó termésével és hiperparazita létével csökkenti a talajlakó kórokozók (pl. Sclerotinia, Rhizoctonia, Macrophomina, Fusarium, Aspergillus fajok) egyedszámát, ezáltal az ellenük szükséges növényvédőszeres kezelések számát, költségét is.
 

Szerző: Dr. Varga Csaba szaktanácsadó és fejlesztési főmunkatárs, Nitrogénművek Zrt.