A magyar gazdálkodók szakmai közössége
Corteva Verben Queen
Genezis

Tönke, alakor: elfeledve és újra felfedezve – Lehet-e gazdaságos a régi, extenzív búzatájfajták termesztése?

Növénytermesztés - 2022.03.09

Az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet (ÖMKI) többéves munkája eredményeként januárban kiskereskedelmi forgalomba kerültek a hazai ökológiai termesztésből származó, tönke és alakor tájfajtákból készült ősgabonalisztek. A magas beltartalmi értékű, egészséges, különleges ízvilágú lisztek elsőként hazai kézműves pékségek kemencéiben bizonyítottak.

Tönke, alakor: elfeledve és újra felfedezve – Lehet-e gazdaságos a régi, extenzív búzatájfajták termesztése?


Megőrizni a biológiai sokféleséget

Ősgabonalisztekkel rukkolt elő hazánk legnagyobb ökogazdálkodási kutatóintézete: január harmadik hetétől az egyik legnagyobb áruházláncban országosan megvásárolhatóak az ÖMKI partneri hálózatából származó biotönke- és -alakorlisztek. Az elérhető mennyiség egyelőre limitált, de ha az első kereskedelmi kísérlet beválik, a jövőben többet is kínálnak majd a fogyasztóknak. Az egyik termőhelyen, a Fejér megyei Csoroszlya Farmon hagyományos eljárással, malomkövön őrölt liszteket – a kiskereskedelmi forgalomba kerülésük előtt – hazai kézműves pékségek is tesztelték – adta hírül a sajtóközlemény.

Az ökológiai gazdálkodásban jelentős szerepet kap a biológiai sokféleség megőrzése, ezért is törekednek a kutatók arra, hogy a termesztésből kiszorított tájfajták és ősi gabonák visszakerüljenek a köztudatba. Ez indította el az ÖMKI fejlesztéseit, ám ennél sokkal több kellett ahhoz, hogy a tervük valóra váljon, és a modern konyha igényeit kiszolgáló tönke- és alakorbiolisztek a hazai vásárlók asztalára kerülhessenek. 

Jövőálló biztonsági tartalék

A klímaváltozás miatt egyre extrémebb körülmények között kell majd megtermelni az alapélelmiszereket, így a kutatóintézet 2015 óta zajló ősgabona-kutatásai stratégiai jelentőségűek. Ekkor kezdtek el ősgabonák tesztelésével foglalkozni extenzív körülmények között, többek között nyírségi savanyú homoktalajon és később, szinte félsivatagi körülmények között a Bugaci-homokháton – számoltak be a kezdetekről az ÖMKI honlapján. Miután bebizonyosodott, hogy ezek a hosszú múltra visszatekintő tájfajták a mai szélsőséges körülményekhez is képesek alkalmazkodni, termést hoznak, szaporíthatók, on-farm keretek között, gazdák bevonásával szélesebb körben is vizsgálták azokat, és elkezdtek dolgozni a termelők, a molnárok és a pékek összefogásának megszervezésén. 

A cél a kezdettől az volt, hogy az ősgabonákkal jövőálló biztonsági tartalékot képezzenek az érzékenyebb modern búzafajták termesztése mellett, kutatói hátteret adjanak a hazai kenyérkultúra sokszínűsítéséhez, és minél több fogyasztóhoz újra eljussanak az ősgabonából készült termékek. Ebben a munkában mérföldkőnek számítottak a sikeres gazda-molnár-pék találkozók, az ágazati szereplők egymásra találását segítő online térkép, az online szakmai napok is.

Teljes hazai termékpálya kell

Az ÖMKI tehát – kenyérbúza-fajtatesztjei mellett – több 
mint hat éve foglalkozik ősgabonákkal, azon belül is génbankokból származó tönke és alakor tájfajták hazai tesztelésével. Hitvallásuk szerint a kiváló biobúza megtermelésén túl az is lényeges, hogy a teljes ökológiai termék­pálya, azaz az őrlés és a feldolgozás is hazai vál­lalkozásoknál valósuljon meg, valamint a helyben előállított biotermékekre rátaláljon a magyar 
vásárlóközönség és 
a gasztronómia.  

Dr DrexlerDr. Drexler Dóra

 

„A szűken vett 
kutatási területünkön léptünk túl, amikor azt a célt tűztük ki, hogy a termékpálya-fejlesztés részeként a szántóföldi kísérleteinkben legjobban szereplő, on-farm partnereink által termesztett ősgabonák lisztjei országosan elérhetővé váljanak a vásárlók számára. Örömmel jelenthetjük be, hogy a terv megvalósult” – nyilatkozta dr. Drexler Dóra, az ÖMKI ügyvezetője. Korábban az ősgabonákban rejlő lehetőségekről szólva szintén ő így fogalmazott: „A kutatásainkba bevont ősgabonák – vagy más néven pelyvás gabonák – kedvezőtlen adottságú területeken is sikerrel termeszthetőek, nagyfokú alkalmazkodóképességüknek köszönhetően különösen értékesek. Az ősgabonák a modern kenyérbúzához képest más beltartalmi mutatókkal bírnak, sokszor más fehérje-összetétellel. Ezért fontos piaci lehetőséget jelentenek a környezet- és egészségtudatos vásárlóknak vagy éppen a gasztronómia szereplőinek.”

Vitték, mint a cukrot  

lekicsaronLekics Áron

 

Lekics Áron fiatal, a húszas évei­ben járó őstermelő, kistermelő, végzettségét tekintve kertészmérnök. Zalaszentlászló határában, nagyszülőtől örökölt három hektáron gazdálkodik, mellette gombát – laska, shiitake, ördögszekér, süngomba és ganoderma – termel, továbbá gyümölcsöst gondoz, gyümölcsleveket állít elő. A család ismerőse hozta szóba előtte először az 
alakor tájfajtát, ő pedig belevágott: 2019 őszén még óvatosan, 1500 négyzetméteren vetette el, pontosabban kézzel szórta ki az alakor vetőmagot.

„Eleinte nem sok bizodalmam volt hozzá, gyanakodva szemléltem a kelést, a növekedést, kalászolást, elhagytam a vegyszert, ahogyan tanácsolták. Szinte hihetetlennek tűnt, de hamar kiderült, tényleg strapabíró ez a gabona, megküzd a gyomokkal, időjárással, nincs vele sok gond, csak aratni kellett – meséli a fiatal gazda, aki az első évben csak saját felhasználásra 
    szánta az alakort, így vett egy házi biomalmot a termény feldolgozására. – Betakarítottuk a gabonát, 500 kiló termett! Gondoltam, a felesleget megpróbálom értékesíteni – és vitték, mint a cukrot, sőt pozitív visszajelzéseket kaptam!” A következő évben ezen felbuzdulva Lekics Áron egy hektáron vetett fele-fele arányban tönkét és alakort, 2021 őszén pedig 2 hektáron került a földbe az ősgabona vetőmagja. A tavalyi termés, egy hektár hozama már 1,9-2 tonnát tett ki. Ráadásul a szalmáját is jól tudja hasznosítani, a gombatermesztésben előnyösebb ez a fajta, plusz kemikáliától mentes.

Mindent egybevetve megéri, van-e belőle haszna a termelőnek, illetve van-e piaca? – merthogy az ősgabonaliszt, az abból készült kenyér, kifli borsos áron kapható. A fiatal gazda így válaszol:

„Igen, megéri, van rá kereslet, van belőle haszon. Bár amiatt, hogy a gabonatermesztéshez nincsenek megfelelő gépeink, nagy az élőmunka-igénye. A szelelőt kézzel kell hajtani, ősszel családilag a két hektárt is kézzel vetettük, egy egész napig tartott, ami egy gépnek alig félóra. Azt is tapasztaltuk, hogy a hozam sokban függ attól, kedveli-e az adott talajt az a gabona. Nálunk is az egy hektáron belül az alakor azt a földet jobban szerette, többet termett, mint a tönke.”

Verseny van és lesz

Petohazi TamasPetőházi Tamás

 

Miként látja az ősgabonában rejlő gazdasági lehetősé­geket, a gabonatermesztők érdeklődést mutatnak-e iránta, érdemes-e vele foglalkozni hazánkban? – kerestük meg kérdéseinkkel Petőházi Tamást, a Gabonatermesztők Országos Szövetsége elnökét.

„Magyarországon közel 1,3-1,5 millió hektáron termesztünk őszi vetésű gabonákat – válaszolta a GOSZ elnöke. – Ennek a vetésterületnek öt, maximum tíz százalékán termesztünk vagy majd termeszthetünk alternatív vagy réspiacokra szánt gabonákat. Ebbe kell beleférnie az ősgabonáknak is. Gazdaságilag akkor lehet rentábilis a termesztésük, ha nagy árprémiummal tudja a termelő értékesíteni a termékét. Az alternatív gabonák között is verseny van és lesz a területekért, csak azokat fogják termeszteni, amelyeknek kiszámítható és biztos piaca van.

Hol terem meg?

Bencze SzilviaDr. Bencze Szilvia

 

Ami a két tájfajta termesztését illeti, ezzel önálló ÖMKI-kiadvány is foglalkozik Tönke és alakor tájfajták termesztése ökológiai gazdálkodásban címmel, amelynek dr. Bencze Szilvia, az ÖMKI ősgabonafajtateszt-kísérletek vezetője a szerzője. Mint írja, ha az ősgabonák októberben, november elején a földbe kerülnek, a termés betakarítása július közepére, második felére várható. Igen magasra nőnek, jó körülmények között az alakor a 110-140, a tönke a 150-165 cm-t is elérheti.

Az első kérdés az, hogy milyen területre érdemes ősgabonát 
vetnünk. Amit elsősorban figyelembe kell vennünk, az a talaj adottsága (fizikai és kémiai tu­lajdonságai), illetve a víz­el­lá­tott­sá­ga; ugyanis mind a jó táp­anyag-ellátottság, mind a nagy nedvességtartalom (magas ta­­-
laj­­vízszint) az ősgabona-állomány túlburjánzásához, megdőléséhez vezethet. Ugyanakkor a laza homoktalajok, extenzív termesztési körülmények nemhogy nem akadályai az ősgabonák termesztésének,  
hanem – a búzával összehasonlítva – relatíve jobb hozammal is kecsegtetnek.

Ha nem saját célra termesztünk, és nincs meg az eszközparkunk az ősbúzáink hántolására és feldolgozására, akkor két dolgot érdemes előre végiggondolni: Pelyvás gabonaként hol tudjuk a terményt eladni? Hol lehet a közelben hántoltatni, és ki(k)nek, milyen módon szeretnénk értékesíteni a terményt? Alapvetően a nyersanyag­export helyett a helyi feldolgozás, a termékpálya-építés lenne a végcél, mert az ilyen együttműködés gazdaságosság és értékesítésbiztonság tekintetében is általában kedvezőbb, mint a nyers termény eladása.

Két-háromszoros felvásárlási ár

Az ősgabonát hol és kik termesztik? Mi a gazdasági háttere – van-e fizetőképes kereslet iránta, hol a piaca, megéri-e a termelőnek, feldolgozónak? – kérdeztük dr. Bencze Szilviát.

„Az ősgabonák közül a tönköly jóval elterjedtebb, Magyarországon főleg biogazdálkodásban termesztik – eredetileg a svábok körében maradt inkább fenn –, ezzel szemben az alakort és legfőképpen a tönkét kevesebben ismerik hazánkban. A bözödi alakor viszonylag ismertebb, arra termékpálya is épült már. Európában is termesztik a tönkét például Franciaországban, Olaszországban (farro) és hagyományosan német nyelvterületen, de természetesen kicsi a jelentősége a kenyérbúzával szemben. Az utóbbi években a gazdáink körében növekvő érdeklődés övezi a termesztésüket, 2021-ben is és idén is Magyarországon az ÖMKI partneri hálózatán belül tucatnál több helyszínen volt vetés alakor és tönke tájfajtákból. Van, aki például öt hektáron vetett el az általunk tesztelt tájfajták közül. Jelenleg kaphatók ilyen termékek széles választékban például a Naturgoldnál is. Bár a tönke és alakor hozama alacsonyabb, de a piactól függő, két-, háromszoros felvásárlási ár a búzához képest kifizetődővé teheti a termelését” – fogalmazott a kutató.                                                                                     

A tönke és az alakor beltartalmi összetevőiket te
kintve olyannyira egyedi gabonafélének számítanak, hogy fogyasztásukat javasolják például magas koleszterinszint esetén és cukorbetegek diétájában is. Magasabb bioaktívvegyület-, vitamin-, makrotápelem- és nyomelemtartalmuk különösen egészséges élelmiszerré teszi őket. Ezek a gabonák a mezőgazdasági termelés során ellenállóbbak a betegségekkel szemben, előnyük az alkalmazkodóképességük, vitalitásuk és gyomelnyomó képességük. Jól bírják az extenzívebb körülményeket is, ezért a biogazdálkodásba jól beilleszthetőek.

A ma termesztett ősbúzák nem a ma ismert kenyérbúza ősei, hanem inkább a valaha élt ősi fajok leszármazottai, tehát külön gabonafajok. Az egyszemű búzát, az alakort például az ember először körülbelül 12 ezer évvel ezelőtt vonta termesztésbe. Bár Közép-Ázsia egyes területein a mai napig termesztik, Európában a kenyérbúza megjelenésével, majd a vegyiparalapú gazdálkodás terjedésével ezek a gabonafajok csaknem teljesen kiszorultak a mezőgazdaságból.

Szerző: AgrárUnió

Címkék: búza, gabona, tönke