Felső határon – A magas olajsavtartalmú napraforgó hibridek termesztési sajátosságai

 

A napraforgó vetésterülete 2014-ben hazánkban elérte a 600 ezer hektárt, ami a termőhely növelésének agrotechnikai felső határát jelenti. A napraforgó-termesztés vetésterületi felfutását elsősorban a napraforgó hibridek nemesítésében bekövetkező változások okozták.

Napraforgó mennyiségi és minőségi változása MagyarországonA 20. században
Az 1950-es éveket követően a tájfajták (Lovászpatonai stb.) termesztését a konvencionális gazdálkodás igényeit kielégítő nemesített tájfajták vették át (Iregi szürke csíkos stb.). Az 1970-es években megjelentek a szovjet és jugoszláv, nagy olajtartalmú fajták, amelyek sokkal kedvezőbb olajipari hasznosítást tettek lehetővé (VNIIMK stb.). A potenciális termőképesség ennek hatására közel 100%-kal 
(2 t/ha-ról 3-4-t/ha-ra), a kaszatok olajtartalma 30–40%-kal növekedett, 30–35%-ról 50%-ra. Az igazi áttörést a hibridizáció jelentette. Az 1970-es éveket követően megjelentek a külföldi, génikusan, majd pedig a külföldi és hazai citoplazmásan hímsteril napraforgó hibridek, amelyek lehetővé tették a termésmennyiség és olajtartalom további növelését és az intenzív termesztéshez való jobb alkalmazkodást egyaránt. A növénymagasság a tájfajtákhoz képest 250–300 cm-ről 
130–190 cm-re csökkent, ami a növényt gépi betakarításra alkalmassá tette, valamint a héj-bél arány is 15–85%-ra növekedett, ami egységnyi területen és termőképesség mellett nagyobb hasznos produktum előállítását tette lehetővé.
A magas olajsavtartalmú hibridek kialakítása, mutációs nemesítési eljárással a Prevenets szabadelvirágzású fajtából történt. Napjaink magas olajsavas hibridjeitől eltérően azonban ezeknek a biológiai alapoknak az abiotikus és biotikus stresszrezisztenciájuk kedvezőtlen volt. 
A nemesítésben bekövetkező fejlődés ellenére a napraforgó-termesztés az 1990-es évekig a növénykultúra extenzív hasznosítását jelentette. Az igazi áttörést a napraforgó-termesztés struktúrájában az 1990-es évektől bekövetkező agrotechnikai és fajtahasználati változások idézték elő.


Fajtahasználati sajátosságok
A legkorszerűbb hibridek tulajdonságainak köszönhetően a napraforgó napjainkban kikerült az extenzíven termeszthető növények közül. A genotípusok számában az elmúlt 10–15 évben jelentős növekedés következett be. A kilencvenes évek közepén a nemzeti fajtajegyzékben 46 hibrid szerepelt, ezzel szemben a 2000-es évekre meghaladta a 100 db-ot. 2014-ben a fajtajegyzékben 91 hibrid szerepelt, amelyből 5 db a magas olajsavtartalmú hibrid. A legfontosabb napraforgó-nemesítő és -forgalmazó vállalatok kínálatában ennél nagyobb számú, európai közös fajtalistáról származó hibrid is forgalomba kerül. Az olajipari célú hibridek számának mennyiségi növekedése mellett azonban más jellegű változások is bekövetkeztek. 2000-ig a hibridportfólióban szereplő genotípusok 40–80%-a alacsony ráfordításigényű, extenzív volt. 2014-ben ezzel szemben már a hibridek több mint 85%-a legalább átlagos vagy intenzív agrotechnika alkalmazásával termeszthető jövedelmezően, ebbe a csoportba sorolhatóak kivétel nélkül a magas olajsavtartalmú hibridek is. (1. ábra).
A legkorszerűbb tudományos eredményekre alapozva a napraforgó nemesítésében a legújabb irányzatot napjainkban az agrotechnika fejlesztése mellett a feldolgozóipar igényeinek való megfelelés alkotja, ami elsősorban az olajtartalom növelésére és a zsírsavösszetétel befolyásolására irányul.
Egyre nagyobb arányban szerepelnek a termesztésben a magas olajsavtartalmú (HO) hibridek. Napjainkban már egyre több ilyen hibrid szerepel a nemesítőházak kínálatában. Az emelt olajsavtartalmú minőségre az USA-ban külön kategória is született, a közepes olajsavtartalmú (mid-oleic vagy NuSun) csoport. Ezeknek a hibrideknek az olajsavtartalma 50–65% közötti.
A legújabb minőségi kategóriát képviseli az Advanta nemesítőház által előállított Nutrisun (HSHO) hibridcsoport, melyek olajának zsírsavösszetétele eltér a normál és HO hibridekétől egyaránt. Az olajban nagyobb arányban szerepel a sztearinsav is. A HSHO (High Stearic High Oleic) hibridcsoport olajában 69-70% olajsavtartalom mellett 18–20% stearinsav is megtalálható (Alberto J. L., 2013). 
A „valódi” magas olajsavtartalmú minőséget (high oleic, HO) azok a hibridek jelentik, amelyek olajtartalma az F2 (áru) nemzedékben tányérizoláció nélkül legalább 80%, napjainkban az olajsav-összetétel a HO hibridek többségénél megközelíti, eléri a 90%-ot.
A magas olajsavtartalmú napraforgó hibridek sokkal jobb sütési tulajdonságokkal rendelkeznek, mint a linolsavas hibridek, a hőstabilitásuk is kedvezőbb, és hidegen sajtolt olajuk pedig salátadresszingek készítésére is alkalmas. Az ilyen típusú olajösszetétel biodízel előállítására is alkalmasabb.

Előfizetői tartalom megtekintéséhez jelentkezzen be, vagy fizessen elő!

Belépés

Belépés

Felhasználói név *
Jelszó *
Emlékezzen rám

Szerző: Dr. Szabó András adjunktus, DE MÉK

Forrás: www.sunflowernsa.com Nagyné Kuti Rozália (2007): A magas olajsavas napraforgó hibridek termésstabilitása és minősége. Agron, 2007. 07. 12.

  • 1
  • 2
  • 3
  • 4

Oldalunk cookie-kat ("sütiket") használ. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Szolgáltatásaink igénybe vételével Ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információ Elfogadom