Nemesítés: válasz a változásra

Kukorica- és napraforgó-fajtaminősítés 
Magyarországon II.

A hazai fajtaminősítés rendszerét bemutató, kétrészes írásunk első részét októberi számunkban közöltük. Akkor végignéztük a fajtajelöltek útját az állami elismerésig, és kitértünk a hazai fajtaregisztrációs rendszerhez kapcsolódó legfőbb ismeretekre: a regisztrációs kísérletek menetére, a vizsgált tulajdonságokra, az értékelés módjára, a vizsgálatok helyszíneire.

Most összevetjük a hazai és más uniós tagországokban jellemző regisztrációs rendszert, szót ejtünk a Nemzeti Fajtajegyzékről, a vizsgálati eredmények közlési módjairól, a kukoricában és napraforgóban jellemző fajtaváltásokról és a jelenkor fő nemesítési céljairól. Az első részhez hasonlóan ezúttal is Joszt-Takács Nóra és Szekrényes Gábor, a Nébih fajtakísérleti referensei segítségével járjuk végig ezeket a témákat.

Magyar fajtaminősítés az EU-ban

 – Az Európai Unió fajtaregisztrációs rendszere mennyire egységes? Vannak a magyar fajtaminősítésnek egyedi vonásai ezen a rendszeren belül?

Joszt-Takács Nóra
fajtakísérleti referens (kukorica)
Nébih

Joszt-Takács Nóra: – A DUS (megkülönböztethetőség, egyneműség, állandóság) vizsgálat az unió minden tagországában egységes módszertan szerint történik az UPOV (Nemzetközi Növényfajta-oltalmi Szervezet) és a CPVO (Közösségi Növényfajta-hivatal) irányelvei alapján, így ezen a területen nincs eltérés. A gazdasági értékvizsgálatban azonban jelentős eltérések lehetnek, amit a különböző országok eltérő természeti, gazdasági és társadalmi környezete indokol.

Szerző: AgrárUnió