őszi búza

Már csak a minőség fokozható – Az évjárat és a tápanyagellátás hatása az őszi búzára

A gabonafélék vetésterületének majdnem egyharmadát a búza teszi ki. Hazánk vetésszerkezete gabonaközpontú, a búza vetésterülete már így is meghaladta az optimális vetésszerkezet adta lehetőségek maximumát, így további vetésterület-bővítésre nincs lehetőség. Ennek következtében búzatermesztésünket a megfelelő mennyiségű, de még inkább kiváló minőségű búza kell, hogy jellemezze.

Búzatermesztésünk jövőbeni fejlesztéséhez alapvető feltételként a termés mennyiségének növelését, annak stabilitását, valamint minőségének javítását kell megvalósítanunk. Az őszi búza termésmennyisége és a minősége között ellentétes kapcsolat van. Nagy vagy rekordterméseket realizálni képes fajták nem képesek javító vagy jó malmi minőséget produkálni. A búzatermés mennyiségét és minőségét a genetikai teljesítőképességen túl számos ökológiai, biológiai és agrotechnikai tényező együttesen határozza meg. Az újonnan köztermesztésbe kerülő búzafajták igen jelentős különbséget mutatnak a mennyiségi, termésbiztonsági és agronómiai tulajdonságaikon túl a sütőipari minőségi paramétereik vonatkozásában is.

A környezeti feltételek adottak

Hazánk környezeti adottságai megfelelőek arra, hogy más európai országok termésátlagát megközelítő, de jelentősen jobb minőségű búzát állítsunk elő. Ennek ellenére az elmúlt években a mennyiség növelésén és stabilan tartásán túlmenően 
a jó malmi, valamint javító minőség kialakítása nem volt célja 
a hazai termesztésnek. Ennek oka az, hogy sajnálatosan elenyésző különbség van a javító, a malmi, valamint a takarmányminőségű búza ára között.

A minőségi búza termesztésének kiindulópontját a fajtaválasztás jelenti. A nagyobb termésmennyiségek elérésére irányuló köztermesztésben egyre nagyobb számban jelennek meg a nagyobb terméspotenciállal rendelkező külföldi nemesítésű fajták, valamint hibridek. A klímaváltozás hatására hazánkban a változékony, olykor szélsőséges évjáratok egyre gyakoribbá válnak, az egymástól eltérő évjáratok jelentős termés- és minőségbeli ingadozást okoznak. A változékony évjáratok szintén nehézséget jelentenek, mivel az eltérő genetikai tulajdonsággal rendelkező őszibúza-fajták eltérően reagálnak termésmennyiségben és -minőségben ugyanazon agrotechnika mellett is a különböző évjáratokra. Ahhoz, hogy a termés mennyiségét és minőségét stabilan tudjuk tartani, fontos vizsgálni, hogy az adott évjáratban milyen agrotechnikával lehet elérni kedvező termésmennyiséget, illetve -minőséget.

Kísérletek tápanyagszint alapján

A Debreceni Egyetem Növénytudományi Intézetében már évtizedek óta folyik a köztermesztésben lévő őszibúza-fajták tesztelése termésmennyiségi és -minőségi szempontból egyaránt. A 2016/2017-es tenyészévben tizenöt különböző őszibúza-fajta terméseredményeit és beltartalmi paramétereit mértük különböző tápanyagszinteken a kutatás során. A kísérletben a fajtákat hat tápanyagszinten vizsgáltuk (1. táblázat).

A kísérletben alkalmazott tápanyagdózisok

A foszfor- és káliumműtrágyát alapműveléskor, a nitrogénműtrágyát megfelezve, ősszel (alapműveléskor) és tavasszal juttattuk ki. A 2016/2017. tenyészidőszak negatív és pozitív hatásokkal is jellemezhető volt az őszi búza szempontjából. A nyár végén és ősszel hullott nagy mennyiségű csapadék késleltette az őszi talajmunkákat és a vetést. Az októberi és novemberi nagyobb mennyiségű csapadék és kedvező hőmérsékleti értékek elősegítették az őszibúza-állományok kelését és bokrosodását. A hűvösebb és csapadékszegény decemberi időszakban a búzaállományok edződése megtörtént. 
A sokévi átlagnál szárazabb és hűvösebb tavaszi időjárás a búzaállományok fejlődését visszafogta. A melegebb és csapadékosabb április kedvező volt a kalászoláshoz. Májusban a sokévi átlagtól eltérően kevesebb csapadék hullott, de a hónap időjárása így is kedvező hatással volt a virágzásra és termékenyülésre. A júliusban lehullott csapadék kedvező volt a szemtelítődési folyamatokra, de a sokévi átlagnál magasabb hőmérséklet károsan hatott, mivel felgyorsította a szemtelítődési és érési folyamatokat, így az állományok betakarítására is az átlagosnál korábbi időpontban került sor.

Eredmények

A kapott eredményeket vizsgálva a termésátlagok tekintetében a kontroll – tápanyagkezelésben nem részesült – parcellákon a fajták termésátlaga 5111 kg/ha volt (1. ábra). Az általunk kijuttatott alap-műtrágyadózis (N30, P22,5, K26,5 kg/ha) hatására 6188 kg/ha-ra növekedett a fajták termésátlaga, ami a kontrollparcellákhoz képest 1077 kg/ha terméstöbbletet jelentett. 
Az N60+PK tápanyagszinten – az alap-műtrágyadózis kétszerese – a fajták 1013 kg/ha termésátlag-növekedéssel reagáltak az előző tápanyagszinthez képest. Az N90+PK tápanyagszinten – az alap-műtrágyadózis háromszorosa – a fajták termésátlaga már kisebb, 391 kg/ha termésnövekedést mutatott (termésátlag: 
7591 kg/ha). A tápanyagdózis további növelése alacsonyabb termésnövekedést indukált, az általunk vizsgált őszibúza-fajták terméstöbblete az N120+PK tápanyagszinten 272 kg/ha volt. 
A termésátlag a 4. tápanyagszinten 7864 kg/ha volt. A legnagyobb N150+PK tápanyagszinten – az alap műtrágyadózis ötszöröse – 7938 kg/ha termésátlagot értünk el, ami 75 kg/ha terméstöbbletet jelentett. A legtöbb fajta ezen a tápanyagszinten érte el a termés maximumát az általunk vizsgált 2016/2017. tenyészévben.

Őszibúza-fajták termésátlaga

 

A vizsgált beltartalmi paraméterek tekintetében a kontroll – tápanyagkezelésben nem részesült – parcellákon a fehérjetartalom értéke átlagosan 10,7% volt (2. ábra). Az N60+PK tápanyagszinten a tápanyagkezelés hatására a fehérjetartalom értéke 11,6%-ra növekedett. Az N120+PK tápanyagszinten a fehérjetartalom átlagosan 12,1%-ra növekedett. Ugyanez a tendencia volt megfigyelhető a sikértartalom-értékek esetében is. A tápanyagkezelésben nem részesült parcellákon 22,0% volt átlagosan a sikértartalom. Az N60+PK tápanyagszinten az őszibúza-fajták sikértartalma 24,8%-ra növekedett. Az N120+PK tápanyagszinten az átlagos sikértartalom értéke tovább növekedett 26,7%-ra.

Őszibúza-fajták beltartalmi értékei

 

Az időjárás is sokat számít

Az eredményekből is kitűnik, hogy mind a termés mennyiségét, mind a beltartalmi paramétereket befolyásolja a tápanyagellátás és az évjárat időjárása. A vizsgált 2016/2017-es tenyészévben a csapadékosabb őszi és kora tavaszi időszakok pozitív hatást fejtettek ki a bokrosodásra és a kalászolásra, ezáltal a termésátlagok alakulására is. A szárazabb májusi és júniusi hónapok azonban, az átlagosnál magasabb hőmérséklettel párosulva, felgyorsították az érési folyamatokat, ezáltal kisebb mértékben csökkentették a termésátlagok nagyságát, nagyobb mértékben a beltartalmi értékeket.

A negatív környezeti hatásokat a tápanyag-ellátottság mértéke befolyásolni – mérsékelni – tudta, de hogy ennek milyen a mértéke, az a búzafajták tápanyag-reakciójától függött. Ezért is érdemes és szükséges a köztermesztésben lévő fajtákat folyamatosan több évjáratban és különböző agrotechnikák mellett tesztelni.


Az eltérő genetikai tulajdon-sággal rendelkező őszibúza-fajták eltérően reagálnak termésmennyiségben és -minőségben a különböző évjáratokra.

Szerző: Dr. Szabó Éva adjunktus, Dr. Szabó András adjunktus

Tags: búza, gabona, búzatermesztés, őszi búza

  • 1
  • 2
  • 3
  • 4

Oldalunk cookie-kat ("sütiket") használ. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Szolgáltatásaink igénybe vételével Ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információ Elfogadom