Őszi teendők a sikeres gabonatermesztésért

Érdemes máris tisztáznunk, mit is értünk „feszes termesztéstechnológia” alatt? Ezúttal ne egy magas költségekkel járó, még az is lehet, hogy túlságosan intenzív technológiára gondoljunk csodaszerek használatával megtűzdelve! A hangsúly legyen a jól átgondolt fajtaválasztáson, a valóban szükséges növényápolási és növényvédelmi technológiai elemek kiválasztásán, azok időben és jó minőségben való elvégzésén. A mostani időszak ugyanis már nem a rutinról és a jól megszokott „évtizedes” technológia alkalmazásáról szól, hanem a folyamatos alkalmazkodásról és a sikerhez vezető lépések folyamatos kereséséről.

A gabonatermesztés jelene az alkalmazkodásról szól. Folyamatosan keresni kell azokat a megoldásokat, amelyek növelik a termést és fokozzák a termésbiztonságot.

Minek kell lennie a legfontosabb célunknak az ősz során a kalászos gabonában? Összegezve, hogy optimális tőállománnyal, jó fejlettségi és egészségi állapotban érkezzen meg állományunk a tavaszi vegetációs időszak kezdetére! Ha igazán jól akarjuk csinálni, akkor ez nem is olyan kis feladat! Nézzük, a növényvédelem milyen módon tudja mindezt támogatni!

A csávázás fontossága

Talán felesleges ma már a csávázás fontosságát emlegetni, de mégis tegyünk róla említést. A költségtakarékosság jegyében mind többen vetnek vissza saját előállítású vetőmagot, ami egyben azt is jelenti, hogy nem vetőmagüzemi, hanem saját csávázás történik. Merthogy csávázatlan mag földbe nem kerülhet! Nagyon fontos, hogy a csávázást ne úgy fogjuk fel, mindegy hogyan, csak „kenjük” rá valahogy a szert a magra, hogy legyen színe. Törekedjünk a megadott dózis tartására, a mag teljes felületének bevonására, ezt pedig rendszeresen ellenőrizzük! Ráadásul a ma már elérhető modern csávázószerekkel nem csupán a csírafertőző kórokozók ellen tudunk hatékonyan védekezni, hanem használatukkal akár a télen és tavasszal lombozatot fertőző gombák is visszafoghatók. Ezért érdemes ezeket a hosszú hatástartamú szereket alkalmazni, mert bár a költségük magasabb, de az az állomány jobb egészségi állapotán keresztül meg fog térülni.

Hirdetés

Az őszi kalászosok termesztéstechnológiájának egyre fontosabb eleme az őszi gyomirtás. E beavatkozásra egyes helyeken a tömegesen megjelenő egyszikűek (pl. nagy széltippan, parlagi ecsetpázsit, perjefélék), míg máshol a „szőnyeggyomokként” emlegetett kétszikűek (pl. veronikafélék (1. kép), tyúkhúr stb.) miatt van szükség. Hogy mely gyomok jelennek meg és okoznak problémát, az termőtájanként, akár táblánként is változhat, de egyre biztosabb, hogy az ellenük való őszi védekezés nem maradhat el.

1. kép: Szikleveles veronikák a veszélyességi küszöböt meghaladó mennyiségben

Ráadásul a tendencia számunkra kedvezőtlen, ugyanis az éghajlati (hosszan meleg őszi időjárás, enyhe telek) és technológiai (pl. forgatás nélküli talajművelés terjedése) változások, vagy éppen a még meglévő rossz berögződések (egyszeri, késő tavaszi gyomirtás) mindegyike segíti a felszaporodásukat.

Őszi gyomosodás ellen

A gabonával együtt ősszel és tél során kelő gyomok már a kezdetektől komoly konkurenciát jelenthetnek a kultúrnövény számára, manapság leginkább a vízért folytatott versengésben. Ez erős gyomnyomás (2. kép) esetén akár a bokrosodás minőségének romlásához is vezethet, ami az egyik legfontosabb terméselem, a négyzetméterenkénti kalászszám alakulásan keresztül alapjaiban befolyásolhatja a termés mennyiségét.

2. kép: Komoly gyomkonkurencia, erős, vegyes gyomkelés

Káros hatásuk a tavaszi indulás során is érvényesül, hiszen például a kétszikű szőnyeggyomok ekkor vannak a magképzés fázisában, így víz- és tápanyagfelvételük fokozott. Mondhatni a legrosszabbkor, mert ez az időszak a kalászosok fejlődésének érzékeny szakasza, amikor megfelelő vízellátásra lenne szükségük, de már csak a talaj gyomok által lecsökkentett „vízkészletéből” gazdálkodhatnak.

A fentiek alapján bátran elmondhatjuk, hogy összetett hatásával az őszi gyomosodás és az ellene való hatékony védekezés egyes helyeken a sikeres gabonatermesztés kulcskérdése lehet!

Rovarok, vírusok, rágcsálók

Kalászosaink életében az ősz nem a rovarkártételről szól, de azért ebben az időszakban is vannak figyelmet igénylő kártevők. Ilyen a gabonafutrinka lárvája, a csócsárló (3. kép), amely az utóbbi években az ország egyes tájegységein erősödő kártétellel jelentkezik

. Ezen nincs miért csodálkozni, hiszen egyre nő a kalászosok vetésterülete, szinte alig van olyan új vetésű gabonatábla, ami ne egy korábban kalászost termő területtel lenne határos. Vagy éppen több évben is egymást követi rajta árpa, búza, monokultúrában. Ezek a körülmények segítik a gabonafutrinka felszaporodását, az enyhe telek pedig azt, hogy a lárva az egész tél során intenzíven táplálkozhasson. Ezzel jelentős foltszerű, vagy táblaszéli tőritkulást, állománypusztulást okozva. Mivel a vetésforgó egyre szűkül, abban a kalászosok részaránya sok területen tartósan magas marad, ezért számítanunk kell a csócsárló folyamatosan jelenlétére, sőt, növekvő kártételére. Ennek megakadályozására, az állomány rovarölő szerrel való permetezésére készülnünk kell, nem szabad túl korán téliesítenünk a permetezőgépünket, nehogy ez legyen akadálya a védekezés elvégzésének. Amely esetében mindenképpen győződjünk meg arról, hogy a felhasználáskori hőmérsékleti értékek megfelelőek-e a választott készítmény hatóanyagának működéséhez!

3. kép: Csócsárlók és kártételük

Az őszi időszakban leginkább az őszi árpát érintheti egyes gabonavírusok fertőzése. Ez a veszély természetesen a búzát is fenyegetheti, azonban a látványosan vírusos állományok közül a legtöbb általában árpa (4. kép). A kórokozók ellen védekezés kulcsa terjesztőik, a vírusvektor rovarok elleni védekezésben keresendő.

4. kép: Erős vírusfertőzés egy árpatáblán

Ezek vírustól függően eltérőek lehetnek, de általánosságban a levéltetvek és a kabócák tartoznak e körbe. Árpa esetében különösen a levéltetvek lehetnek veszélyesek, mivel azok terjesztik az árpa sárgatörpülés vírusát (BYDV). Védekezésre hosszan tartó, meleg őszi időjárás esetén lehet szükség, amely segíti szaporodásukat és fenntartja aktivitásukat. Egy, vagy akár több célzott védekezéssel hatékonyan csökkenthetjük a kártevők számát. Ugyanis ez, valamint a vírusátadásra rendelkezésre álló időszak hossza fogja meghatározni a vírusfertőzött növények arányát. Fontos tudnunk, hogy bár a vírusos tünetek csak tél végén, kora tavasszal jelennek meg, a fertőzés az ősz során történik meg, csupán ebben az időszakban van lehetőségünk annak mérséklésére. Viszonylag új lehetőség a legfontosabb gabonavírusokkal szemben rezisztens új árpahibridek vetése, amellyel elkerülhető az őszi vírusfertőzésből fakadó veszély.

Az őszi időszakban leginkább az őszi árpát érintheti egyes gabonavírusok fertőzése.

Az őszi időszakban figyelmet kell fordítanunk a mezei pocok állományának felmérésére! E kisrágcsálónk nem alszik téli álmot, a tél során is folyamatosan táplálkozik, ezért a már ősszel kialakuló „pocokfoltok” (5. kép) egész télen növekedhetnek, jelentős növénypusztulást okozva.

5. kép: Őszi pocokfoltok a gabonavetésben

Jó módszer a ragadozó madarakat segítő „T-fák” kihelyezése ezekhez a pocokvárakhoz, amivel egy bizonyos egyedszámig sikeresen védekezhetünk. Amennyiben azonban gradációhoz közelítő egyedszámban jelenik meg a mezei pocok, akkor ez már nem elegendő, ilyenkor egy engedélyezett készítménnyel járatkezelést kell végeznünk. Nagyon fontos, hogy ugyanazon a területen a két módszer ne kerüljön egyidejű alkalmazásra, mert a mérgezett csalétek hatására nem csupán a mezei pockok pusztulnak el, hanem az azokat elfogyasztó ragadozók is!

Az őszi kalászosok sikeres, pénzügyileg is eredményes termesztése a jelenlegi körülmények között sok gazdálkodó számára a túlélést jelentheti. A sikerhez természetesen szükség van a jó felvásárlási árakra is, ám míg azokat befolyásolni nem tudjuk, termésünk mennyiségét és minőségét igen. Ehhez már az őszi időszakban is odafigyelésre és tudatos munkára van szükség! A növényvédelem területén is!

Szerző: AgrárUnió