Vetőmaghasználat okosan – Gondolatok fajtaválasztásról és vetésről

Vitéz Péter
Solanum Kft.
(Hajdúszoboszló)

Még látok perspektívát a kukoricában

„A Solanum Kft. Hajdúszoboszló határában, kifejezetten jó talajadottságú területeken gazdálkodik. Mint a neve is sejteti, a 90-es években meghatározóak voltak a cég vetésszerkezetében a zöldségnövények, kiemelten a burgonya, manapság azonban szántóföldi növényekkel foglalkozunk, ezen belül pedig több növényfajnál is vetőmag-előállítással. Az utóbbi évek időjárási anomáliái a nagy csapadékigényű nyári kultúráknak nem kedveznek, így kukoricát én is »módjával« vetek. A napraforgó egyelőre jól teljesít: rendre eléri vagy megközelíti a 4 tonna/hektár termést.

Öntözés nélküli gazdálkodást folytatok. Inkább a víztakarékos, csökkentett menetszámú, forgatásnélküli, mulcshagyó művelésben hiszek, amire már közel 10 éve áttértem.

A technológiai elemekben, fajtaválasztásban saját tapasztalat alapján szeretek dönteni, így sokat kísérletezek, és fajtasorokat állítok be. Így tudom megtalálni az adottságaim és technológiám mellett legjobban teljesítő fajtát, hibridet.

Mivel minden év más, és előre nem lehet tudni, hogy egy korábbi vagy éppen egy kicsit későbbi kukorica virágzásával tudok elkerülni egy forró, száraz periódust, így vetni szoktam egy FAO 340–350 és egy FAO 370–400 tenyészidejű kukoricát is. Ezek között pedig a jobb vízleadásúakat részesítem előnyben.

A hibrid megválasztása után a következő kérdés a tőszám. Mikor ebben döntök, figyelembe veszem a mögöttem álló ősz és tél, továbbá a tavasz első felének a csapadékviszonyait: ez támpontot ad arra vonatkozólag, hogy mennyi víztartalék lehet a talajban. Az utóbbi években nálam inkább a kissé ritkább állományok tűnnek szerencsésebbnek. Jól szemlélteti a helyzetet egy „véletlen kísérlet” a nagyon száraz 2022-es évben, amikor egy műszaki probléma miatt az egyik táblán 55 000 darab/hektár lett a tőszám: abban az évben egyedül itt lett mérhető kukoricatermésem.

Ami a vetésidőt illeti, egyáltalán nem vagyok a korai vetés híve. Figyelem az időjárást, mérem a magágyban a talajhőmérsékletet, és akkor kezdek vetni, amikor megfelelő értéket mutat a hőmérő. Az én művelési módommal egyébként is lassabban melegszik fel a talaj, mint egy szántott területen, de a nedvességet is sokkal jobban megőrzi. Ennek nyilván több oka is van, de az egyik, hogy tavasszal lényegesen kisebb talajmozgatással lehet magágyat készíteni.

Kifejezetten lassú vető vagyok (6-7 km/h sebességgel), hogy minél jobb minőségű legyen a vetés. Így nyilván nem lesz nagy a területteljesítmény, de mivel viszonylag kis gazdaságot vezetek, erre nincs is szükségem.

Úgy látom, hogy a fajtatulajdonosok egyre több hasznos információt tesznek közzé a hibridjeikkel kapcsolatban, amit érdemes figyelembe venni. Ma már gyakran kapunk információt például Cold-teszt értékekről, termőtájanként ajánlott vetőmagdózisokról. Ezek támpontot adnak a termelőknek, bár nyilvánvaló, hogy ki kell egészíteni a saját tapasztalatokkal.

„A technológiai elemekben, fajtaválasztásban saját tapasztalat alapján szeretek dönteni, így sokat kísérletezek, és fajtasorokat állítok be.”

Nagy Csaba
Marketing- és kommunikációs vezető
KWS Magyarország Kft.

Számba kell venni az egyes termőhelyek lehetőségeit és korlátait

„Visszatekintve az elmúlt 20 évre, láthatjuk, hogy az időjárási szélsőségek előfordulási gyakorisága nőtt, amit a kukorica terméseredményei is lekövetnek: sajnos gyakrabban fordulnak elő gyenge vagy nagyon gyenge hozamú évek. Ez a változás azonban nem egyformán érinti az egész országot: van, ahol továbbra is nagyon eredményesen termeszthető ez a növény, máshol pedig szinte ellehetetlenült.

Cégünk nemesítő munkája során hosszú ideje tudatosan készült erre a helyzetre, és létrehozta a KWS TOP4 kockázatkezelési rendszert, ami eltérő terméskarakterű és virágzási idejű hibrideken alapul. A sokéves tapasztalatunk az, hogy a korábbi virágzású kukoricákkal nagyobb eséllyel elkerülhető a virágzáskori hősokk, amihez sokszor vízhiány és légköri szárazság is társul.

Ha a termőhelyeket az elmúlt 5-6 év termései alapján értékeljük, akkor a kukoricatermesztés az eredményessége szempontjából 3 fő kategóriára osztható:

1. Ahol a korábbi évek tapasztalata alapján rendre elérhetők a 10-12 tonna/hektár feletti termések. Ide nagy termőképességű hibridet érdemes választani, hogy a termőhely adta lehetőségeket maximálisan kiaknázhassuk.
2. Ahol jelentős problémát okoznak ugyan az időjárási szélsőségek, de rendszeresen el lehet érni vagy meghaladni az 5-6 tonnás termésszintet. Ide olyan terméskarakterű hibrideket ajánlunk, amelyek a 6 és 10 tonna közötti termésszinten a lehető legstabilabban teljesítenek. Ezek a kukoricáink természetesen más genetikai háttérrel rendelkeznek, mint a nagyot termő fajták: nem az a feladatuk, hogy csúcsokat döntsenek, hanem az, hogy nehezebb körülmények között is elfogadható termést adjanak.
3. Ahol rendre nem sikerül meghaladni a 4-5 t/ha termésszintet: itt a jelenlegi viszonyok között a kukorica nem igazán termeszthető rentábilisan.

Úgy gondolom, hogy a korábban felsorolt problémák miatt nem érdemes egyetlen genetikára feltenni a kukoricatermesztés sikerét. Egy gazdaságon belül is lehetnek olyan termőhelyek, ahol az egyik típusú, máshol a másik típusú hibrid célravezetőbb.

A fajtaválasztás után a következő kérdés a tőszám. A tapasztalataink alapján ezt leginkább a termőhelyben rejlő lehetőségekhez érdemes igazítani. Ahol 6-8 tonna/hektár a reális terméscél, ott nagy valószínűséggel a 60-65 ezer tő/hektár sűrűséget célszerű beállítani; jobb feltételek mellett lehet elmenni 75 ezerig vagy akár a fölé.

A helyes döntéshez a termelőknek a saját gazdaságukban – az új környezeti feltételek tükrében – fel kell mérni a termőhelyeiket. Másrészt információkat kell szerezniük a különféle hibridekről. Ehhez érdemes olyan független, és mindenki által hozzáférhető vizsgálatok eredményeit böngészni, mint amilyeneket például a Vetőmag Szövetség vagy a Magyar Kukorica Klub végez.”

„A helyes döntéshez a termelőknek a saját gazdaságukban (az új környezeti feltételek tükrében) fel kell mérni a termőhelyeiket.”

Sólyom János
Vetőmag termékmenedzser
Corteva Agriscience ™

Az észszerűség határain belül keressük a megoldásokat!

„Az utóbbi évek időjárása szinte kettészakította az országot a kukoricatermesztés szempontjából. Azokon a tájakon, ahol több csapadék hull a tenyészidőszakban, és a téli feltöltő csapadék is bőségesebb, ott a gazdák továbbra is a nagy termőképességű hibrideket keresik, de úgy látom, hogy ezeken a területeken is felértékelődött az alkalmazkodóképesség és a termésstabilitás. Az időszakos vízhiány, a virágzáskori hőstressz és erős UV-sugárzás tonnákat vehetnek el a termésből. A rövidebb tenyészidejű, korábbi virágzású kukoricákkal jobb esélyünk van elkerülni ezeket a sokkhatásokat a növény egyik legérzékenyebb fázisában. A korábbi virágzás elérésének egyik módja lehet a korábbi vetésidő is, de azt javaslom, hogy ezt csak kellő mérlegelés után tegyük. Egyrészt azt tudnunk kell, hogy egy hűvösebb talajban csírázó kukorica az élete első 1-2 hetében annyi hasznos hőösszeghez jut, mint például júniusban 1-2 nap alatt. Másrészt a talaj aktuális hőmérséklete és nedvességtartalma mellett az elkövetkező 1-2 hét időjárási előrejelzését is érdemes figyelembe venni. Az elmúlt 4 évből 3-ban is bekövetkezett jelentős lehűlés április második felében. Ha a csírázó kukorica 4-5 fokos vízzel hidratálódik, az jelentős károkhoz vezethet. Ha korai vetés mellett döntünk, akkor mindenképp tájékozódjunk róla, hogy mely hibridek tűrik ezt jobban.

Az ország keleti-délkeleti részén inkább az a kérdés, hogy a vetésszerkezetben tartható-e a kukorica, és ha igen, akkor hogyan lehet a jövőben rentábilis a termesztése? Az egyik jellemző válasz a mostohább körülményekre a tőszám csökkentése, amihez olyan hibrideket keresnek a gazdák, amik képesek hatékonyabban kihasználni a megnövekedett életteret. A Corteva is teszteli Pioneer^® hibridjei tőszámreakcióját, és információval szolgálhat a kukoricatermesztőknek. A szélsőséges megoldásoktól e téren is óvakodjunk!

Hirdetés

A napraforgó helyzete sokkal stabilabb, és a fajtaválasztás alapvetően más döntési mechanizmus alapján történik. Először eldöntjük, hogy linolsavas (LO) vagy magas olajsavas (HO) napraforgót akarunk-e termeszteni, aztán jellemzően gyomirtási rendszert választunk. Utána mérlegeljük a betegség-ellenállóságot. Itt kiemelném a peronoszpóra jelentőségét, ugyanis új rassz ütötte fel a fejét hazánkban. Ahol a korábbi években előfordultak törpült napraforgó egyedek, ott a hibridválasztásnál jobban oda kell figyelni a peronoszpóra-ellenállóságra. A betegség gyorsabb előretörése várható olyan területeken, ahol nem tartják be a 4-5 évenkénti vetésváltást.

Sok termelőnél szempont az is, hogy elkerülhető legyen az állományszárítás, így a koraiság is lehet a döntés egyik tényezője.

Bár a napraforgó szárazságtűrése jobb, mint a kukoricáé, ez nem azt jelenti, hogy ne lenne nagy vízigényű növény. Azokon a vidékeken, ahol a szárazság olyan mértékű, hogy a talaj alsóbb rétegeiben is vízhiány alakult ki, ott bizony a napraforgó is szenved. Ilyenkor láthatunk 80-90 cm-es virágzó állományokat, amiknek a lombja nem zárt össze. A probléma orvoslására a Corteva az ilyen körülményekhez jobban alkalmazkodó Pioneer^® mediterrán napraforgó vonalakat vont be a nemesítésbe.”

„Bár a napraforgó szárazságtűrése jobb, mint a kukoricáé, ez nem azt jelenti, hogy ne lenne nagy vízigényű növény.”

Szemerits Balázs
Fejlesztőmérnök
RAGT Vetőmag Kft.

A jó minőségű vetésen sok múlik

„Mind a kukorica, mind a napraforgó esetében a fajta és a vetőmagmennyiség megválasztása mellett a vetés időzítése és technikai kivitelezése egyaránt fontos tényezők a termesztés sikerességében. Az RAGT ennek megfelelően már régóta folytat vizsgálatokat ezek hatásának a megállapítására, illetve az hibridek számára optimális technológia kialakítására.

Az egyenletes vetés előnye a tenyészidőszak végén, a termésben is mérhető. Vizsgálataink szerint a kivetett magmennyiség 8-10 százalékát érintő tőtáv hiba (duplázás vagy kihagyás) jellemzően 5-8 százalék terméscsökkenést eredményezett kukoricánál. A napraforgó esetében az egyenetlen tőtáv 5-10 százalékal növelte a tányérméret szórását. A vetésmélység esetében 2 cm-nél nagyobb eltérés 3-5 napos elhúzódást okozhat a kelésben, ami az állomány egyenetlensége miatt szintén hatással lehet a termésre. Tapasztalatunk szerint az állományon belül később kelt kukoricaegyedek csőmérete kisebb, a csövön gyakrabban fordulnak elő termékenyületlen részek.

Dinamikus, egyöntetű kelést kellően nedves és átmelegedett talajból várhatunk. A kukorica, és még inkább a napraforgó fiatal állományai érzékenyek a hirtelen tavaszi lehűlésekre, így a vetéssel érdemes lehet kivárni a megfelelő hőmérsékleti viszonyokat. Sajnos azonban egyre gyakoribb jelenség, hogy mire ez bekövetkezik, a talaj felső rétege kiszárad, és ez okozza az elhúzódó, hiányos kelést. Erre megoldást kínálhatnak a vetőgépekre szerelhető

Szerző: AgrárUnió