A kukorica- és napraforgó-termesztés jelenéről és jövőjéről – Kihívások és megoldások a gazdálkodók szemével

A gazdálkodás eredményessége érdekében az új kihívásokra is meg kell találnunk a megoldást, amely tájegységenként, de akár gazdaságonként is különböző lehet. Cikkünkben négy gazdálkodót szólaltattunk meg az Alföld különböző tájairól és a Gödöllői dombságról, akik a kukorica- és napraforgó-termesztés jelenlegi kihívásairól és a lehetséges megoldásokról osztják meg az olvasókkal a tapasztalataikat.

Szabó Zsolt, igazgató, Rákóczi Agrár Zrt. (Sajóhídvég)

A tavaszi vetések aránya csökkent

„A gazdálkodásunk főként Sajóhídvég külterületén folyik, illetve a környező településeken, mint Köröm, Berzék, Girincs. Szántóföldi növénytermesztéssel foglalkozunk, termesztett növényeink az őszi búza, őszi káposztarepce, napraforgó, takarmány- és csemegekukorica. A takarmánykukoricát tradicionálisan kisebb területen termesztettük, mint amilyen súlya volt országos viszonylatban, és azt mondhatom, hogy a pozíciója nem erősödött az elmúlt években sem. Jellemzően nálunk is az őszi vetésű növények kerültek még inkább a központba, mivel termesztésük kisebb kockázatot jelent, mint a kapás növényeké, különösen a kukoricáé. A napraforgó jelentősége nem nagyon változott: az egyik legfontosabb növényünk.

Szabó Zsolt
 

A talajadottságaink kifejezetten jónak mondhatók. Középkötött, réti csernozjom talajokat művelünk. Ez egy jó alap az eredményes termeléshez, de további két nagyon fontos tényezőt még ki kell emelni, amit nem tudunk befolyásolni, és szerepük jobban felértékelődik, mint valaha. Az egyik természetesen az időjárás, azon belül is a csapadék (illetve annak hiánya) és eloszlása. A másik ökonómiai jellegű és szintén kicsi a ráhatásunk: ezek a felvásárlási árak.

A klímaváltozás hatását egy kicsit már mi is érezzük, és tudomásul kell vennünk, hogy a későbbiekben a változás elkerülhetetlen lesz, de még nem érint olyan súlyosan bennünket, mint a tőlünk délebbre gazdálkodókat. Egyelőre az éves csapadék mennyiségével még nem is lenne olyan nagy baj, az eloszlása viszont szélsőséges. Általában a nedvesebb periódusokat hosszabb szárazabb időszakok követik, melyek nyáron magas hőmérsékleti csúcsokkal járnak együtt. Ilyenkor elmondható, hogy a növények az életben maradásért küzdenek.”

Az időjárási szélsőségek nyomot hagynak

„Az utóbbi évek terméseredményeit tekintve látszik, hogy a kukorica a legérzékenyebb az időjárás szélsőségeire. Ennél a növénynél az elmúlt 4 év termésátlagai a következőképpen alakultak: 2022: 1 t/ha, 2023: 12 t/ha, 2024: 10,5 t/ha, 2025: 6,8 t/ha. A napraforgónál, amely korábban a legstabilabb növényük volt, szintén egy kicsit nagyobb lett a szórás (2022–2025 – a szerk.): 2 t/ha, 4,2 t/ha, 3,5 t/ha, 2,9 t/ha.

Hirdetés

Az öntözhető területünk korlátozott, és ott a csemegekukorica élvez elsőbbséget, így más növények öntözése esetleges. 2022-ben 60 hektár takarmánykukoricát kétszer 30 mm vízzel öntöztünk be, és ez kb. 3,5 tonna terméstöbbletet eredményezett, míg 2025-ben 20 hektár napraforgó kapott egyszeri 30 mm öntözővizet, amely közel egy tonnával növelte a terméseredményt.

A termesztéstechnológiában a hagyományos művelés hívei vagyunk. A forgatásos technológiát nem felejtettük el: egyes évjáratokban vagy adott helyzetekben ma is alkalmazzuk. Összességében azonban látjuk, hogy jobb, ha minél kevesebbet bolygatjuk a talajt, művelés után azonnal visszazárjuk, lehetőség szerint még az őszi alapművelést is.

Igyekszünk csökkenteni a menetszámot, így a legszélesebb körben szántóföldi nehézkultivátort használunk, mely egyetlen menetben szinte az összes talajmunkát elvégzi.

A fajtaválasztásban igazából a trendekhez igazodtunk. A jó nevű fajták közül találtunk olyat, amely igazodik az adottságainkhoz. Kukoricából és napraforgóból is 20-40 hibridből álló fajtasoros kísérletet végzünk szinte minden évben, mely segítség a fajtaválasztásban.

Érdekesség, hogy míg az ősziekből mostanában a rövidebb tenyészidejű fajták párosulnak jobb eredménnyel, addig napraforgóból és főleg kukoricából a hosszabb tenyészidejű fajták felé fordultunk.

A jelenlegi terméskilátásaink mellett az egyes növényekre fordított inputot reálisnak látom. Nem gondolnám, hogy számottevően csökkenthetnénk ezt anélkül, hogy ne nőne meg túlságosan a termesztés kockázata. A termelés gazdaságossága szerintem inkább az értékesítés oldalán kezd elcsúszni: főleg a kukoricánál látom ezt aggasztónak.”

Hirdetés

„A termelés gazdaságossága szerintem inkább az értékesítés oldalán kezd elcsúszni: főleg a kukoricánál látom ezt aggasztónak.”

Rozgonyi Zoltán, ügyvezető, növényvédelmi szakmérnök, Munka Mezőgazdasági Kft. (Tiszavasvári)

Igyekszünk kihasználni az adottságainkat

„Az Alföld északi részén, Tiszavasváriban gazdálkodunk, jórészt réti- és mészlepedékes csernozjom, kisebb részben kötött réti talajokon. A jó adottságoknak és az öntözési lehetőségnek köszönhetően több igényes kultúrát is tudunk termeszteni, így konzervgyári növényeket (csemegekukorica, zöldborsó, zöldbab, spenót) és hibrid kukoricát. Emellett kalászos gabonából is a vetőmag előállítása dominál. A vetésszerkezetben szerepel még takarmánykukorica, napraforgó, őszi káposztarepce, és idén már őszi mákot is termesztettünk.

Rozgonyi Zoltán
 

Az időjárási tényezők közül a csapadék mennyiségét illetően szerencsésebbnek mondhatjuk magunkat, mint az Alföld jelentős része. Sokkal problémásabb a csapadék eloszlása, amely nagy szélsőségeket mutat. Régebben rendszeresen alapozni lehetett az elegendő téli feltöltő csapadékra, amely a növények jó tavaszi indulását elősegítette. Manapság ez már nem jön minden évben. Szintén megbízhatatlanabbá vált a májusi-júniusi csapadék. Van, amikor szinte alig kapunk valamit, máskor hirtelen lezúdul 100-120 mm, amelyet nem győz elnyelni a talaj, és belvizeket okoz.

Az időjárási szélsőségek közül a magas nyári hőmérsékletet lehet még kiemelni, amely az erős UV-sugárzással kiegészülve szintén okoz minőségi és mennyiségi károkat, különösen, ha ez aszályos periódussal is párosul.

A különféle időjárási anomáliák hatását többféle módszerrel próbáljuk csökkenteni. A területünk nagyjából 30 százaléka öntözhető, ahová elsősorban a konzervgyári növények és a kukorica-vetőmagelőállítás kerül, így a napraforgót egyáltalán nem öntözzük, és takarmánykukoricában is idén öntöztünk először egy kisebb területen. A terveink között szerepel az öntözött terület bővítése: ezzel a kukorica egy része is bevonható lenne az öntözésbe, és tovább növelhetnénk a termésbiztonságot, és talán a termésmennyiséget is.

Jelentős mennyiségű szervestrágyát használunk évről évre, amivel a talaj szervesanyag-tartalmát tudjuk gazdagítani, továbbá olyan vegyületeket is a talajba juttatunk általa, amelyeknek a kedvező hatása stresszhelyzetekben megmutatkozik, és a műtrágyára alapozott gazdálkodáshoz képest másfél-két héttel később jelentkeznek az aszálytünetek.

Az aszály és erős UV-sugárzás hatását további módszerekkel is lehet csökkenteni, amelyek vagy fizikai alapon működnek, vagy a növény stressztűrését fokozzák. Mi ez utóbbit szoktuk alkalmazni szükség esetén, erre alkalmas biostimulátorok formájában.

Szintén fontosnak tartom a fajtaválasztást. Kukoricából és napraforgóból is rendszeresen beállítunk fajtasorokat, és az itt mutatott teljesítmény alapján választjuk ki azokat a hibrideket, amelyek a leginkább adaptálhatók a mi viszonyainkhoz.”

„Kukorica esetében kimondottan jó Cold-teszt értékű, korán vethető, nagy FAO számú hibrideket fogtunk termesztésbe. Ezek a klímaváltozásnak köszönhetően már az Észak-Alföldön is biztonsággal beérnek.”

Intenzív technológiával termelünk

„Kukorica esetében kimondottan jó Cold-teszt értékű, korán vethető, nagy FAO számú hibrideket (380-tól felfelé, de zömmel 420–530 között) fogtunk termesztésbe. Ezek a klímaváltozásnak köszönhetően már az Észak-Alföldön is biztonsággal beérnek, és a bennük rejlő terméspotenciál lehetőséget teremt, hogy a kedvező alapadottságainkat maximálisan kihasználjuk. A 11 tonnát elérő vagy meghaladó üzemi átlagot tűztük ki célul magunk elé, amit rendre sikerül is elérni, kivétel ez alól az emlékezetes 2022-es év, amikor 3,8 tonna/hektár terméssel kellett beérnünk.

A napraforgó szintén 2022-ben szerepelt gyengébben (2,7 t/ha), de »normálisabb« években 3,5 tonna felett, jó években pedig 4 tonna felett terem. Ennél a növénynél a szokásos termesztéstechnológiai elemek mellett megemlíteném a növekedésszabályozást, amivel robosztusabbá válik a szár, és akár 30-40 centiméterrel csökkenhet a magasság. Ezzel jelentősen sikerült csökkenteni a viharkár miatt kidőlt és betakaríthatatlan növények arányát.

A talajművelés mellett sem mehetünk el szó nélkül. Nem vagyok feltétlen híve sem a forgatásos, sem a forgatásnélküli művelésnek. Igyekszünk mindkét módszert okszerűen, a maga helyén alkalmazni. Például a szervestrágyát többnyire szántással forgatjuk be a talajba: a trágya hasznosulásához ezt látom célravezetőbbnek. Tapasztalatom szerint, a mi viszonyaink között, mindkét technológiával megőrizhető a jó talajállapot és a talajnedvesség, ha megfelelő időben és minőségben végezzük, illetve időben lezárjuk a talajt.”

Szabó János, növényvédelmi szakmérnök, Healthy Plants Bt. (Mezőberény)

Ismét súlyos aszály

„A Viharsarokban – Sarkad, Doboz, Mezőberény – gazdálkodok, illetve szintén ebben a térségben egy szélesebb gazdálkodói körben végzek szaktanácsadói tevékenységet, ahol kellő mélységben rálátok a gazdálkodásra. A klasszikus szántóföldi növények (búza, kukorica, napraforgó) mellett szántóföldi zöldségtermesztéssel is foglalkozunk (paradicsom, csemegekukorica, zöldborsó, zöldbab, popcorn kukorica).

Szabó János
 

Az ország egyik legszárazabb vidékén próbálunk boldogulni. A 2025-ös aszály mértéke nálunk a 2022-es évvel vetekszik: a március második felében lehullott 60 mm csapadék után a novemberben esett 40 mm volt jelentősebb adag, a kettő között (egy-egy szerencsés zivatarsávot kivéve) 2-5 mm-es csapadékadagok hullottak, amelyek sokszor már másnap sem látszottak meg. Jelenleg a terület öntözhető része a saját, illetve a szaktanácsolt gazdaságokban 10-20 százalék közé esik. Általában itt kapnak helyet az igényesebb, nagyobb jövedelmezőséggel kecsegtető zöldségnövények. A napraforgót nem öntözzük, és a kukoricának is csak azt a kis hányadát tudjuk, amely a vetésváltás során az öntözhető területre kerül.”

„A kukorica nálunk visszaszorulóban van, mert a nagy szántóföldi növények közül ennek a termesztését lehetetleníti el leginkább a szárazság. Korábban a legrosszabb években is 5-6 tonnás terméseink voltak, a jó években pedig 12-13 tonna/hektár.”

Próbálunk alkalmazkodni

„Az öntözés nélküli területeken az utóbbi években egyértelműen az időjárás az a tényező, amely a vetésszerkezet átalakulását eredményezi. A kukorica nálunk visszaszorulóban van, mert a nagy szántóföldi növények közül ennek a termesztését lehetetleníti el leginkább a szárazság. Korábban a legrosszabb években is 5-6 tonnás terméseink voltak, a jó években pedig 12-13 tonna/hektár. A mögöttünk álló 4 évben mintha a feje tetejére állt volna az időjárás, és kétszer is szinte lenullázta a termést (2022-ben és 2025-ben jellemzően nulla és 3 tonna közé esett), a közbülső két évben volt elfogadható a termésszint. A kukorica helyét részben a napraforgó veszi át, amely jobb szárazságtűrése révén elfogadhatóbb terméseket ad, bár idén ez is sok helyen megállt 2 tonna körül. Másrészt az őszi vetésű növények aránya növekszik, amelyek a tenyészidejükből adódóan nincsenek annyira kitéve a nyári aszálynak.

Súlyos problémának látom az erős UV-sugárzást is, amely mindent szétéget. Kaolintartalmú termékkel próbálom védeni a növényeket, egyelőre főleg a zöldségfélék esetében, ezentúl elkezdtem szilíciumtartalmú lombtrágyát is használni.

Az utóbbi évek csapadékviszonyai mellett a talaj nedvességtartalmát minden módon meg kell őrizni. Minden talajbolygatás vízvesztéssel jár, így a műveletszámot és a művelés mélységét is elkezdtem csökkenteni. A forgatásos talajművelésről már 10 éve leszoktam, és lazítás után is mihamarabb lezárom, elmunkálom a talajt. Ha a területet erre alkalmasnak látom, akkor a tavaszi magágynyitást is elhagyom, hogy ezzel se veszítsek vizet. A gabonatarlókat idén egyáltalán nem hántottam, hadd takarja nyáron a szecskázott szalma. Néhány táblán pedig próbálkozom a no-till technológiával: úgy látom, a kalászosok elég jól reagálnak rá, a kapások már nem annyira. Ezekhez a változásokhoz persze a gépparkot is hozzá kell igazítani.

Takarónövényekkel is próbálkozok. Ezeknél azonban nagyon oda kell figyelni, hogy mit választok, és meddig hagyom a területen, hogy elérjem a célomat, és ne pazaroljak vele vizet.”

Öntözés vagy költségcsökkentés?

„Ha a csapadékviszonyokat illetően nem történik javulás, akkor ezek a változtatások a kukoricának még mindig kevesek lesznek. Az öntözött terület bővítése jelenthet megoldást. Idén – ahol erre lehetőség volt – már 8-10 leveles korban elkezdve, háromszori 30-40 mm-es adagokkal, el lehetett érni 9-10 tonnás termést. Természetesen ez jelentősen megemelte az önköltséget, de ha nem terem semmit, az biztosan »mínuszos«. A nagy területek öntözhetőségének azért vannak korlátai: egyrészt a vízbázis, másrészt a víz mozgatását biztosító csatornák és műtárgyak elhanyagoltsága.

Mivel a nem öntözhető területeken a terméskilátások jelentősen csökkentek, sokan költségcsökkentéssel próbálunk túlélni. A visszafogottabb talajművelés egyúttal olcsóbb is. Kisebb terméscélokhoz trágyázunk, és egyes növényvédelmi kezeléseket is jobban megfontolunk.”

Nagy Attila, növényvédelmi és talajtani szakmérnök, az Ikladi Mezőgazdasági Szövetkezet elnöke

A termőhelyi adottságokhoz kell igazodnunk

„Pest megyében, Ikladon és közvetlen környezetében gazdálkodunk, a termesztett kultúráink: őszi árpa, őszi búza, őszi tönkölybúza, rozs, őszi káposztarepce, őszi és tavaszi takarmányborsó, napraforgó, kukorica, lucerna, bíborhere.

Nagy Attila
 

A vetésszerkezetet az elmúlt 5 évben folyamatosan alakítottam, amiben több tényező játszott szerepet: elsődlegesen a termőhelyi adottságok, de fontosak az időjárási körülmények, piaci viszonyok, a támogatási feltételrendszer és a növekvő vadkár is. Tekintve, hogy a Gödöllői-dombság területén gazdálkodunk, szántóterületeinket a lösz és homok alapkőzet váltakozása jellemzi, melyeken többnyire erdőtalajok, esetleg erdőmaradványos csernozjom talajok fejlődtek, jelenleg ezek erodált formáit láthatjuk, kivéve a Galga-patak völgyét, ahol az öntéstalajok és a réti talajok a jellemzőek. A művelt területek jelentős része az erodált dombfelszínre esik, a környezet jellemzően erdősült, számottevő nagyvadállománnyal. A termeszthető kultúrák esetében mindezt figyelembe kell vennem.

Az éves csapadékmennyiség nálunk nem változott jelentősen az elmúlt 5-10 évben, azonban az eloszlást tekintve megfigyelhetőek tendenciózus változások, miközben az éghajlat is melegedett. Jellemző a száraz enyhe tél, a száraz és szeles tavasz, a forró nyár és a nyári viharok alkalmával hirtelen lezúduló nagy mennyiségű csapadék, továbbá a hosszan tartó és száraz nyárutó. A fentiek együttesen azt eredményezik, hogy gazdaságunkban az őszi vetésű növények termesztése látszik biztonságosabbnak, jelenleg 70-30 százalék arányban termesztünk őszi és tavaszi kultúrákat.”

„A legkedvezőbb adottságú táblák kijelölése mellett a termőhelyhez leginkább megfelelő hibrid kiválasztására is hangsúlyt fektetünk.”

Szűkült a kapások termőhelye

„Ha száraz a tavasz, akkor a magágykészítés nehézkes, az elvetett növény kelése és kezdeti fejlődése vontatott, emellett az aszályos júniusi-júliusi időszakban vizet keres a vad, megeszi a napraforgó virágzatát, illetve a kukorica-csőkezdeményt, összetapossa az állományt, így komoly vadkárral is számolnunk kell. Ebből kifolyólag a kukorica lekerült a dombokról a Galga-patak völgyébe, illetve a napraforgót lehetőleg nem vetjük az erdőközeli táblákra. Figyelembe véve a növényegészségügyi szempontú vetésváltási irányelveket is, bekorlátozódik a tavaszi kultúrák vetésterülete.

Öntözésre nálunk nincs lehetőség, így a legkedvezőbb adottságú táblák kijelölése mellett a termőhelyhez leginkább megfelelő hibrid kiválasztására is hangsúlyt fektetünk. Napraforgó esetében korai és középkorai hibridekkel dolgozom, amelyek természetes úton is beszáradnak, és elkerülhető az állományszárítás. Kukorica esetében az extenzív körülményekhez jól igazodó, 360–380 FAO éréscsoportba sorolt fajták számunkra a legmegfelelőbbek. A termésstabilitás mellett lényeges a jó vízleadó-képesség – a kétféle elvárás persze nem minden esetben teljesül. A terméspotenciálnál a jövedelmezőséget tartom jelenleg lényegesebbnek: ez a szárítás költségeit figyelembe véve változhat.

A talajszerkezetről, talajművelésről mostanában sok szó esik. Most csak a tömörödésmentes, kellően laza és mély magágy kialakítását hangsúlyoznám: fontos, hogy tudjon a víz felfelé is, és lefelé is mozogni. A nedvesség megkötésében a talaj szervesanyag-tartalma is nagy szerepet játszik, így a szervesanyag-tartalom növelése céljából a növényi maradványokat a legtöbb esetben a helyszínen hagyjuk és bedolgozzuk. Ettől csak egy-egy évjáratban, illetve magas szalmát adó gabonák (például rozs) esetében szoktunk eltérni.

Terméseredményeink kukorica esetében 4-8 tonna/hektár, napraforgó esetében 1,8-2,8 tonna/hektár között alakultak az elmúlt években, kivéve a 2022-es évet, amikor kukorica egyáltalán nem termett, és a napraforgó termése is alig haladta meg a 600 kg/hektár értéket. A terméskülönbségek tekintetében minden esetben az időjárás hatását tartom meghatározónak. A jelenlegi költségek és értékesítési árak mellett gazdaságunkban a kukorica termesztése 5 tonna/hektár, a napraforgó termesztése mintegy 2 tonna/hektár feletti termésszint esetén rentábilis. Az évek többségében ezt sikerült elérnünk, remélem, hogy ez a jövőben is így lesz. A költségek érdemi csökkentésére nem látok lehetőséget, így a fenti termésszintek alatti termések esetén a kukorica és a napraforgó valószínűleg kivezetésre kerülne a vetésszerkezetből, ezt azonban jelenleg még nem tartom indokoltnak.”

Ezúton is nagyon köszönjük a megkérdezett gazdálkodóknak, hogy időt szántak a fentiek kifejtésére! 

Szerző: AgrárUnió