A titkos hálózat a kertünkben: Biodiverzitás, amit mi teremtünk meg

A mai, egyre melegedő klíma megkívánja tőlünk, hogy alkalmazkodjunk, sőt, lassan kénytelenek leszünk visszatérni a természethez. A pázsit és egyéb vízigényes növények öntözése már így is egy erősen vitatott kérdés. Rengeteget tehetünk azért, hogy egy élhető, fenntartható kert tulajdonosai legyünk, csak némi időráfordítást igényel, hogy jó megfigyelői legyünk a környezetünknek.

Mi a biodiverzitás?

Olyan sokat emlegetjük ezt a fogalmat, de mit is jelent valójában? 

A biodiverzitás az élet megjelenési formáinak gazdagságát jelenti. A kert esetében nemcsak azt, hogy hányféle növény és állat, valamint egyéb élőlény (gomba, baktérium stb.) él ott, hanem a köztük lévő kapcsolatok és kölcsönhatások hálózatát is. Minél többféle élőlény található a kertünkben, annál önfenntartóbb és ellenállóbb lesz a rendszer a károsítókkal és az időjárási szélsőségekkel szemben is.

A biodiverzitás 3 szintje:

• Faji sokféleség: Megfordul a kertünkben a házi veréb, kertészkedik a feketerigó a bokrok között, földigiliszta rendezi a talajt, a sünök osonnak csendben a sötétben, katicák kapkodják össze a levéltetveket, lepkék repkednek virágról virágra a napsütésben, méhek porozzák a gyümölcsfákat.
• Genetikai sokféleség: A fajon belüli változatosságot értjük ezalatt. Választhatunk Jonathán, Éva és Idared stb. almát is a kertünkbe. Ezek mindegyike másképpen viszonyul a károsítókhoz, a környezeti és időjárási viszonyokhoz.
• Ökoszisztéma-sokféleség: Az élőhelyek változatossága már a kertünkben is megjelenhet, ehhez nem is kell sok fantázia. Egy korhadó fatuskó is megannyi élőlénynek ad otthont. Egy árnyékos farakás, egy kisebb kerti tó, egy vadvirágos sáv vagy egy bokorsor mind különböző rovarokat, madarakat vonzanak magukhoz.

Miért fontos a biodiverzitás a kertben? 

Azonkívül, hogy sokszínűségével minket is boldogabbá tesz… 

Ha egy kertben alacsony a biodiverzitás, például csak tuja és zöld pázsit van, akkor egész egyszerűen törékennyé válik a rendszer, valamint elég erősen függ tőlünk a fennmaradása. Ha csak egy kártevő vagy egy kórokozó felüti a fejét, már oda is az egész. Ezzel szemben egy diverz környezetben minden függ mindentől, egymásra támaszkodnak az élőlények, megvédik egymást és magukat a károsítóktól; másként szólva a rendszer szabályozza és fenntartja önmagát.

Tápláléklánc a kertben

Biológiai tanulmányaink során megtanultuk, hogy a táplálékláncok stabilitása tartja egyben és egészségesen az ökoszisztémákat; ha a tápláléklánc valamely eleme eltűnik, akkor az egész rendszer összeomlik előbb vagy utóbb, beláthatatlan következményeket vonva maga után. A kert, akármennyire is szeretnénk túlszabályozni, a természettől függ. Ha megfelelő környezetet hozunk létre, akkor máris kialakulhat egy mini ökoszisztéma a kertünkben, tökéletes táplálékláncot kialakítva. 

• Növények: Napfény segítségével, vízből,szén-dioxidból és egyéb szervetlen anyagokból szerves anyagokat hoznak létre.
• Növényevők: Akármennyire nem szeretjük ezeket az élőlényeket, akkor is a táplálékláncok részei. Levéltetvek, hernyók, csigák, lóférgek, poloskák, rágcsálók stb. Rengeteg bosszúságot okozó lista…
• Ragadozók: A növényevőket pusztító élőlények. Katicabogarak, fátyolkák, fürkészdarazsak, békák, énekesmadarak. 
• Csúcsragadozók: Sünök, ragadozó madarak, menyétek, amelyek kordában tartják a kisebb élőlényeket.
• Lebontók: Ők a láthatatlan segítőink, amelyek nélkül nem lenne élet, mégsem foglalkozunk velük eleget. A talajban élő lebontószervezetek jelképe a földigiliszta lett, de ő csak egy a millióból. Elképzelhetetlen mennyiségű mikro- és makroszervezet várja a talajban a lebontásra váró növényi és állati maradványokat, hogy végül tápanyagot szolgáltassanak a növényeknek. 

Hogyan engedhetjük át a kertünket a természetnek?

• Hozzunk létre “színes” kertet

Ültessünk fákat, cserjéket, alakítsunk ki beporzóbarát oázist virágokkal, és persze legyen számunkra is megfelelő környezet a pihenésre, ahonnan megfigyelhetjük a kertünkben zajló folyamatokat.

• Ritkítsuk a fűnyírást

Hagyjunk meg egy kis területet, ahol nem nyírjuk a pázsitot, hogy előbújjanak a vadvirágok.

• A kémiai anyagok elhagyása

A műtrágyák és növényvédő szerek nagyon távol vannak a természetestől. Az előbbi a talajéletet, az utóbbi pedig az ökoszisztémát rombolja.

• Természetes zónák kialakítása

A kert egy szegletét hagyjuk meg a természetnek. Engedjük, hogy a természet visszatérjen hozzánk. Ha felhagyunk a talaj művelésével, akkor eltűnnek a gyomok, és a helyükre kerülnek a hasznosabbnak tartott növények.

• A kerti hulladék helyben tartása

A lehullott levelek és gallyak nem szemét, ami a kukába való. Ezek értékes szerves anyagok, és mindemellett tökéletes búvóhelyekként szolgálnak. (A beteg leveleket érdemes komposztálni, hogy ne hagyjunk a következő évre fertőzési forrást a növények alatt.)

• Vegyes ültetés

Sose gondolkodjunk monokultúrában. Csak a betegségek és a kártevők dolgát könnyítjük meg vele.

Valójában sokat nem követel tőlünk ez a régi/új szemlélet. Nekünk csak annyi a dolgunk, hogy valamennyire szabályozottan, de átadjuk a kertünket a természetnek. Minél kevesebbet avatkozunk be, annál inkább önfenntartó lesz.