Gyümölcsösök nitrogén-trágyázásának alapjai

A nitrogén szerepe a növényben

A nitrogénnek (N) a növényi életfolyamatokban betöltött főbb funkciói röviden az alábbiakban foglalhatók össze:

• a klorofill építőköve, így hatással van a fotoszintézis intenzitására, és ezen keresztül a növény növekedésére
• fontos és nélkülözhetetlen alkotóeleme az aminosavaknak, így a fehérjéknek, és így szinte minden növényi enzimnek, valamint a DNS- és RNS-molekuláknak
• segíti a gibberellinek és citokininek képződését, amelyek a gyökérzet és a hajtás minden növekedési folyamatát szabályozó növényi hormonok
• alkotóeleme másodlagos növényi vegyületeknek (alkaloidok, vitaminok)

Hirdetés

A nitrogénnek rendkívül széles a hatásspektruma az anyagcsere-folyamatokra, döntő befolyással van a generatív fejlődésre (virágrügy-differenciálódás, virágképződés, terméskötődés), a legnagyobb szerepe mégis a vegetatív fejlődésben (gyökér- és hajtásnövekedés, levélképződés) van.

N-hiány esetén a levélfelület kivilágosodik, sárgul, akár korai lombvesztés következik be, a hajtásnövekedés elégtelen. N-többlet esetén fokozott hajtásnövekedés indul be, amely csak későn fejeződik be. Ennek következtében a gyümölcsök lassabban érnek, kevésbé színesednek és hajlamosabbak a fiziológiai zavarokra (keserűfoltosság, magházrothadás, üvegesedés, húsbarnulás), így az N-többlet esetén a gyümölcsök minősége és tárolhatósága romlik. Ezenkívül az érintett gyümölcsfák a hajtásnövekedés késői befejezése miatt hajlamosabbak a fagykárokra.

A gyümölcsfák, valamint a bogyósok esetében is a legnagyobb N-szükséglet a virágrügy-, a termés- és a levélképződés időszakában (május, június, július) jelentkezik.

A gyümölcsfák N-felvétele

A nitrát (NO₃^-) és az ammónium (NH₄⁺) nitrogénvegyületek egyaránt közvetlenül felvehetők a fák által (csakúgy, mint a karbamid és egyes aminosavak). Az, hogy a talajban nitrát vagy ammónium dominál, egyértelműen a talaj pH-értékétől, valamint a talajban folyamatosan változó oxidációs-redukciós viszonyoktól függ. Az egyik vagy másik nitrogénformával túl egyoldalú növénytáplálás azonban kihat a talaj és a növények egészségére, befolyásolja a növény életfolyamatait, a gyökérzóna pH-értékét, és ezáltal a többi tápanyag felételét is:

• Nitráttúlsúlyos növénytáplálás esetén a növény 10-30 százalékkal több energiát fordít a tápelem felvételére és szerves vegyületekbe történő beépítésére.
• Hiánytünetek jelenhetnek meg: az NH₄⁺ a kalcium és a magnézium antagonistája; a magas ammóniumfelvétel gátolja e két tápanyag felvételét, és ezért hiánytünetekhez vezethet.
• Nitráttúlsúlyos táplálás esetén egy fa akár 50 százalékkal több vizet igényelhet, részben azért, mert szüksége van rá a szövetében lévő nitrát ammóniummá történő alakításához, részben pedig a szövetek NO₃^--tartalma is emelkedik, és a növénynek hígítania kell a koncentrációt a toxicitás elkerülése érdekében.
• A talaj és a növényi szövetek pH-értéke eltolódhat: a NO₃^- felszívódása növeli a talaj pH-értékét – ami kihívást jelenthet lúgos talaj esetén –, és csökkenti a növény pH-értékét. Fordított esetben az NH₄⁺ felszívódása viszont csökkenti a talaj pH-értékét – ami fokozhatja a talaj savanyodását –, és növeli a növényi szövetek pH-értékét.
• A gyümölcsminőségre gyakorolt hatás: túlzott nitrogén-trágyázás mellett a gyümölcsök mérete, illetve víztartalma megnő. Az ilyen termékek rosszul tárolhatók. Ezenkívül a felfújt gyümölcsök nitráttartalma általában magas, míg a cukortartalma alacsony.

Hirdetés

A nitrogén a gyümölcsfákban

A talajoldatból a nitrogén felvétele túlnyomórészt szervetlen nitrátion (NO₃^-) formájában történik, és általában csak nagyon kis mennyiségben ammóniumionként (NH₄⁺) A NO₃^-felvételét elsősorban a talaj túl magas foszfortartalma, míg az NH₄⁺-ét inkább a túlzott kalcium-, magnézium és káliumtartalom akadályozza. A felvett NH₄⁺ a gyökérben beépül az aminosavakba, s amennyiben a növény túlzott mennyiségben venné fel, azt energiaigényes folyamatokban visszapumpálja a gyökérzónába. A NO₃^--t energiaigényes folyamatok révén NH₄⁺-má alakítja vissza a fa, vagy a levelekbe transzportálja. Extrém esetben a növények képesek bizonyos, fölösleges mennyiségű NO₃^- időszakos elraktározására. A levélen keresztül a növények mind nitrátot, mind pedig amidokat (karbamid) képesek felvenni, amelyeket ammóniummá alakítanak át.

Szakszerű N-ellátás

Gyümölcsfáink fajtól és időszaktól függően eltérő N-igénnyel rendelkeznek. A törzses fáknál a fővirágzásig minden szerv ellátása kizárólag a növény által az előző évben felhalmozott tartalékból történik. A mobilizálható tartalék a teljes elraktározott N-mennyiség mintegy 20 százalékát teszi ki. A vegetatív fejlődés, valamint a megtermékenyülés és kezdeti termésnövekedés folyamatához a tartalék azonban önmagában már nem elegendő, s megnő a talajból történő nitrogénfelvétel és -szállítás szerepe. A N-trágyázás klasszikus módszere elsősorban az április-május-június-(július) hónapokra koncentrál, azaz arra az időszakra, amikor a legnagyobb a növények N-igénye, de egyúttal a legkevesebb felvehető N áll rendelkezésre a talajban. A kijuttatott mennyiséget érdemes megosztani, különösen, ha gyökérmetszést végeztünk az ültetvényben a vegetációt megelőző időszakban. A gyümölcsfák, valamint a bogyósok esetében is a legnagyobb N-szükséglet a virágrügy-, a termés- és a levélképződés időszakában (május, június, július) jelentkezik. A szamóca esetében ugyanez a csúcs augusztus-szeptemberi időszakban a virágrügyképződés és -differenciálódás folyamatában lép fel. Kötött talajokon az első nitrogénadagot – elsősorban lassan ható N-trágyákat – a hosszabb bemosódási idő miatt idejében, azaz már március elején juttassuk ki. Laza talajokon várhatunk az első kijuttatással március végéig-április elejéig. A második nitrogénadag kijuttatására az almatermésűeknél és a csonthéjasoknál a virágzás után kerül sor. A N-trágyázás ettől kezdve – beleértve a második adagot is – kizárólag gyorsan ható talajtrágyákon alapulhat, de teljes mértékben vagy részben tápoldatozás, adott esetben pedig akár levéltrágyázás révén is kijuttatható.

N-tartalmú levéltrágyák

A N-tartalmú levéltrágyák kijuttatása elsősorban közvetlenül a virágzás előtt, a virágzás alatt (a jobb termékenyülés miatt), közvetlenül a virágzás után (a levélfejlődés támogatásához), valamint a betakarítás után (N-tartalék képzés) és a lombhulláskor (a lomb lebontásának, rothadásának elősegítése végett) ajánlott. A vegetációs időszak második felének N-igénye jelentősen lecsökken. Augusztus második felétől, 14 óra alatti nappalhossznál megkezdődik a nitrogén áthelyeződése a levélből a kéregbe és a szállítószövet farészébe. E folyamat csúcspontját a levelek őszi sárgulása jelenti. Az ősz folyamán azonban érdemes figyelnünk a következő évi raktárak feltöltésére, ami részben fedezi a következő vegetáció N-igényét.

A tápanyag-gazdálkodás soktényezős összefüggésében a nitrogén kulcsszereppel bír. Fontos, hogy mindig a termőhelyi adottságok ismeretében, talaj- és levélanalízis eredmények együttes értékelésével határozzuk meg a tényleges szükségletet. A vegetáció folyamán pedig törekedjünk arra, hogy az adott időszak nitrogénigényét úgy fedezzük, hogy eközben megőrizzük az egyensúlyt valamennyi tápelem között. 

A második nitrogénadag kijuttatására az almatermésűeknél és a csonthéjasoknál a virágzás után kerül sor.

Szerző: AgrárUnió