Öreg traktor, nagy szerelem

Miről álmodik a lány holdvilágos éjszakán? – a régi-régi slágernek köszönhetően a választ egy ország fújta: természetesen egy királyfiról, aki hófehér paripán érkezik. A fiúk álma viszont Mercedesről, Alfa Romeóról, tűzpiros Ferrariról szólt egykoron. De hogy egy MTZ traktorról? Pedig így történt: egy szeghalmi kisfiú minden álma egy MTZ Belarus 50-es volt – és 26 évesen, 1993-ban meg is vette egy ismerősétől a majd húszéves erőgépet.  

Csikós Imre – merthogy róla van szó – ma is a Békés vármegyei Szeghalmon él, szállítmányozó vállalkozóként keresi a kenyerét; igaz, komoly szívműtétje óta a munka dandárját, a céget a fiára hagyja. Rajongással beszél az öreg „vasról”, amivel a vállalkozás első éveiben erdőben, fakitermelésen is dolgozott a szállítás mellett, majd kímélni kezdte – ahogyan fogalmaz: nem akarta elnyűni.

Értékes hobbi

Az MTZ 50-est a szakma legendás traktorként tartja számon a mai napig. A négy éven át tartó, mintegy négymillió forintot felemésztő felújításnak Csikós úr most ért a végére – ha egyáltalán véget érhet egy ilyen munka. Ideje hát egy kicsit közelebbről is megismerni a „gépet”, ami a gazdája szerint csodaszép.

Új itt minden, a hátsó, az első ragasztószeg, az ülés –, annak még a lengéscsillapítója is eredeti –, az ablakmosó, minden dugó és gyűrű, a hengerfej síkba köszörülve, új szelepek, új adagoló, hidraulikacső, új gumik, ponyva kimunkálva. A két hátsó sárvédő is zsír új, szó szerint: eredeti csomagban, orosz zsírpapírban, egy idős bácsi padlásáról való. Nagyon fontos, ki ne felejtsük, hogy az eredetileg hátsókerék-meghajtású bukócsöves erőgépet összkerék-meghajtásúvá alakította a gazda, merthogy „hobbim, hogy hajtson az eleje is”.

Csikós Imre mesélt a munka nehézségeiről, a közben történt „kalandjairól” is.

Felújítás á-tól z-ig

– Mikor határozta el, hogy új életre kelti az öreg traktort?

– Négy évvel ezelőtt műszakis lett volna, hát kezdtem fölkészíteni. Egy idő után mondtam a fiamnak: felújítom én ezt úgy, hogy olyan lesz, mint új korában. Volt 920-as, 892-es, 82,2-es Belarus MTZ, van most is például JCB 200-as, 155-ös traktor meg Belarus MTZ 82-es rakodónk, de egyik gép sem nőtt úgy a szívemhez, mint ez az 50-es MTZ!  

Sipos Imre a felújítást maga végzi el, csak a nehezebb szerelési munkákhoz kéri a fia segítségét

– Mégis miért éppen ez a „nagy szerelem”?

– Ahogy mondja! Beleszerettem, akár mint a páromba. Komolyra fordítva a szót, azt hiszem, azért is, mert a téeszben 1982-től ’91-ig ugyanezzel a típussal, egy 50-es MTZ-vel dolgoztam, kiismertem, megszerettem. Meg aztán a régiségek, köztük autók, motorok mindig is vonzottak, a ’90-es évek elején volt egy 123-as Mercedesem, régi fajta, szépen rendbe raktam. Utána vettem a honvédségtől egy GAZ 69-est, amiben a motort benzinesről dízelre alakítottam. Egy gépészmérnök készítette hozzá a tervrajzot, le is vizsgáztattam, ez a dzsip még ma is fut a városban.

A legkisebb részlet is számít: az alapos felújításhoz szinte atomjaira kellett szedni a traktort

– Egy ilyen öreg traktorhoz új, de legalábbis újszerű alkatrészeket beszerezni nem lehet egyszerű. Milyen nehézségei akadtak?

– Amit csak lehet, mindig eredetit próbálok beszerezni. Ülök a számítógép előtt, kutatom a neten a hirdetéseket. Imre fiam is sokszor segít a beszerzésben és a felújítási munkában, főleg a nehéz részeknél, a feleségem meg azzal segít, hogy támogat a hobbimban, együtt járunk „beszerzőutakra”. Ha valahol bontanak ilyen traktort, próbálja az ember megszerezni, amire vadászik. Jártam úgy nemegyszer, hogy elvitték az orrom elől, amit kiszúrtam magamnak. Kompresszorszűrőt éppen most szereztem, eredeti, Szombathelyről való. Megvettem az egész kompresszort, hogy az új szűrő meglegyen. A sebváltónál van a csónak, amibe a féltengely illeszkedik, no abból is új kellett, mert kikopott a menet a munkahenger-rögzítőből. Ezt Nyíregyházáról vettem, nemrég szereltem be. A légnyomásmérő órákat is nehéz volt beszerezni. Hamarosan Kisteleken lesz országos vásár, ott pedig hűtőzsalut meg két visszapillantót szeretnék, eredetit, és akkor azt mondom, elkészültem vele.

A három generáció közös szenvedélye

Imre fiam is sokszor segít a beszerzésben és a felújítási munkában, főleg a nehéz részeknél, a feleségem meg azzal segít, hogy támogat a hobbimban, együtt járunk „beszerzőutakra”.

Oldtimer lesz a veterán traktor

– És ezután? Irány a rakomány?

– Szó sincs róla, nem dolgozik többé, műhelyt építettünk neki. Szeretném oldtimer, veterán traktorként levizsgáztatni. Merthogy lopva el-elballagok vele a fatelepre meg ide-oda. A család BMW-n jár, vehetnék én is szép új autót, de nekem ez a luxusom. Ahol csak megállok vele, körbeveszik, megcsodálják. Azután? Az unokám, Imike 27 hónapos, úgy gondolom, legyen az ő öröksége, merthogy remélem, egyszer gépész lesz.

– További álmok, újabb felújítás, amíg az unoka felnő?

– Van azért még valami. Egy motor! Gyerekkoromtól kezdve vágytam motorra, és pontosan emlékszem, 1981. március 21-én, egy héttel a motorvizsgám előtt megkaptam a szüleimtől. Egy Riga 4-es volt, 800 forintba került. Az még az álmom, hogy szerezzek és felújítsak egy ilyen motort az MTZ-m mellé.

Vehetnék én is szép új autót, de nekem ez a luxusom. Ahol csak megállok vele, körbeveszik, megcsodálják.

MTW (Minsk Traktor Works)

Hetvenhét éve, 1946. május 29-én alapították a minszki traktorgyárat. Az MTZ – napjainkban MTW (Minsk Tractor Works) – több mint 16 000 embert foglalkoztat, a világ egyik legnagyobb mezőgazdasági gépgyártójává nőtte ki magát. Bár a világpiaci konjunktúrát 1998–1999-ben az eladások jelentős visszaesése jellemezte, az MTW megőrizte pozícióját a legnagyobb traktorexportőrök között mind a FÁK-országokban, mind a világ legnagyobb piacain.

A nyílt részvénytársaság (OJSC) Minszki Traktorgyár a FÁK-országok traktorgyártói közül elsőként tanúsította az összes legyártott traktort az Európai Unió szabványainak való megfelelésre a Silsoe intézményben (Egyesült Királyság). A vállalkozás 2000. május elején ISO-9001 megfelelőségi tanúsítványt kapott a traktorok tervezésére és gyártására. (Forrás: belarus-traktor.com/en/company).

Az MTZ/Belarus traktorok  1958-tól vannak jelen Magyarországon, és azóta több mint százezer talált gazdára.  

Szerző: AgrárUnió