Ivóvíz-higiénia az állattartó telepeken

Az állatok által felvett víz mennyisége a takarmányfogyasztás 2–3-szorosa is lehet, ezért a víz minősége közvetlen és jelentős hatást gyakorol az állatok egészségi állapotára, a teljesítményükre, ezen keresztül az állattartó gazdaság jövedelmezőségére. Az ivóvízzel, itatással kapcsolatos higiéniáról van szó, a telepi vízközmű, az itatórendszerek tisztaságáról, az állatoknak kijuttatott víz minőségéről. A gyakorlat azt mutatja, hogy sok állattartó telepen csak akkor fordítanak figyelmet a vízminőségre, amikor már problémák jelentkeznek, például:

• hasmenéses megbetegedések gyakoribb előfordulása, rendszeres emésztési problémák
• lassabb növekedés
• a gyógyszeres kezelések csökkent hatékonysága
• nem megfelelő mennyiségű táplálék felvétele
• tejelő állatoknál csökkent tejtermelés
• súlyosabb esetekben: szaporodási, idegrendszeri, mozgáskoordinációs problémákhoz is vezethet a folyamatosan rossz minőségű ivóvíz adagolása

Hirdetés

Vízfogyasztásról általánosan

A vízfogyasztás mennyisége változik egy teljes év folyamán. Sok mindentől függ, köztük az állat fajtájától, testtömegétől, reprodukciós állapotától, életkorától, étrendjétől, de időjárási viszonyoktól is (hőmérséklet, páratartalom). Ha általános, fajtól független mennyiséget szeretnénk meghatározni, akkor az mondható, hogy a haszonállat-állományok testsúlykilogrammonként körülbelül 3,5–7,5 liter vizet fogyasztanak naponta. Ez egyes fajokra lebontva (1, 2.):

• Szarvasmarha (kifejlett, átlagban): 30–76 liter/nap
• Aktív tejelő marha: nagyjából 30-40 liter/nap tejet adó esetében ez a szám 114–136 liter/nap is lehet
• A tejelő marha apasztása idején az előző érték visszamegy: 34–49 liter/nap 
• Sertés (kifejlett, átlagban): 7,6–22,7 liter/nap
• Juh (kifejlett, átlagban): 7,5–12 liter/nap
• Ló (kifejlett, átlagban): 42–82 liter/nap (a testmozgástól felhevült lovaknak folyamatos, de ellenőrzött vízhozzáférést kell biztosítani, legfeljebb 1-2 liter/20 percenként)

Az egyes fajták között a hasznosításból eredően is nagyobb eltérések lehetnek (pld. Holstein-fríz / magyar tarka). A tejelő szarvasmarháknál a tejük nagyjából 87 százalékát víz teszi ki, és a tejelő által fogyasztott víz körülbelül 30 százaléka a tejjel „megy el”. A tejelők az elfogyasztott víz nagy részét (körülbelül 83%) itatásból, a fennmaradó részt takarmányozásból nyerik.

Hirdetés

A vízmennyiség adagolásának pontos megtervezése, az adott helyzetre való aktualizálása (állatállapot, hasznosítás, hőmérsékleti körülmények) alapvető fontosságú. Például, ha az állatok étrendje nagyobb mennyiségű szárított takarmányt tartalmaz, már több vizet fogyasztanak. A kérődzőknek általában nagy vízigényük van, mert a bendőben folyékony közeg kell az erjedéshez (3,5–5,5 kg víz/kg szárazanyag). De a vemhes vagy szoptató állatok is több vizet fogyasztanak az átlagos napi mennyiségnél.

Fontos ezt is leszögeznünk, hogy a legtöbb háziállat (így a haszonállatok is) esetében a szervezet hidratáltsági szintjének 10 százalékos elvesztése akár végzetes is lehet (2).

Arccal a vízminőség felé

A víz alapvető tápláléka a haszonállatoknak, így a vízminőség nem elhanyagolható tényező. Arról még nem szóltunk, hogy önmagában a vízfogyasztást a vízminőség is befolyásolhatja. A nem megfelelő minőségű vízzel itatott állatok víz- és takarmányfogyasztása csökken, ami egészségügyi problémákhoz, majd a termelékenység csökkenéséhez vezet. A másik irányból megközelítve: a jó vízminőség és -tisztaság növelheti a vízbevitelt, javíthatja az állomány termelését, termelékenységét (3.).

Hirdetés

A víz biztonságos felvételét, fogyaszthatóságát számos anyag, elem befolyásolhatja. A korszerű állattartó területeken (országokban) a korábban leírt problémák esetében vízminőséget ellenőriznek, ami a következőket tartalmazza:

• Összes oldott szilárd anyag vagy sótartalom. A különféle sók nagy mennyiségben toxikus hatást okoznak és befolyásolják az ízt
• A nitrátok, a fluorid, valamint különféle nehézfémek sóinak magas koncentrációja különösen veszélyesek, mert szintén toxikus hatásúak, ráadásul az ízt nem befolyásolják
• pH. Élettanilag a legjobb a semleges, pH 7 vízminőség (az elfogadható határérték szarvasmarhák esetében: pH 6–8.5 /a FAO 1985-ös adatai alapján)
• Kórokozó mikroorganizmusok (baktériumok, vírusok, protozoonok stb.), amelyek típustól függően vagy befolyásolják az ízt, vagy nem. Ezek gyakran trágyából, szennyvízből fertőznek, vagy akár a itatórendszer csővezetékének belső falán kialakuló biofilm rétegéből kerülnek a vályúkba,
• Fémek koncentrációja, növényvédőszer-maradványok, egyéb vegyi anyagok maradványai,
• Kék-zöld algák azonosítása.

Az állatok által felvett víz mennyisége a takarmányfogyasztás 2–3-szorosa is lehet

Tisztíts, fertőtleníts!

A megelőzés a kulcsa annak, hogy elkerüljük az ivóvíz szennyeződését az állattartó telepeken. Ez rendszeres ellenőrzésből és a tudatos vízkezelésből áll. Mindezt ma már a tudatos működésű, jól felszerelt telepeken automatizált rendszerek segítik (például pH-, hőmérséklet-monitoring). Az ellenőrzés, tudatos vízkezelés lépései:

• A vízellátó-rendszerünk folyamatos karbantartása (belépési pont, csőhálózat, adagolók stb.)
• A teljes itatórendszer folyamatos karbantartása, tisztítása és fertőtlenítése: mechanikai tisztítás (lerakódások eltávolítása), kémiai fertőtlenítés (például klór alapú rendszerek /Klór-dioxid/, nátrium-klorát, peroxiecetsav, hidrogén-peroxid alapú rendszerek, szerves savas vízkezelés /acidifikáció/), UV-fertőtlenítés. (A megfelelő technológia kiválasztása mindig az adott telep adottságaitól és a vízminőségi problémák jellegétől függ.)
• A víz fizikai, kémiai és mikrobiológiai paramétereinek ellenőrzése, elemzése

…és folyamatos önképzés ebben a témában. Mert az ivóvíz-higiénia nem csak állategészségügyi kérdés, hanem stratégiai jelentőségű tényező az állattenyésztésben. Azok a telepek, amelyek tudatosak ebben, nemcsak a betegségek kockázatát csökkentik, hanem javítják a termelési mutatóikat, növelik a gazdaság hatékonyságukat. A minőségi ivóvíz biztosítása befektetés, amely gyorsan és mérhető módon térül meg. 

Felhasznált források:

1,         Duppstadt, Leanna: Livestock Water Quality. In: Penn State Extension online, 2024. 06. 17.

2,         Meehan, M.–Galbreath J.–Mostrom M.: Livestock Water Requirements (2026. február). In: North Dakota State University online

3,         Meehan, M.–Stokka G.–Mostrom M.: Livestock Water Quality (2021. február). In: North Dakota State University online

4,         R.S. Ayers-D.W. Westcot: Water quality for agriculture. FAO, Rome, 1985 (rep. 1989, 1994)

Szerző: AgrárUnió