Létezik kiút a rezisztenciából – Lehetőségek az antibiotikumok használatának csökkentésére

Az állattenyésztésben, különösen a sertés- és baromfitenyésztésben az elmúlt évtizedekben általánossá vált az antibiotikumok túlzott mértékű, olykor indokolatlan, megelőzés célú használata. Ez pedig korunk egyik nagy kihívásához, az antimikrobiális rezisztencia (AMR) kialakulásához vezetett, vagyis a baktériumok, vírusok és más kórokozók egyre ellenállóbbá válnak a gyógyszerekkel szemben, ami megnehezíti a fertőzések kezelését.

Az antibiotikumokat az 1950-es évek óta alkalmazzák széles körben az állatok növekedési hatékonyságának javítására és az állati megbetegedések csökkentésére. Az antibiotikumok használata világszerte csökkentette az állati eredetű fehérjék költségét, ezáltal jelentősen javítva emberek milliárdjainak életminőségét.

Az állattenyésztés dinamikus és kihívásokkal teli világában, ahol a hatékonyságra való törekvés összefonódik a fenntarthatóság sürgető igényével, kritikus válaszúthoz érkeztünk, hiszen az antimikrobiális rezisztencia aláássa a hagyományos kezelések hatékonyságát.

Az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) 2025 márciusában közzétett adatai szerint az értékesített antibiotikumok 98,4 százalékát élelmiszer-termelő állatokon használják fel. Az Európai Unió célja, hogy különböző politikákon keresztül jelentősen, 2030-ra 50 százalékkal csökkentse az antibiotikumok állatgyógyászati célú felhasználását. A különböző intézkedéseknek köszönhetően 2011 és 2022 között 53 százalékkal csökkent az összértékesítés, ami a valaha jelentett legalacsonyabb szint.

A baktériumok, vírusok és más kórokozók egyre ellenállóbbá válnak a gyógyszerekkel szemben, ami megnehezíti a fertőzések kezelését.

Antibiotikum-vonzó intenzív rendszerek

A baromfiipar az Egyesült Királyságban 2012 óta mintegy 70 százalékkal csökkentette az antibiotikum-használatot, és a sertéságazat is intézkedéseket hozott. De fontos megjegyezni, hogy ezeket a csökkentéseket részben az alternatív gyógyszerek használatának növelésével érték el, nem pedig a gazdálkodási rendszer reformjával. Pedig érdemes ez utóbbira is nagy gondot fektetni. Ahogy ugyanis az antibiotikum-felhasználási adatok gyűjtése javul, egyre több bizonyíték van arra, hogy a kevésbé intenzív gazdálkodási rendszerek sokkal kisebb mennyiségű antibiotikumot igényelnek. A malacok elválasztási életkorának növelése, a sertések szabadban vagy „gazdagított” beltéri rendszerekben, alacsonyabb állománysűrűséggel történő nevelése javíthatja a sertések bélrendszerének egészségét és csökkentheti az antibiotikumok szükségességét. Az erősebb kocák tenyésztése, amelyek kezelhetőbb számú malacot hoznak létre, a malacok és a kocák jobb egészségéhez is vezetnek.

A baromfi esetében a legfrissebb adatok azt mutatják, hogy a lassabban növekvő csirkefajtáknak sokkal kevesebb antibiotikum-kezelésre van szükségük, mint a gyorsan növekvő fajtáknak, amelyek jelenleg mindössze 32–40 nap alatt érik el a vágósúlyt. Az alacsonyabb állománysűrűség összefüggésben áll a betegségek alacsonyabb előfordulásával, mivel jobb a levegőminőség, a nedves alom kevésbé jelent problémát, és a betegségek terjedése is csökken. A szabadtartású és az ökológiai gazdálkodásban is egyaránt alacsonyabb az állománysűrűség, mint a hagyományos termelésben, és lassabban növekvő fajtákat alkalmaznak. A szabadba való kilépés szintén csökkenti a betegségek előfordulását ezekben a rendszerekben.

A legtöbb országban a tejelő szarvasmarhák antibiotikum-felhasználása jelentősen magasabb, mint a húsmarháké, a kezelést igénylő fő egészségügyi problémának pedig a tőgygyulladás és a lábproblémák számítanak. Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) egyik felülvizsgálata szerint ezek az egészségügyi problémák nagyobb arányban fordulnak elő a „nulla legeltetéses” tejelő rendszerekben, ahol a teheneket egész évben zárt térben tartják. A magas tejhozamra irányuló genetikai szelekció szintén pozitív korrelációban áll a sántaság, a tőgygyulladás, a reprodukciós rendellenességek és az anyagcserezavarok előfordulásával. A húsmarhákat sok esetben kevésbé intenzíven tenyésztik, ami egyúttal alacsonyabb antibiotikum-felhasználást is eredményez.

Összességében ma már egyértelmű bizonyítékok vannak arra, hogy az ellenállóbb haszonállat-fajták kiválasztásával és jobb körülmények között tartásával számos betegség előfordulása jelentősen csökkenthető. Az ilyen elveket alkalmazó rendszereknél, mint például a szabadtartású, az ökológiai vagy a magasabb jóléti követelményeket kielégítő beltéri gazdálkodás, sokkal alacsonyabb az antibiotikum-felhasználás. Ahhoz, hogy a jövőben megőrizzük az antibiotikumok hatékonyságát, az antibiotikum-felhasználás csökkentése érdekében jelentősen újra kell gondolni a gazdálkodási rendszereket.

Egyre több bizonyíték van arra, hogy a kevésbé intenzív gazdálkodási rendszerek sokkal kisebb mennyiségű antibiotikumot igényelnek.

Megelőzés, mint integrált megközelítés

A megelőzés, mint integrált megközelítés –amely magában foglalja a szigorú biológiai biztonsági protokollok végrehajtásától kezdve a gazdálkodási gyakorlatok optimalizálásán át az emésztőrendszer egészségét, így és az állatok immunrendszerét erősítő étrendek kidolgozásáig – a fenntartható, jövedelmező és társadalmilag felelős állattenyésztés alapja.

A megelőző intézkedések bevezetése jelentősen csökkenti a fertőző betegségek előfordulását, csökkenti az antibiotikumok használatát, javítja az állatok egészségét, jólétét és termelékenységét, hozzájárulva az állattenyésztő gazdaságok gazdasági és környezeti fenntarthatóságához. A megelőzés, a fitobiotikumok, probiotikumok és mindenekelőtt a posztbiotikumok stratégiai alkalmazása, valamint az állatjólét iránti folyamatos innováció és elkötelezettség kulcsfontosságú a fenntartható állattenyésztés jövője szempontjából.

A posztbiotikumok modulálják a bélmikrobiotát, erősítik az immunrendszert és javítják az állatok egészségét oly módon, hogy csökkentik az antibiotikumok szükségességét. Stabilitásuk, biztonságosságuk és változatos hatásmechanizmusuk vonzóvá teszi őket a természetes alternatívákat kereső termelők számára. Elősegítik a mikrobiota egyensúlyát, erősítik a bél-barriert, és egyesek közvetlen antimikrobiális aktivitást mutatnak, csökkentve a fertőzéseket és az antibiotikumok használatát. A posztbiotikumokkal való kiegészítés pozitív hatással van a különböző fajokra, javítja a takarmányértékesítést és csökkenti a mortalitást.

A fitobiotikumok, növényekből, például gyógynövényekből, fűszerekből, illóolajokból és növényi kivonatokból származó bioaktív vegyületek, természetes és hatékony alternatívát kínálnak az antibiotikumokkal szemben, mint növekedésserkentők és a bélrendszer egészségének modulátorai az állattenyésztésben.

A probiotikumok élő mikroorganizmusok, amelyek megfelelő mennyiségben adagolva egészségügyi előnyökkel járnak a gazdaszervezet számára. Kiemelkednek a baktériumok és az élesztőgombák, amelyek kolonizálják a beleket, és különböző mechanizmusokon keresztül pozitív hatást gyakorolnak az állatok egészségére.

A posztbiotikumok az élő mikroorganizmusok által fermentáció során termelt összetevők vagy melléktermékek, amelyek jótékony hatással vannak a gazdaszervezet egészségére. Ezek az összetevők lehetnek szerves savak, enzimek, antimikrobiális peptidek, poliszacharidok és vitaminok.

Szerző: TK – AgrárUnió