Gazdasági kárenyhítés járvány után

Azt láttuk, hogy az emberek érintkezésének korlátozása miképpen nehezítette meg a társadalom működését. Hogy egyes ágazatok egyik pillanatról a másikra álltak le, míg máshol olyan akadályok gördültek a munkavégzés elé, ami miatt még a megcsappant igényeket sem lehetett korrekt módon kielégíteni. Bevételek, forgalom híján törvényszerűen ugrott meg a munkanélküliség. Az oktatás online átalakítása is rengeteg kisgyerekes szülőt vont el munkafeladatai teljesítésétől. 
A mögöttünk álló pár hét alatt látványosan pörgött fel az a spirál, ami az egymástól függő ágazatokat magával rántotta. A termelőágazatok kiszolgálására építő szolgáltatóipar néhány hét alatt követte 
a válságba a megrendelőit.

Ezen a helyzeten nyilván enyhített bi­­zonyos kisvállalkozók adókedvezménye, egyes munkáltatók munkahelyteremtő támogatása, a különféle bértámogatások, a magánszemélyek hiteltörlesztésének felfüggesztése. A válság folyományaként hirtelen nagymértékben csökkenő üzemanyagárak vagy a forint gyengülése azon szerencsés vállalkozások esetében, amelyek exportra termeltek, kis segítséget jelenthetett, de jellemzően az ágazat egészét ezek a tényezők önmagukban nem segítették át az eddigi és a még ezután bekövetkező nehézségeken.

Cunami várható?

Még arra a paradox jelenségre is van példa, hogy a válság hatására egyes, me­­zőgazdasághoz kapcsolódó vállalkozások a szokásosnál előnyösebb helyzetbe kerültek. Azok a gazdasági társaságok, amelyek a termelő tevékenységet közvetlenül végző gazdálkodókat szolgálják ki, szerencsés esetben ebbe a körbe tartozhatnak. A bizonytalan jövő ugyanis arra kényszerítette a gazdálkodókat, hogy amit csak lehet, szerezzenek be a közeljövőben folyó termelés biztosítására, akár az őszi mezőgazdasági munkálatok elvégzéséhez szükséges gépeket, alkatrészeket, berendezéseket, vegyszereket. Ez 
a különleges szituáció azonban megtévesztő is lehet. A mostani magas forgalom és fizetési fegyelem, az egyelőre csökkenő kintlévőségek, a komolyabb bevételek ugyanis könnyen lehet, hogy egy nagyobb visszaesési hullám előhírnökei. Ha a káros folyamatok nem állnak le, esetleg tovább erősödnek, a gazdálkodók hathatós segítség nélkül maradnak, akkor ez az átmeneti pozitív hullám ősszel negatív hullámmá alakulhat, egyrészt azért, mert az őszi beszerzések, beruházások már tavasszal megtörténtek, másrészt azért, mert néhány hónap alatt még többen mehetnek tönkre. A cunamihoz tudnám ezt a jelenséget hasonlítani, amikor a pusztító szökőár megindulását megelőzően a tenger szokatlan módon mélyen visszahúzódott…

Első látásra az idényhez kötött és jellemzően nem zárt emberi közösségek tömegét foglalkoztató mezőgazdaság (az építőiparhoz hasonlóan) direktben nem került a koronavírustól kiszolgáltatott helyzetbe. A szituáció azonban nem ilyen egyszerű, hiszen az ágazatban sajnos egyéb körülmények nagyban súlyosíthatják a helyzetet. A beszerzéseket, kereskedelmet érintő korlátozások, nehézségek őket is érintik, emellett az ágazatra jellemző egyéb, speciális nehézségekkel is szembe kell nézni.

Az ország középső és keleti felét érintő aszályos időjárás miatt komoly terméskieséssel is számolni kell (a május legvégén viharos időjárással érkező csapadék mennyisége nem biztos, hogy elegendő az optimális termeléshez). Az olyan fontos események, mint amilyen az idei, 
15 000 hektár területen észlelt fagykár volt, is szinte említés nélkül maradtak (úgy, ahogyan például az egészségügyben az egyéb betegségek miatt elhunyt betegek esetei). A gyümölcsösökben (főként a barackültetvényeken) az akár 70-100%-ban elfagyó virágok miatt jelentős kár éri a gazdákat, akik egészen a jövő évi – remélhetően szerencsésebb – betakarításig csak lényegesen kevesebb bevétellel számolhatnak, a kiadások viszont továbbra is terhelik őket. A sertéstenyésztőknek is komoly gondot jelenthet a felvásárlási árak utóbbi hónapokban tapasztalt jelentős, 25-30%-os csökkenése, mindezt tetézheti a sertéspestis veszélye (amiről – a koronavírus árnyékában – szintén nem esett szó). A madárinfluenzával kapcsolatos hírek is háttérbe szorultak, pedig 
az év eleje óta százezres nagyságrendben kellett leölni egész baromfiállományokat. Ezt tetézik a vírusok miatti kereskedelmi korlátozások, amelyek miatt az elvileg eladható hús is nehezebben vagy kedvezőtlenebb feltételekkel, esetleg csak veszteséggel értékesíthető. Ezek miatt komoly veszélyben lehet a nyereséges gazdálkodás, mivel az értékesítési ár az ön­­­­­­­költséget sem érheti el.

Bevétel híján

A koronavírus-járvánnyal kapcsolatos ope­­­­­ratív törzsi tájékoztatókból, a miniszterelnök nyilatkozataiból és a kormány intézkedéseiből tudható, hogy a munkahelyek megőrzésének „célkeresztjében”, 
a munkájukat elvesztő emberek támogatásával összefüggő intézkedések középpontjában a „munkaalapú” támogatások állnak, ellentétben a „segélyalapú” támogatásokkal. Akik elvesztik a munkájukat, azokat igyekszünk visszavezetni a munka világába. Csökkenő munkaigény esetén a rövidített munkaidő mellett vagy bérkiegészítéssel, adó- vagy járulékkedvezményekkel foglalkoztatott alkalmazottak jelenthetik a megoldást. A három hónapig tartó munkahelykeresési támogatás elteltét követően is munka nélkül maradottak számára pedig a katonaság és 
a közfoglalkoztatás jelenthet kiutat. Mindebből azonban az is következik, hogy a mezőgazdasági ágazatban dolgozók könnyen nehéz helyzetbe kerülhetnek. A speciális és egymás hatását felerősítő problémák jellegéből következik, hogy nehezen képzelhető el az ágazat tisztán munkaalapú támogatása. A munkaalapú támogatás előfeltétele ugyanis nemcsak az, hogy legyen munkafeladat, amelyet az alkalmazottak ellátnak, hanem az is, hogy legyen olyan bevétele a munkáltatónak, amelyet támogatni lehet. Adóked­vezményt, járuléktámogatást csak a be­vételek terhére lehet adni. Az a gazda, akinek leölik a baromfiállományát, vagy aki kénytelen önköltségi áron alul értékesíteni sertéseit, nehezen tud olyan bevételekre szert tenni, hogy abból adózni tudjon, s így adókedvezményt érvényesíthessen. Ha nem tud munkabért adni az alkalmazottnak, akkor semmire nem megy 
a munkabért terhelő járulék csökkentésével vagy az adókedvezménnyel.

Emellett a bajba került gazdaságokat nem lehet egyszerűen otthagyni, hiszen kárenyhítés kötelezettsége, a jövő termelé­sének megalapozása akkor is elvégzendő feladatokat hárít 
a gazdákra, ha a bevételek elmaradnak. Ebben az ágazatban nem működik olyan egyszerűen a veszteséges vállalkozások felszámolása, mint például a szolgáltatóiparban, ahol a fizetésképtelen vállalkozás vagyonát pénzzé teszik, a hitelezők követeléseit kielégítik, a dolgozók pedig munkát keresnek máshol. A termőföld, 
a haszonnövények, az állatállomány, a gazdasági épületek csak mezőgazdasági célra hasznosíthatóak. És erre a hasznosításra 
a jö­­­­­­­vőben is szükség van, hiszen enni kell. A hazai termékre szükség van, nemcsak azért, mert szeretnénk segíteni a hazai gazdálkodóknak. Hanem azért is, mert 
a hazai terméket, nyersanyagot nem kell messzire szállítani, azokra nem rakódik többletköltség, azok beszerzését nem terheli a forint árfolyamának ingadozása, 
a hazai termelők, gazdálkodó szervezetek itthonra adóznak, s nagy eséllyel költik el pénzüket itthon. Ezért aki a hazai gazdálkodókon segít, az egyben saját magán is segít. Szóval a hazai mezőgazdasági vállalkozásokat nem lehet komoly és a rendkívüli helyzethez igazodó segítség nélkül hagyni! Célszerű lehet az ágazatban dolgozó, az ottani folyamatokat figyelő szakemberek tanácsait, ötleteit figyelni, megfontolni, bevezetni.

Károly herceg nyomdokain

Nemrégiben láttam a brit trónörökös, 
Ká­roly herceg nemzetéhez intézett felhívását arról, hogy a brit mezőgazdaság eddig nem tapasztalt, váratlan kihívás előtt áll. Nem elég mindaz a gazdasági probléma, amit a járvány okozott, a jelen különleges helyzetben nincs elég ember, aki betakarítson, a koronavírus-járvány miatt hiányoznak az idénymunkások. Károly herceg arra kéri a népét, hogy vegyenek részt a betakarításban, mert a megtermett termény magától nem „takarítódik be”, s nem „töltődik fel” velük a kereskedelmi hálózat. Ahogyan pár hónapja nem gondolhattuk, hogy ilyesféle felhívást intéz a britekhez a trónörökös, ugyanúgy kell most megtalálnunk a mi problémáink megoldására azokat a válaszokat, amelyekről eleddig eszünkbe sem jutott gondolkodni.

Remélhetőleg a járvány utáni gazdasági talpra állást segítő programok a mezőgazdaságot érintő súlyos problémákra is testreszabott, hatékony megoldásokat jelentenek majd! Fokozottan elkelne a segítség a munkáltatóknak. Az adójellegű kiadások közül a munkaviszonyokat nagymértékben terhelő szociális hozzájárulás, a munkáltatói közterhek elengedése mellett erősebben kellene támogatni 
az ebben az ágazatban foglalkoztatókat mindenhol, ahol még megvannak a mun­­­­­­­kaviszonyok, s megmaradt az esély a megtartásukra. Az idényjellegű munka­végzés speciálisan a mezőgazdasághoz kötődik (ráadásul az alkalmi munkát vállalók foglalkoztatása a szociálisan leginkább kiszolgáltatott rétegeket érinti, akik körében leginkább elkél a segítség). Jó ötlet az ehhez kapcsolódó közterhek fizetése alól – átmenetileg – mentesíteni a munkáltatókat. Ugyanilyen módon kellene a kistermelőket mentesíteni az adókötelezettségek alól. Megítélésem szerint a „munkaalapú” támogatások mellett elkerülhetetlen a „segélyalapú” támogatás felélesztése, ami a rendkívüli helyzetre tekintettel egyáltalán nem lenne „igazságtalan”, sokkal inkább az elmaradása.

Az a gazda, akinek leölik a baromfiállományát, vagy aki kénytelen önköltségi áron alul értékesíteni sertéseit, nehezen tud olyan bevételekre szert tenni, hogy abból adózni tudjon, s így adókedvezményt érvényesíthessen.

Szerző: Zeke László