Céget alapít a család

Céget alapít a család

A gazdaságot fehérítené az új mezőgazdasági vállalkozási forma

Régóta lóg a levegőben a „családi mezőgazdasági vállalkozás” cégforma bevezetése. Úgy tűnik, 
ez az elképzelés hamarosan valósággá válik. A konkrét szabályokat még nem ismerjük, de talán nem érdektelen tisztázni egy-két alapvető fogalmat, mielőtt hatályba lépnek a jogszabályok.

A tervezet a családi mezőgazdasági vállalkozást cégként, másképpen „jogi személyként” képzeli el. Mit is jelent az, hogy „jogi személy”? Sokan még mostanság is keverik ezt a fogalmat a „hivatalos személy” vagy akár a „jogász” fogalmával. A valóság azonban egészen más. A jogi személy egy több ezer éves, római jogi találmány. Egy absztrakció, magyarul: kitaláció. 
Az ember (aki nem más, mint a „termé­szetes személy”) mása. A jog szem­pontjá­­­ból pontosan úgy viselkedik, mint az em­­ber: lehetnek jogai, kötelezettségek ter­helhetik, perelhet, perelhető, lehet tu­­­lajdona stb., csak éppen egy kitalált (csak jogilag létező) személy. A jogi személyek nem születéssel jönnek létre, hanem például bejegyzéssel, nyilvántartásba vétellel. Nem halnak meg, hanem megszűnnek. Kitaláció jellegükből adódik, hogy a csak természetes személyek emberi mivoltából eredő, ahhoz kapcsolódó jogaik nem lehetnek. Mi értelme is lenne például házasságot kötni egy termelőszövetkezettel? Igen furcsa nászéjszaka követné…

A jogi személy külön életre kel

Ha a pontos jogi definíciót nem is, de magukat a jogi személyeket mindenki ismeri. Részvénytársaság, kft., bt. vagy akár a magyar állam, és még számtalan egyéb típus tartozik ide. Ezek létrejövetelét (alapítását) és működését jogszabályok rendezik, kiemelt fontosságú ezek között a jogszabályok között a polgári törvénykönyv (Ptk.), amely mai formájában már magába olvasztotta a korábban még önálló, gazdasági társaságokról szóló törvényt (gt.). Ez kifejezetten a gazdasági tevékenységet folytató társaságokat szabályozta, és a rendszerváltozással együtt, a piacgazdaság beköszöntével lépett hatályba.

A jog személyeket személyek (akár jogi, akár természetes személyek) hozzák létre azért, hogy a jogi személy (nevezzük cégnek) tőlük elkülönülten önálló életre keljen. A cégeket létrehozó személyek tulajdonosai, képviselői, tisztségviselői, esetleg szerződő partnerei (munkaviszonyban, megbízási jogviszonyban) lesznek a cégnek, de ezen túl „semmi közük” nem lesz a cég vagyonához, jogviszonyaihoz, csak az általa hozott haszonra számíthatnak. Ha alapítok egy céget, akkor annak vagyona már nem az enyém, hanem a cégemé. Ha a cégem vesz egy autót, akkor az már nem az én autóm, ezért az adót sem én fizetem az autó után. Viszont ahhoz, hogy használhassam, meg kell a cégemmel állapodnom. Attól még, hogy a cégem helyett én járok el (egy „cégbírósági adat” nem tud önállóan szerződést írni, nyilatkozni), az, amit teszek a cég képviseletében, olyan lesz, mintha a cégem tenné és nem én. Ha a cégem eladja a céges autót (hiába én írom alá a szerződést), a vételár nem az enyém, hanem a cégemé (ha a vételárat sajátomként kezelem, akkor sikkasztást követek el). Nagyon vázlatosan ez jelenti azt, hogy a cég tulajdonosának és a cégnek a vagyona „elkülönül”.

A cégnek saját vagyona van

Az elkülönült vagyonnál is fontosabb 
a tu­­­­­lajdonostól elkülönült felelősség. Ha 
a cég önálló személy, akkor saját magának kell viselnie a felelősséget is a jogviszonyokban. Persze van arra lehetőség, hogy a tulajdonosok, a tisztségviselők, illetve a menedzsment irányában ez a felelősség „áttörhető” legyen, ehhez azonban az érintett magánszemélyek csalárd magatartására lenne szükség. A lényeg, hogy a tulajdonos alapítóktól, tagoktól személyében elkülönült cég felel a saját kötelezettségeiért. Legfőképpen ez különbözteti meg a cég formájában működő vállalkozást a magánszemélyként (például egyéni vállalkozás formájában) működő vállalkozástól. Míg az egyéni vállalkozó saját magánvagyonával felel a vállalkozóként kötött szerződései teljesítéséért, a károkozásért vagy a hatóságok felé fennálló kötelezettségek teljesítéséért, addig a cég ezekért a cég vagyonával felel. Ha az egyéni vállalkozó tönkremegy, akkor nemcsak a vállalkozásába fektetett vagyona „úszik el”, hanem mindene. Ezzel szemben a cég csak 
a saját vagyonával felel.

Persze a felelősségvállalásnak is vannak szintjei. A legegyszerűbb cég felelősségvállalás tekintetében valójában nem nagyon különbözik az egyéni vállalkozók felelősségétől. A „közkereseti társaság” lényegét tekintve egyéni vállalkozók összefogása egy cégnév alatt azzal, hogy a tagok a társaság tartozásaiért magánvagyonukkal is korlátlanul felelnek (ezért „cserébe” nincs megszabva a társaság alapításkori tőkéjének minimuma, hiszen a biztosíték a tagok magánvagyona). A jogi terminológia ezt a cégformát jogi személyiség nélküli gazdasági társaságnak írja le. Ettől picit különbözik a „betéti társaság”, amelyben már legalább egy „kültag” (régies nevén a „csendestárs”) szerepel, akinek a felelőssége a társaságba bevitt vagyoni betétje erejéig korlátozódik, a „beltag” viszont ugyanúgy felel a betéti társaság kötelezettségeiért, mint a közkereseti társaság tagja vagy az egyéni vállalkozó. Viszont a céget csak a beltag vezetheti.

A felelősséget tekintve is a tulajdonosoktól teljesen elkülönült legkisebb (legnépszerűbb) cégforma a „korlátolt felelősségű társaság”, azaz a kft. A legkevesebb hárommillió forint törzstőkével alapítható cég tulajdonosai csak törzsbetéteik erejéig felelnek a társaság tartozásaiért (tehát többet nem veszíthetnek, mint amennyivel a céget megalapították). A különböző részvénytársasági formák még nagyobb tőkével, még komolyabb biztosítékokkal és szervezeti előírásokkal biztosítják a tulajdonosok részvényeik erejéig fennálló korlátolt felelősségét. 
A társaság (a cég) felelőssége valójában korlátlan (a cég saját teljes vagyonával felel), a tagok felelőssége az, ami korlátolt (törzsbetéteik erejéig). A „korlátolt felelősségű társaság” tehát némileg félrevezető elnevezés, de a tradíciók miatt a jogalkotó ragaszkodik ehhez az elnevezéshez.

Az új cégforma célja

A tervek szerint ebbe a struktúrába kerül majd be a „családi mezőgazdasági vállalkozás” mint új cégforma, mégpedig úgy, mint a kft. Ez váltaná ki (vagy teljes egészében, vagy döntő részben) az őstermelői gazdálkodási formát. Az őstermelő „természetes személy”, magánvagyona egyben a saját őstermelői gazdálkodói vagyona is. Maga a jogi kategória nem az őstermelő személyéről, hanem adójogi helyzetéről szól, lényegében egy másképpen adózó magánszemélyről van szó. Az új cégforma viszont a tagok korlátolt felelősségével működő cég lenne, amiről egyelőre nem sokat tudni. A tagok tervezett korlátolt felelőssége feltételezi a megfelelő cégvagyont (törzstőkét), amit meghatározott mértékben és módon kell az alapító magánszemélyeknek a társaság rendelkezésére bocsátaniuk.

Mi az oka a tervezett átalakításnak? 
A szakemberek véleménye szerint az ős­­termelői (jelentős kedvezményeket adó) adózási forma visszaélésekre ad lehetőséget, az ágazatban termelők átláthatóságának romlásával az adóelkerülés („elegánsabban”: adóoptimalizálás) lehetősége kinyílik, ami a „fekete- és a szürkegazdaság” térnyeréséhez vezethet. Az adókedvezmények megszerzése érdekében az ökonómiailag egységes gazdaságok családtagok és ismerősök közötti „szétírása” kifejezetten mérhető következménye a jelenlegi szabályozásnak.

Mivel járhat az új struktúra bevezetése? A rendszer átláthatósága növekszik, ami együtt jár a visszaélések visszaszorításának lehetőségével. A témában megszólaló szakemberek hangsúlyozzák, hogy a jelenlegi adókedvezményekre építő rendszer legfeljebb szociális alapon maradhatna fenn részben, mert az „általános adóelőny” elvének alkalmazása ezen 
a te­­­­rületen melegágya lehet a visszaéléseknek.

Emellett viszont számolni kell azzal, hogy nem elegendő önmagában egy új cégforma bevezetésével létrehozni az új szabályozási kereteket, a valódi tartalmat ugyanis nem a cégjogi keretek, hanem az adójogi szabályok fogják megadni. Viszonylag könnyű egy új gazdasági társaságot létrehozni és bejegyeztetni, működtetni viszont bonyolult, komoly szakismeretet, vagy szakismerettel rendelkező személyek segítségét igényli. 
Az tehát már most, a tervezetek szakaszában jól látszik, hogy nemcsak a Ptk. módosítására, de igen jelentős adójogi jogszabályváltozásokra is szükség lesz. Nem lesz problémamentes az ágazat egészét vagy döntő részét átterelni a családi mezőgazdasági cégformába, ha a kft.-khez hasonló adózási, könyvelési, számviteli problémákkal kell megküzdeniük a jelenlegi őstermelőkből lett ügyvezetőknek, cégvezetőknek. Reméljük, hogy ez észszerű adójogszabály-változásokkal együtt összességében nem fogja növelni az új vállalkozási formában dolgozó gazdálkodók adó- és adminisztratív terheit!

Ahhoz, hogy a tervezett változásokról érdemben többet mondhassunk, a jelenleginél több részletet kellene megtudnunk a Ptk., illetve a kapcsolódó adójogszabályok tervezett módosításáról.


Mi értelme is lenne például házasságot kötni egy termelőszövetkezettel? Igen furcsa nászéjszaka követné…

Szerző: Zeke László

Tags: mezőgazdasági vállalkozás

Oldalunk cookie-kat ("sütiket") használ. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Szolgáltatásaink igénybe vételével Ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információ Elfogadom