„A teljes agrárpolitikát a nagyüzem-ellenesség jellemzi” – Mérlegen a miniszter

Mérlegen a miniszter címmel új rovat indult az AgrárUnió hasábjain, amelyben az éppen hivatalban lévő agrárminisztert és az általa vezetett szaktárca teljesítményét értékelik. Elsőként a 2005–2010 közötti időszak agrárminisztere, Gráf József veszi górcső alá 
Fazekas Sándor, illetve az irányítása alatt álló minisztérium szakpolitikai döntéseit.

Gráf József

– A Földművelésügyi Minisztérium (FM) sajtónyilatkozatai és tájékoztatói számos sikerről, így például az állatállomány növekedéséről számolnak be. Egy júliusi közlemény szerint sikerült megfordítani a hazai állatállomány 2010-ig tartó drasztikus csökkenését, és újból növekedési pályára állt az ágazat.
– Ezek szerint jól végeztük a munkánkat, „beérett” az intézkedéseink gyümölcse. Köztudottan az unióban hétéves pénzügyi ciklusokra osztva igényelhető támogatás, ezért 2013-ig a mi támogatási szabályaink szerint szerezhettek forrásokat az agrárium szereplői. (Az új pénzügyi ciklus elhúzódó tárgyalásai miatt valójában 2014-ig – a szerk.) Döntéseink nyomán a 2007–2013-as pénzügyi időszakban 1500 milliárd forint jutott műszaki és technológiai fejlesztésre. A keretből 1400 új vagy teljesen felújított állattartó telep jött létre, de maradt forrás a szántóföldi növénytermesztés korszerűsítésére is: lecseréltük a hazai géppark 40 százalékát. A megújult telepek nagyobb kibocsátásra, hatékonyabb működésre képesek – ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy 2014-ben jobb statisztikai adatokkal büszkélkedhet az állattenyésztő ágazat, mint évekkel korábban. A mostani kormány agrárpolitikájának, teljesítményének megítélésében a 2015-ös év lesz az első igazi mérce.
– Fazekas Sándor minisztériuma a nemzeti érdekek védelmében folyamatosan harcol Brüsszellel, egymást követik a kötelezettségszegési eljárások. Mit gondol erről?
– A magyar érdekekért minden körülmények között ki kell állni, miniszterségem alatt is ez volt az alapállás. Hazánk unióba való belépésekor folyamatos változáson ment keresztül a közös agrárpolitika, számos reform – tej, szőlő/bor, cukor, zöldség – zajlott. Ekkor volt valós értelme, helye a harcnak, számos esetben a végletekig elmentünk egy-egy ügyben. Elértük például, hogy répacukrot lehessen használni a borászatban – ha nem vitáztunk volna, a magyar borágazat fele ellehetetlenült volna. De volt példa arra is, hogy – az intervenciós szabályok megváltoztatása miatt – még az Európai Bizottsággal is szembementünk, bepereltük a bizottságot az Európai Bíróságnál, amely végül nekünk adott igazat.
A viták, a saját érdek védelme mellett azonban nagyon fontos, hogy támogatókat, szövetségeseket keressünk egyes témák, ügyek sikeres véghezviteléhez. Úgy tudtuk például meghosszabbíttatni az idegenek földvásárlását megakadályozó rendelkezésünket, hogy a németek és a franciák partnereink lettek, és segítettek megvalósítani az elgondolásunkat. 
A jelenlegi magyar vezetés inkább jellemzően konfrontálódik, holott konszenzuson, egyeztetésen alapuló tárgyalásokkal a kötelezettségszegési eljárások is elkerülhetőek lennének.
– A tavaly májusban életbe lépett új földtörvény komolyan megosztotta a szakmai közvéleményt, és országszerte heves vitákat váltott ki.


Túlszabályozott földtörvény
– A hazai termőföld több mint fele magángazdaságok kezében van, ezek 47-48 százaléka társas vállalkozás, ők tartják az állatállomány döntő többségét is, mintegy 70-80 százalékát. Szerintem ez az egészséges arány, ezt megbontani komoly szakmai hiba.
Megítélésem szerint az új földtörvénnyel bonyolulttá, agyonszabályozottá vált a földforgalom, az új rendszer nehezíti az egészséges földmozgást. Azzal a szándékkal maximálisan egyetértek, hogy magyar kézben maradjon a termőföld, azonban a belső forgalom ilyen mértékű korlátozását túlzásnak tartom. Az pedig a legdurvább, a szakmaiságot teljesen mellőző, egyértelmű és kizárólagos politikai beavatkozás, amit a támogatások elosztásánál – 20% társaság, 80% magán – preferál az agrártárca. Az új elgondolásnak súlyos agrárgazdasági következményei lesznek, és ennek az egésznek pont az az állattenyésztés lesz a vesztese, amelynek felvirágoztatásáért dolgozik a mostani vezetés.
– Ön köztudottan nagyüzempárti. Utódai viszont nem feltétlenül azt az álláspontot képviselik, hogy a nagy gazdaságokat kell preferálni a kicsikkel szemben.
– Komoly nagyüzemek nélkül nem létezik versenyképes mezőgazdaság. A nagyüzemek a magyar történelem során mindig nagyon fontos és úttörő szerepet töltöttek be a hazai agrárium fejlődésében, hiszen Széchenyi gróftól a nagy állami gazdaságokig, például Bábolna, Hódmezővásárhely, ők alkalmazták elsőként a legfejlettebb technikákat, legújabb genetikát, kísérletezhettek az újdonságokkal, hiszen termeltek annyit, hogy ezt megengedhették maguknak. Egy kis családi gazdaság soha nem lesz képes olyan profitot előállítani, hogy abból kutatásra, innovációra is jusson.
A jelenlegi agrárpolitika nagyüzemellenes, ez az agrártámogatások elosztásából – például az 1200 hektár feletti területek földalapú támogatási körből való kizárása – egyértelműen kiderül. Bár saját vállalkozásaim révén mindig is nagyüzemi ember voltam, miniszterként a kisebb gazdaságokat is támogattam. A nagyon kis vállalkozásokat lehet preferálni, külön támogatni, de szerintem nem helyes az az elgondolás, hogy sok kis cégre szétaprózódjon a támogatás, mert így a világszinten is versenyképes, élen lévő cégek nem jutnak kellő forráshoz, és leszakadnak az élvonaltól. A mezőgazdaságot nem szabad szociális alapon kezelni, hiszen a világ nagy versenyágazatainak egyike.
– Fazekas Sándor a földtörvény hatályba lépésének egyéves évfordulóján azt nyilatkozta, hogy „a termőföldet megvédték a spekulánsoktól, és (…) a magyar földművesek azok, akik valóban területhez jutottak”. Egyetért ezzel?


Sokan kerültek nehéz helyzetbe
– Az első körben egészen bizonyosan nem azok jutottak földhöz, akiknek a mindennapi megélhetéséhez, tevékenységéhez szükségük lett volna rá, hanem olyanok, akik közel voltak a tűzhöz. Én semmiképpen nem lennék büszke egy olyan állami földrendezésre, földosztásra, ahol olyanoktól vették el a földet, akik harminc-negyven éve legeltettek az adott területen. Nehéz helyzetbe kerültek azok is, akik kizárólag állami földön gazdálkodnak, hiszen abban az esetben, ha elvesztik a földbérletet, első lépésként kénytelenek visszafejleszteni a gazdaságukat, majd a teljes felszámolás következik. A korrektnek egyáltalán nem nevezhető földpályázatok miatt nem túl jók a szarvasmarha- és juhtenyésztők kilátásai sem.
– A jelenlegi kabinet szívügyének tekinti a genetikailag módosított szervezetekkel (GMO) kapcsolatos problémát, ezért a GMO-mentesség szándékát az alaptörvény is rögzíti. Támogatja a minisztérium álláspontját?
– A GMO a jövő legnehezebb kérdése, minden döntéshozónak őszintén el kell mondania a véleményét ez ügyben. Miniszterségem alatt Franciaországban és Németországban az EU engedélyezte néhány GM kukoricafajta használatát. Mi akkor elleneztük azt, és jelenleg is úgy gondolom, helyes volt az álláspontunk. Hazánk jelentős vetőmag-előállító, a GMO-mentes vetőmag egyre keresettebb a világban, így ez a szegmens jó kitörési pont lehet Magyarország számára.
Ezzel együtt tudomásul kell venni azt is, hogy nem ördögtől való dolog a GMO, a tudományt megállítani nem lehet, és ha kiderül, hogy az emberi szervezetre nem károsak, akkor alkalmazni kell, ha károsak, el kell vetni őket. Ehhez viszont elengedhetetlen, hogy az ilyen irányú kutatások kemény és szigorú feltételek mellett folytatódjanak. Sajnos a növénytermesztőknek számolniuk kell a természetes befertőződéssel is, amelynek kivédéséhez a szomszédos országokkal való tárgyalásokra, egyeztetésekre van szükség. Mivel a környező országok többségében elfogadott a GMO, érdemes lenne a határ menti területeken izolációs zónákat életbe léptetni.


Az állattartás támogatandó
– Vannak olyan intézkedések, amelyeket egyértelműen pozitívnak tart?
– A sertéshús áfájának csökkentésével nagyban tisztult a piac és a sertéságazat egyaránt, továbbá sokat javult a hatósági tevékenység is, a szereplők komolyabban veszik az ellenőrzéseket. Fontos, hogy utódaim meghagyták, sőt növelték az állattenyésztés kedvező helyzetbe hozó támogatási struktúrát. Sikerült az unióval úgy tárgyalniuk, hogy nincs nagy visszaesés a támogatásban, és nőtt az állattartókat segítő nemzeti keretösszeg is.
– Fazekas Sándor minisztersége alatt „profilt tisztított” a szaktárca, és a Miniszterelnökséghez került át a vidékfejlesztés. Annak idején ön miért akadályozta ezt meg?
– A vidékfejlesztés szerintem nagyon szorosan, ezer szálon kapcsolódik az agráriumhoz. Attól tartottam, hogy nem agrárbeállítottságú vezetőhöz kerülne a terület, és olyan technokrata szemlélet uralkodna a források átcsoportosításánál, amely nem segítené kellően az agrárium fejlődését.
– Mit tanácsolna a jelenlegi kormányzatnak, a hivatalban lévő miniszternek?
– Huszonkét éves koromban léptem be az agráriumba, jó ideje a mezőgazdaságból élek, ahogy a gyermekeim is, és remélem, az unokáim is abból fognak. Az agrárium iránt elkötelezett ember vagyok, ezért azt szeretném kérni, hogy hallgassanak az építő kritikákra.
Nem politizálok már, nekem igazából az is mindegy, hogy milyen kormány van éppen hatalmon. Azt szeretném, ha jól mennének a dolgok, és sikeresen működne a magyar mezőgazdaság és az egész ország.

 

 

Szerző: Tóth Krisztina

  • 15
  • 29
  • 33
  • 35
  • 39
  • 4
  • 40
  • 5
  • LAT-logo
  • amazone
  • benedeczki
  • cont-eco
  • dupont
  • gepkozvetito_logo
  • stihl_logo

Oldalunk cookie-kat ("sütiket") használ. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Szolgáltatásaink igénybe vételével Ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információ Elfogadom