Ha agrobizniszről beszélünk... – Interjú Apáti Ferenc docenssel GDP-ről, versenyképességről, munkaerőhiányról

A Központi Statisztikai Hivatal becslése alapján a magyar gazdaság 2014-ben összességében 3,5%-kal bővült, a tavalyi utolsó negyedévben pedig 3,4%-kal nőtt a bruttó hazai termék (GDP) az előző év azonos időszakához képest. Az elemzés szerint ez elsősorban a mezőgazdaság jó teljesítményének köszönhető. Ezek és a 2013-as év adatai egyaránt azt sugallják, hogy a magyar agrárgazdaság túl van a mélyponton, és lassú, de biztos emelkedés következik. Apáti Ferenc, a Debreceni Egyetem Agrártudományi Központ Gazdaságtudományi Kar Gazdálkodástudományi Intézetének hab. docense szerint azonban a kép ennél jóval árnyaltabb.

– A mezőgazdaság sokat emlegetett javuló teljesítménye kapcsán Ön azt mondja: azért ez nincs teljesen így. Pontosan mit ért ez alatt?
– Mielőtt erre válaszolok, tisztázzunk pár fogalmat, legelsőként azt, hogy ebben az esetben mit értünk mezőgazdaság alatt, mi is az, ami befolyásolja a GDP-t. A teljes magyar nemzetgazdaságból a magyar mezőgazdaság részesedése megközelítőleg 3%, ehhez kapcsolódik az élelmiszeripar, amelyet a mezőgazdasággal együtt szoktunk emlegetni, ez szintén 3% körül van. Ezt a két szektort nevezzük élelmiszer-gazdaságnak. Az élelmiszer-gazdaság együttesen 6-8%-ot képvisel a nemzetgazdasági GDP-ből. A mezőgazdasághoz input oldalról kapcsolódnak olyan ágazatok, mint növényvédőszer-gyártás, -forgalmazás, gépkereskedelem, tulajdonképpen minden, ami a mezőgazdaságot anyagokkal, gépekkel, eszközökkel kiszolgálja. Legnagyobb értéket ezek közül a gépek, növényvédők, takarmányok képviselik. Output oldalon a mezőgazdasághoz az élelmiszer-kereskedelem, a banki kereskedelem, hitelezés kötődik, ezek együttesen 5-6%-ot tesznek ki. Ha agrobizniszről beszélünk, akkor a felsoroltak együttesét értjük ez alatt. Ezt nagyságrendben leginkább úgy tudom érzékeltetni, hogy, ha Magyarországon ma nem lenne mezőgazdaság, akkor a GDP-ből 15–20% hiányozna. Ez 4–6 ezer milliárd forintot jelent. Visszatérve a KSH-adatokra, a magyar GDP-növekedés az elmúlt években minimális volt, hiszen 2% alatt már regresszióról beszélünk. A vizsgált időszakban a mezőgazdaság hozzájárulása a gazdasághoz nem három, hanem 3-4% volt. A rendelkezésre álló statisztikai adatok alapján 10 éve 3-4% ér el a mezőgazdaság, legnagyobb mértékben attól függően, hogy a növénytermelés és a kertészet milyen évet zár. Ami sajnos leginkább az időjárás függvénye. A vizsgált évek elfogadható évjáratoknak tekinthetők, nem volt extrém mértékű aszály, sok és viszonylagosan jó termést takaríthattunk be. Tehát, ha arról beszélünk, hogy a mezőgazdaság jelentősen hozzájárult az ország GDP-jének növekedéséhez, az azt jelenti, hogy jó évet zárt, és 3% helyett 4%-kal részesedik az ország GDP-jéből. 
Ez az a bizonyos 1%, de ez nem feltétlenül tendencia, hanem évjárati hektikusság.

Apáti Ferenc
– Az állattenyésztésről nem esett szó. Ennyire nem jelentős ebből a szempontból?
– Nem véletlenül. Az állattenyésztés enyhén csökken, illetve stagnál évek óta, a GDP-növekményben így nem játszik döntő szerepet.
– Az elmondottakat összefoglalva a jobb teljesítmény „véletlenszerű” volt, nagyobbrészt a kedvező időjárásnak köszönhető. Ön szerint milyen intézkedések, változtatások szükségesek, hogy valós növekedés kezdődjön el?
– Mivel magunk is gyümölcstermeléssel foglalkozunk, és mindemellett a Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet vezetőségi tagja is vagyok, ezt a területet ismerem leginkább, de azt gondolom, az itt meglévő problémák nagyobbrészt a többi ágazatra is vonatkoztathatóak. A legnagyobb gondot a fejlesztésekhez szükséges tőke hiánya, a termelői szaktudás alacsony szintje – a többségnél –, a munkaerő mennyiségi és minőségi hiánya, a felszaporodott időjárási szélsőségek és az ágazat rendkívül alacsony fokú szervezettsége okozza. Amennyiben ezekben a tényezőkben nem érünk el jelentős javulást, akkor várhatóan a 2014–2020-as fejlesztési ciklusban továbbra is legfeljebb csak stagnálásra számíthatunk. Mire lenne szükség? A teljesség igénye nélkül: a hitelezés és a hitelhez jutás könnyítése, adott esetben támogatása, hatékony, gyors ügykezelésű, hosszú távon kiszámítható szabályrendszerű, nem túlbürokratizált és nem túlszankcionált beruházási támogatások. Fontos lenne a közvetlen támogatások (SAPS, AKG, termeléshez kötött támogatások) kertészeti-szakmai alapokon működő kiosztása a korszerű és versenyképes ültetvényekre koncentrálva, a szakmaiságot nélkülöző, mechanikus kiosztás helyett. Mindez a piac letisztulását segítené elő, nem konzerválná a korszerűtlen vagy elhanyagolt és ágazati szinten elég sok kárt okozó ültetvényeket. Szükséges a foglalkoztatás helyzetének rendezése, mert egyszerűen mennyiségében sem áll rendelkezésre elegendő munkaerő – például a betakarítási munkákhoz –, minőségi, szakképzett munkaerőről pedig szinte beszélni se lehet. Jelenleg e tényező a 2014–2020-ra betervezett kertészeti fejlesztés egyik legnagyobb gátja. Hiába növeljük 1,5-szeresére a zöldség-gyümölcs-termést, ha nem lesz, aki betakarítsa. Nem halogatható tovább a termelői tudásszint jelentős növelése, ami összefügg a kutatás-fejlesztés, oktatás-képzés és a szaktanácsadás jelentős mértékű fejlesztésével. A „profi” termelőink már külföldről „hozzák be” a tudást, mert a továbblépésükhöz szükséges ismeret nálunk már elfogyott. Ezzel összefüggésben szükség van a piaci információs rendszerek és a termelőt segítő háttértámogató rendszerek, mint például növényvédelmi előrejelző rendszer, agrometeorológiai előrejelzés kiépítésére. Ez az a pont, aminek a helyretétele – a munkaerő kérdésén túlmenően – a másik fontos tényező lesz a jövőbeni fejlődésünk szempontjából. Az időjárás alakulásán változtatni valóban nem tudunk, de fontos az ellenük való védekezést szolgáló technológiák: fagyvédelem, jégvédelem, öntözés, klimatizálás kiemelt fejlesztése, támogatása. Minden eszközzel elő kell segíteni a termelők színvonalbeli heterogenitásának csökkentését, valamint a TÉSZ-ek megerősítését, mert kicsi és heterogén minőségű árualapokkal korlátosak a növekedési esélyeink. Ha mindezen tényezőket „rendbe tesszük”, akkor azzal együtt fog járni a termelés jövedelmezőségének javulása, amivel meg lesz a saját forrás is a további fejlesztésekhez, és kevésbé leszünk támogatásokra vagy más, tőlünk függetlenül alakuló külső körülményekre utalva.

Véleményem szerint a mezőgazdaságra nézve a közfoglalkoztatás káros rövid és hosszú távon egyaránt.

– Említette a munkaerőhiányt, ami a szektor versenyképességét is veszélyezteti. 
Az elmúlt hetekben kapott napvilágot a hír, miszerint a munkahelyvédelmi akcióterv keretében újabb kedvezmény bevezetését tervezi a kormány a mezőgazdaságban foglalkoztatott munkavállalók számának növelésére. Mit vár ettől az intézkedéstől?
– A szűken vett mezőgazdaság termelési értéke 2200–2400 milliárd forint. Ennek kb. 40%-a GDP, ami a profitból és a munkabérből áll össze. A gazdaságoknak az lenne a jó, ha ebből minél több lenne a profit, és minél kevesebb a munkabér. A piacon maradáshoz szükséges 
az intenzitás növelése vagy mondhatjuk: a korszerűsítés, ami a fajlagos munkaerő csökkentésével jár együtt. Más oldalról, aki piacképesen termel és korszerűen, az fajlagos, tehát egységnyi termékre vetítve kevesebb munkaerőt használ. Az állam érdeke ellenben, hogy minél többet foglalkoztasson. Itt látszólag feloldhatatlan 
az ellentét, azonban a kertészet jelentősen biztosíthatná a munkaerő foglalkoztatását, hiszen a szántóföldi növénytermesztés 20–80, a gyümölcs 400–2000, a fóliás és üvegházi termelés pedig 15–25 ezer óra/hektár kézi munkavégzést igényel. Mi magunk is gazdálkodunk, Szabolcsban, ahol a munkanélküliség kimagaslóan és tartósan magas, ennek ellenére nem áll rendelkezésre megfelelő munkaerő, és ebben az esetben ez a képzetlen munkaerőt jelenti. Meg kell fontolni, hogy Borsod-Abaúj Zemplén megyéből vagy esetleg külföldről hozatunk a kampánymunkára embereket, ahogy sok más gazdálkodó már megtette. Ez természetesen tovább növeli a termelés költségeit. Véleményem szerint a mezőgazdaságra nézve a közfoglalkoztatás káros rövid és hosszú távon egyaránt. Rövid távon kivonja a munkaképes embereket a szezonális munkából, hosszú távon pedig érdektelenné teszi őket abban, hogy dolgozzanak. Azt szoktam mondani, mi kertészek részben megoldanánk a foglalkoztatás kérdését. Erre pl. egy megoldás lehetne a közmunka helyett, hogy a járulékokat vállalja át az állam, mi pedig ki tudjuk fizetni a bért. Ez számszakilag valószínűleg nem jelent nagyobb összeget, mint a közfoglalkoztatás fenntartása. Így a munkaerő is értelmes és értéktermelő munkát végezne. Tehát ha valóban a járulékok csökkentését tervezi a kormány és ilyen formában, amit a MAGOSZ elnöke bejelentett, ez reményt keltő, de önmagában nem biztos, hogy elég a jelenlegi problémák felszámolására.
– A foglalkoztatás ebben az esetben szezonális lenne, a bérek pedig nem mondhatók versenyképesnek a gazdaságban. Elegendő-e mindez arra, hogy a munkaerőt helyben tartsa?
– Egy jól prosperáló gyümölcságazat munkát tud adni márciustól októberig, és így négy hónap az, ami alatt a munkavállaló számára nem biztosított a munkabér, s ez a jelenlegi helyzetnél semmivel sem kedvezőtlenebb. Ha pedig a béreket nézzük: a legolcsóbb alkalmi, szezonális órabér 600 Ft/óra. Abban az esetben, amikor több embert szeretnék alkalmazni alkalmi munkára, és vállalkozó szervezi és közvetíti a munkaerőt, akkor egy főre 900-
1000 Ft/óra közé emelkedik a teljes bérköltség. Ennek oka, hogy kapacitás híján megbízunk egy vállalkozót – minden szükséges tennivalót ő intéz –, és a járulékos költség azonmód jelentkezik a bérekben. Ha állandó alkalmazottról van szó, akkor a minimálbér esetén a 800 Ft-os órabérrel kell számolni, és ne feledjük, mindkét esetben kevésbé képzett munkaerő munkabéréről volt szó. Komoly kézimunka vagy gépi munka esetén 1200–1500 Ft az órabér, és ez elmehet 2000 Ft-ig is. Ezeket az összegeket ki kell termelni, e fölé menni a jelenlegi viszonyok között lehetetlen. Természetesen a nyugat-európai béreknek ez csupán a fele, de tőlünk délre, keletre ennél lényegesebben olcsóbb a munkaerő.

Újabb kedvezmény bevezetését tervezi a kormány a munkahelyvédelmi akcióterv keretében a mezőgazdaságban foglalkoztatott munkavállalók számának növelésére, lehetővé téve, hogy a 25–55 év közötti, mezőgazdasági munkakörben dolgozók után is érvényesítsék a munkáltatók a bérjárulék-kedvezményt. Jakab István, 
a Magosz elnöke szerint a kedvezmény felére csökkentené a bruttó munkabér – de legfeljebb 100 ezer forint – munkáltatói közterhét. A tervezett intézkedés bevezetésének célja a feketefoglalkoztatás visszaszorítása is. Az újonnan bevezetni kívánt kedvezmény havonta 30–35 ezer mezőgazdasági dolgozó foglalkoztatását segíti elő az elnök bejelentése alapján, éves szinten mintegy 6 milliárd forintot hagyva a mezőgazdasági dolgozókat foglalkoztató vállalkozásoknál. A kedvezményt ez év nyarán vezethetik be. A Magosz elnöke az MTI-nek beszélt arról is, hogy további kezdeményezéseket kíván tenni ezen a területen. A gazdaszervezet szerint például érdemes végiggondolni, hogy a közfoglalkoztatás és a versenyszféra kapcsolata miként alakul a jövőben, a versenyszféra szereplői hogyan tudnak bekapcsolódni 
a közmunka keretében foglalkoztatott emberek gyakorlati oktatásába.

 

Szerző: AgrárUnió ©

  • 1
  • 2
  • 3
  • 4

Oldalunk cookie-kat ("sütiket") használ. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Szolgáltatásaink igénybe vételével Ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információ Elfogadom