méz

Méz nélkül nincs Kánaán

Az EP szigorítja az ellenőrzést és betiltja a neonikotinoidokat

Az Európai Parlament (EP) március 1-én fogadta el a Mézjelentést. Ennek jelentőségéről, illetve a méhészeti ágazat aktuális helyzetéről kérdeztük Pásztor Zoltánt, a Debreceni Örösi Pál Zoltán Méhészegyesület elnökét, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara Hajdú-Bihar megyei küldöttét.

 – Mi jellemzi jelenleg az ágazatot?

 – Magyarországon a méhészek száma mintegy 20 ezer, a méhcsaládoké pedig 1,2 millió. Évente mintegy 20 ezer tonna mézet exportálunk – döntő hányadát az Európai Unió országaiba –, belföldön 7-8 ezer tonna méz fogy. Az EU-ban jelenleg mintegy 16 millió méhcsaládot és 500 ezernél több méhészt tartanak nyilván. Több mint 150 méhcsaláddal mindössze a gazdálkodók 5 százaléka rendelkezik. Világviszonylatban az unió a második legnagyobb méztermelő, fogyasztásának 40 százalékát mégis importálnia kell. Hazánk nagyon fontos szerepet tölt be az európai méhészeti ágazatban: nálunk az ország méretéhez és lakosságához viszonyítva rengetegen méhészkednek. Abszolút értékben a legtöbb méhész azonban mégsem nálunk tevékenykedik, hanem Németországban, a legtöbb méhcsalád pedig Spanyolországban található.

Elkészült a Mézjelentés

 – Az Európai Parlament március 1-én fogadta el nagy többséggel a Mézjelentést. Miért fontos ez?

pasztorzoliPásztor Zoltán

 

 – A jelentés többek között javasolja a mézimport ellenőrzésének szigorítását és kezdeményezi a gyantaszűrési technológia betiltását a méz esetében, ez ugyanis lehetővé teszi a különböző szermaradványok, antibiotikumok utólagos eltüntetését, és a méz eredetének meghamisítására is alkalmas. A javaslat magyar kezdeményezésre, Erdős Norbert európai parlamenti képviselő indítványára került a testület elé. Mi, magyar méhészek, az uniós csatlakozás pillanatától kezdve felhívtuk a politikusok figyelmét arra, hogy a meglévő jogszabályok szigorítása, módosítása nélkül komoly problémákkal fog küzdeni a méhészeti ágazat. Az unióba egyre nagyobb mennyiségben Ázsiából, főként Kínából beáramló, kétes eredetű, jelentős arányban hamisított méz súlyos következményekkel járhat nemcsak az uniós méhészekre, hanem végső soron annak teljes mezőgazdaságára, és az Európai Unióban lévő méhcsaládok száma is csökkenhet. Ez a méhes beporzás mértékének mérséklődésével a növénytermesztési ágazatokra, valamint az ökológiai egyensúlyra is káros hatással lehet.

 – Ön szerint versenyképes a hazai méhészeti ágazat?

 – A tisztességes piaci versenynek állunk elébe, hiszen a mézeink megállják a helyüket a világ bármelyik részéről származó termékek között. Az ipari technológiával létrehozott hamisítványokkal viszont nem tudunk versenyezni, hiszen azokat mindig is sokkal olcsóbb lesz előállítani, mint valódi mézet termelni. Tisztességes, átlátható, ellenőrzött piaci viszonyokat szeretnénk. A hamisítványok tűnjenek el az Európai Unióból, a vásárlókat pedig kötelező legyen pontosan tájékoztatni a termékekről a boltok polcain.

Itthon már működik a mézvédelem

Hozzá kell tenni, hogy az uniós helyzettel ellentétben hazánkban az elmúlt években sikerült hatékonyan fellépni a hamisított importmézekkel szemben. Ebben a munkában az Országos Magyar Méhészeti Egyesület is segíti a hatóságok munkáját: évente szúrópróbaszerűen vásárolunk kiüvegezett mézeket, melyeket aztán egy akkreditált brémai laboratóriumba küldünk vizsgálatra. Jó hír, hogy a legutóbbi vizsgálati eredmények alapján nem találtunk manipulált terméket. A mézhamisítás alapvetően nem hazai probléma, a magyar méztermelőket mégis nagyon sújtja, mivel a legfontosabb exportpiacunkat nagymértékben „szennyezi”, ez pedig hozzájárul a valódi mézek felvásárlási árának nyomott szinten tartásához.

Egy ország, ahol túl sok a méh

 – Ez alapján úgy tűnik, hogy minden a legnagyobb rendben van az ágazat körül.

 – Sajnos nem így van. Miközben a világ számos térségéből aggasztó hírek érkeznek a méhcsaládok számának drasztikus csökkenéséről, jelentős méhpusztulások-ról, addig hazánkban az elmúlt 10 évben ugrásszerűen megnőtt a méhsűrűség, ma már ebben világelsők vagyunk. Az állományok számának és méretének növekedéséhez több tényező is hozzájárul. Az egyik az ágazat jövedelmezőségének a romlása. Az itthon megtermelt mézünk négyötöde hordós kiszerelésben hagyja el az országot, nem közvetlenül a fogyasztóknak kerül értékesítésre. Vagyis a legalacsonyabb árszinten „válunk meg tőle”. Ugyanakkor az előállítási és megélhetési költségek is jelentősen emelkedtek egy évtized alatt, amit sok termelő az állomány méretének növelésével próbál kompenzálni. Ez viszont hosszabb távon nem jelent megoldást, a természeti erőforrásaink végesek. A méhsűrűség végletekig fokozásával ráadásul drámai módon megnő a méhek betegségeinek és kártevőinek az „élettere” is, és ez hatalmas károkat okoz a hazai populációban. Első helyen kell itt megemlíteni a Var-roa atkát, majd a nozémát, harmadrészt pedig a nyúlós költésrothadást, amelyek együtt évről évre a teljes hazai állomány akár 30 százalékát is meghaladó pusztulást is okozhatnak – és akkor még nem is beszéltünk a technológiai hibákból eredő károkról. A hazai méhcsaládszám jelentős emelkedésének másik fő oka a jelenlegi támogatási rendszer, melynek egyik eleme a gazdatársadalmon belül a méhészek körében is tapasztalható elöregedési folyamat megállítását lenne hivatott szolgálni. Azonban pusztán időleges támogatásokkal nem lehet megoldani ezt a problémát, ráadásul az ágazatnak sem tesz jót, hogy a szektorba tömegesen visznek be olyan új szereplőket, akik nem elég tapasztaltak. Helyette inkább a fenntarthatóság megteremtésére kellene a hangsúlyt helyezni, nem a „méhészkedési kedvet” kellene támogatni, hanem a termelést kellene jobban előmozdítani, valamint a megtermelt termékek feldolgozottsági szintjének növelését kellene hatékonyabban segíteni.

Élet a neonikotinoidok után

 – Nem esett eddig szó a neonikotinoidokról, amelyek használatát elvileg jogszabály tiltja.

 – A neonikotinoidos csávázás méhekre gyakorolt hatása régóta vita tárgya szakmai és politikai körökben. Egyes vélemények szerint nincs számottevő hátránya, sőt éppen az szól az alkalmazásuk mellett, hogy elkerülhető a méhekre veszélyes permetezőszerek használata. Más kutatások viszont egyértelműen bebizonyították, hogy a hatóanyagok hosszabb távon felhalmozódnak a talajban, és okozhatnak a növényi kultúrákat látogató rovarokban, így a méhekben is. Maguk a méhészek is gyakran panaszkodnak röpképtelenné váló, erőtlen méhek tömeges megjelenéséről, a méhcsalád hirtelen elnéptelenedéséről ilyen környezetben.

Az említett csávázószerek korábbi ideiglenes betiltásával nem oldódott meg a probléma, hazánkban ugyanis szükséghelyzeti engedélyekkel nagy területeken az elmúlt években is alkalmazták a vitatott technológiát. Mi, méhészek tiltakoztunk ez ellen, jeleztük aggályainkat a hatóságoknak. Ez az év azonban várhatóan fordulatot hoz a régóta elhúzódó vitában, az Európai Bizottság ugyanis idén döntött a végleges betiltásról. Szükséghelyzeti engedélyekkel ezután is kikerülhető lenne a határozat, de a magyar kormánytól ígéretet kaptunk arra, hogy a következő termelési évtől már senki nem vethet hazánkban ilyen hatóanyagokkal csávázott növényi kultúrát.

 – Az idei időjárás okozott-e jelentős kárt az állományban?

 – Az idei tavasz rosszul indult a méhészek számára. A méhcsaládok a szokásos téli nyugalom helyett februárig felélték a tartalékaik jelentős részét, majd amikor éppen meg kellett volna indulnia a tavaszi fejlődésnek, beköszöntött egy mínusz 10 fokos lehűlést is hozó időszak. Az április viszont „berobbantotta” a természetet, szinte egyszerre és a szokásosnál korábban kezdett virágozni több fontosabb, nektárt és virágport adó növény. Ezzel az ütemmel viszont a méhek nem tudták tartani a tempót, náluk egy dolgozó mindenképpen 21 napra tud kikelni, akármilyen meleg van a szabadban, ezért lemaradtak a fejlődésben. Emiatt a két jelentős tavaszi méhlegelőt, a káposztarepcét és az akácot az állományok egy jelentős része nem tudta megfelelően kihasználni.

Méhész vs. termelő

 – Ön milyen célt tűzött ki maga elé, amikor vállalta a megyei küldötti megbízatást?

 – Szeretném elérni, hogy a méhészeti ágazat problémáit a kamara keretei között is meg tudjuk vitatni, és más agrárágazatok képviselőivel közösen keressük a megoldásokat. A növénytermesztés és a méhészkedés kapcsolata nem minden esetben súrlódásmentes. A gazdák érthetően nem szeretnék veszni hagyni a termésüket a kártevők miatt, viszont fontos lenne megérteni, hogy ezeket a védekezési munkákat a szabályok pontos betartása mellett szabad végezni. Egymásra vagyunk utalva: a méz és méhészeti termékek értékesítéséből származó bevétel elhanyagolható a méhek megporzó munkája által előállított élelmiszer-alapanyagok értékéhez viszonyítva. Ne feledjük: minden harmadik falat étel, amit elfogyasztunk, nem jöhetne létre méhek nélkül! Itt nemcsak a méhészekről és a méhekről van szó, hanem sokkal többről. A fenntartható európai mezőgazdaságról, a minket körülvevő környezet sokszínűségének biztosításáról, végső soron pedig az ökológiai egyensúly fenntartásáról.

Ne feledjük: minden harmadik falat étel, amit elfogyasztunk, nem jöhetne létre méhek nélkül!

Szerző: AgrárUnió

Tags: méh, Európai Parlament, méz, neonikotinoidok , mézjelentés

Oldalunk cookie-kat ("sütiket") használ. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Szolgáltatásaink igénybe vételével Ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információ Elfogadom