Mindennap a jövőért dolgozunk – Beszélgetés Csikai Miklóssal

dr. Csikai Miklós elnök-vezérigazgató.

Ismert a vállalkozás arról is, hogy Európa legnagyobb, kizárólag termálvízzel fűtött kertészeti egysége, gazdálkodása a legtisztább energiára, továbbá a hagyományokra, az adottságokra és a fejlesztésekre épül. Ezzel maradt meg a piacon és vívott ki magának rangot szakmai és széles fogyasztói körökben. A cég vezetője huszonhét éve dr. Csikai Miklós kertészmérnök, címzetes egyetemi docens, aki 2016-ban elnyerte Az Év Agrárembere címet. Vele beszélgettünk múltról, jelenről, de leginkább a jövőépítésről.

Hollandiai tanulságok

 „A diploma megszerzése után, a hatvanas években Hollandiában lehettem egy esztendeig gyakorlaton, ami maga a csoda volt – mondta az elnök-vezérigazgató. – A naaldwijki kutatóintézet épületébe belépőt ez a felirat fogadta: »Fejleszteni vagy eltűnni a piacról«. Azóta ez a gondolat vezérel minden szakmai munkámban. Ha fejlesztünk, ahhoz a pénzügyi forrásokat is elő kell teremteni, persze nem mindegy, mire. Sarkítva, nem állatsimogatásra vagy léalmára, még csak nem is szinten tartásra kell támogatást adni, hanem a technológia fejlesztésére, korszerűsítésre, a versenyképesség növelésére. A rövid távú jobblétért nem szabad feláldozni a holnapot.

Mi itt, az Árpádban a mindenkori éves eredményeinket tartalékba helyezzük, ehhez felhasználjuk az amortizációs lehetőségeket, ha szükséges, hiteleket veszünk fel, és ha lehet, élünk a pályázati lehetőségekkel. A fentiekre alapozva mi akkor is fejlesztettünk, amikor mások leépítették a kertészeti ágazatokat. Holland barátaimtól egy életre megtanultam, és igyekszem továbbadni azt a gondolatot is, hogy a szomszéd kertész nem legyőzendő ellenfél, hanem potenciális partner.”

Az Árpád-Agrár Zrt. elődje 1960-ban alakult meg a szentesi kertészek összefogásával. Az akkori politikai kényszerítés mellett valós szövetkezeti elveken igazi összefogás jött létre. A szövetkezés alapelveit itt ma is tiszteletben tartják. Ez a szervezeti forma 2000-ig megmaradt, onnan kezdve részvénytársaságként működik a cég. Napjainkban az Árpád-Agrár Zrt. mellett a meghatározó kertészeti ágazathoz – húsz termálkút fűtőenergiájára épült negyvenhektáros hajtatófelület, öt hektár palántanevelő, ebből 3,6 hektár pótmegvilágítással – az Árpád-Masterplant Kft. és a Szentesi Paradicsom Kft. kapcsolódik.

Második legjelentősebb ágazat a szántóföldi növénytermesztés négy önálló kft.-ben – 4751 hektáron búza, kukorica, árpa, szója, napraforgó, lucerna és cirok terem. A következő a tejtermelőszarvasmarha-ágazat; átlagosan napi 600-650 tehenet fejnek. A tiszta vérű holstein-fríz állományból évente 4,5 millió kilogramm extra minőségű tejet termelnek 4,16 százalék tejzsír és 3,58 százalék tejfehérje-beltartalommal. A cégcsoport mintegy ötszáz családnak ad munkát, 
a résztulajdonosok száma közel kétezer.

Csúcstechnika – dupla termés

 „A hagyományok és a helyi adottságok alapján a kertészet fejlesztése a legfontosabb cél – sorolta dr. Csikai Miklós. – Megtanultuk, hogy a több évtizedes szakmai tapasztalatok sem elegendőek az elavult termesztőberendezések gazdaságos működtetéséhez. Ezért az ágazat fejlesztését elhatározva a legrégebbi üvegházak terv szerinti elbontása után azok helyére versenyképes technológiával felszerelt, korszerű berendezéseket építettünk. Az új üvegházak energiafelhasználása egy négyzetméterre vetítve ötven százalékkal kisebb, mint a régieké volt. Így például paradicsomból ötven százalék energiával kétszer annyi hozamot lehet elérni, a korábbi huszonöt kilogramm helyett ötvenet, közel az európai szinthez. A kertészeti ágazat további fejlesztése csak akkor lehetséges, ha az ahhoz szükséges támogatásokat nem kampányszerűen, hanem a nemzeti és a helyi adottságokra alapozva vehetjük igénybe, mert azok csak így lesznek hatékonyak.

Az elmúlt évtizedekben az agráriumnak szánt uniós forrásokat két fő területre osztották, a szántóföldi növénytermesztést segítendő földalapú és a géptámogatásokra, illetve az állattenyésztés kampányszerű támogatásaira. Sajnos e források címzettjei közül a kertészeti ágazat és az élelmiszer-feldolgozás csaknem teljesen kimaradt. Ezeknek az ágazatoknak – nemcsak a kertészek, hanem az egész ország lakosságának egészségesebb táplálkozása érdekében is – vissza kellene szerezniük a nemzetközi versenyképességhez szükséges teljesítményeiket segítő forrásokat is.”

A részvénytársaság legfontosabb kertészeti termékei a paprikafélék és a paradicsom. A tölteni való fehér paprikát 18, a hegyes csípőset három hektáron termesztik. Paradicsomot a részvénytársaságban négy, a Paradicsom Kft.-ben hat hektáron hajtatnak, kizárólag a fürtös típusokat. Két hektáron a legmagasabb beltartalmi és fogyasztói értékkel bíró koktéltípusokat termesztik. A termesztés több mint felerészben a legkorszerűbb technikai, technológiai háttérrel történik, köszönhetően a folyamatos fejlesztéseknek, mint az új, nagy légterű, klímavezérelt üvegházak.

Nemcsak az említett cégek, hanem a Délkertész TÉSZ-be tömörült mintegy 400 fős kertésztársadalom is biológiai növényvédelemre alapozott zöldségtermesztést végez. Az Árpád-Agrár Zrt. által több mint két évtizede bevezetett és megalapított szaktanácsadó hálózat az ország más területén gazdálkodó kertészeket is segíti a csökkentett vegyszer-felhasználású, egészséges primőr zöldségfajok előállításában. Termékeiket a szentesi Délkertész TÉSZ értékesíti, amelynek alapítója 
és legnagyobb beszállítója is az Árpád-Agrár Zrt.

Huszonötmillió palánta

 „Kertészeti ágazatunk másik legfontosabb része a palántanevelés. Itt szükséges a legnagyobb szakismeret, itt a legnagyobb az eredményeinkért a felelősség is. Ezért ennek az ágazatnak is kiemelt fejlesztését kezdtük már öt évvel ezelőtt – hangsúlyozta az elnök-vezérigazgató. – A korábban három telephelyen található palántanevelő egységből a legrégebbit megszüntettük, ennek az ágazatnak a központi fejlesztésére Szegváron építettünk új, pótvilágítással is felszerelt növényházat. Rendkívül jelentős új igény mutatkozik oltott palántákra. Ezt a tevékenységet olasz és montenegrói partnerekkel, nemzetközi kooperációban végezzük. Öt hektáron zömében pótmegvilágítással, ennek felén a legkorszerűbb palántanevelési technológiával felszerelt növényházainkban nevelünk saját igényeinken túl több mint 900 partnerünknek 25 millió palántát. Jelentős a palántaexportunk Ausztriába, Horvátországba, Szerbiába és Szlovákiába is.

A kertészeti fejlesztések mellett volt és van más kihívás is: mi legyen azokkal 
az ágazatokkal, amelyek ugyan kezdettől a céghez tartoztak, de eredményük, teljesítményük nem érte el a versenyképes európai szintet? Amely alatt pedig nem érdemes termelni, mert a piac nem tart rá igényt. Két kérdést is fel kellett tenni: elaprózzák-e a fejlesztésre fordítható forrásokat? És vajon egyformán jól hasznosulnak-e azok minden területen? A válaszok ismeretében döntöttek: elengedték a juhászatot, a baromfiágazatot, a törzspulyka-, a hízottpulyka-, a víziszárnyas-nevelést, majd ezek következményeként csökkentették a takarmánygyártást is. 
A letisztult profilban megmaradt a szántóföldi növénytermesztés, a tejelőszarvasmarha-tartás. Így juthat jelentős forráshoz a helyi adottságokra épült zöldséghajtató kertészet fejlesztése.

BouMatic fejőház

 „Megteremtettük a növénytermesztés korszerű gépi hátterét, a szarvasmarha-ágazatban jelentős beruházásokra került sor az elmúlt években – folytatta dr. Csikai Miklós.  – A szarvasmarhák elhelyezése mélyalmos, pihenődobos istállókban történik. 
A több mint tizenkét hektáros területen folyamatos a fejlesztés, 2006-ban három fedett szénatárolót, 2011-ben 2900 négyzetméteres almostrágya- és 8000 négyzetméteres hígtrágya-tárolót építettünk. 
A legizgalmasabb a 2014-es beruházásunk, egy kétszer 16 állásos BouMatic fejőház, 
18 ezer literes tejhűtő hővisszanyerő bojlerrel, kiegészítve egy fertőtlenítő rendszerrel.”

A takarmánygyártás ugyan leépült, de 
a régi gyár területén új üzemet hoztak létre, ahol egy új vonalon napraforgódarából magas fehérjetartalmú takarmány-alapanyagot állítanak elő. Ennek az üzemnek a továbbfejlesztése az idei beruházási tervek között szerepel, mert saját termelésű, hazai alapanyaggal jelentős mennyiségű importszóját tudnak kiváltani más takarmánykeverő üzemek részére is. 
A korábbi beruházások sorából említésre érdemes a 2012-ben szintén termálvízbázisra épült, kíméletes terményszárító, amely az olajos magvak és a vetőmagvak szárításában különösen fontos szerepet tölt be. Szemestermény-tároló raktárkapacitásuk 80 ezer tonna, amelyet saját termékeik megőrzésére, illetve bértárolásra hasznosítanak.

Elkötelezetten a holnapért

 „Minden törekvésünk arra irányul, azért dolgoztunk és dolgozunk a jövőben is, hogy folyamatosan jó minőségű magyar élelmiszereket állítsunk elő hazai és külföldi partnereink számára. A vásárlói visszajelzések arra biztatnak és köteleznek bennünket, hogy alapelvünket soha ne adjuk fel. Ezt pedig csak a nemzeti és a helyi adottságokra épült fejlesztéssel érhetjük el, mert így maradhatunk meg a piacon. Ezért mindennap a jövőért is dolgozunk” – summázta 
dr. Csikai Miklós elnök-vezérigazgató.

 „Egy életre megtanultam, és igyekszem továbbadni a gondolatot, hogy a szomszéd kertész nem legyőzendő ellenfél, hanem potenciális partner.”

„Éljünk a lehetőségeinkkel!”

A több évtizedes tapasztalattal rendelkező dr. Csikai Miklóst arról is kérdeztük, hogyan látja a magyar agrárium helyzetét.

„Európai uniós tagságunk nélkül, az EU-tól kapott földalapú támogatások nélkül az agrárágazatban a szántóföldi növénytermesztés, szűk kivételektől eltekintve, csak a vert mezőnyben lehetne. Azok az eredmények – búzából országos átlagban az öt tonna, napraforgóból a két tonna hektáronként és sorolhatnám –, amelyeket mi az évtized, egyesek az évszázad eredményeinek tekintenek, valóban elismerésre méltóak. Ám tegyük e számok mellé a franciák nyolc tonna körüli búzatermését, a mi kéttonnás napraforgótermésünk mellé a versenytársaink három-három és fél tonnáját, a mi tehenészetünk kilencezer literes tejtermelése mellé a dánok, hollandok, németek tizenkétezer literes termelését, és könnyen rádöbbenhetünk, rég nem vagyunk már Európa éléstára. Miért van ez? Azért, mert nemzeti adottságainknak a töredékét sem használjuk ki. Ha csak az öntözési lehetőségeket vesszük számba: nincs még egy kultúrországa Európának, amely megengedheti magának, hogy a határain beérkező folyóvizekből két balatonnyi vízmennyiségnél többet engedjen el, miközben aszályok sújtotta millió hektáros szántóterületeink vannak. Ha csak a déli szomszédainkhoz látogatunk, ott is megcsodálhatjuk, milyen öntözési kultúrát építettek ki kiváló minőségű termőföldjeik értékének növelésére. Amikor Izraelben jártam, megnézhettem, hogy hatszáz kilométerről nyerhető öntözővízből zárt vezetéken is lehet sok tízezernyi hektár csapadékszegény területen versenyképes kertészeti kultúrákat létesíteni és működtetni.

Nálunk meg itt, Szentesen és az egész Alföldön folyamatosan csökken a hajdan öntözött területek aránya, az elhanyagolt víziközművek, a vízfelhasználást gátló és nem segítő vízdíjak miatt. Hogyan akarunk így versenyképesen, a vidéket felemelve értéket termelni? Tényleg csak ennyire van adottságunk gondolkodásban, döntés-előkészítésben is? Aligha. Szoktuk, szokták mondani, kincs van a lábunk alatt. Valóban.

Meggyőződésem – vagy hiányos ismereteim – szerint Magyarország legnagyobb értéke a termőföldje, az édesvíz- és a termálvízkészleteink. A világ kihívása pedig a növekvő népesség, a csökkenő termőföldkészletek, a kevesebb ivóvíz. Feladatunk tehát: hatékonyabban, jobb minőségű termékeket, energiatakarékos technológiákkal helyi adottságainkra alapozva előállítani. Éljünk a lehetőségeinkkel!”

Szerző: S. F.–T. I. AgrárUnió