A mezőgazdasági jövedelmek várhatóan emelkednek a következő évtizedben – de a volatilitás veszélyezteti a nyereséget

Ez a kilátás azonban továbbra is ki van téve a válságok és konfliktusok okozta piaci volatilitásnak. A jelentés becslése szerint, ha az elmúlt években megfigyelt sokkhatások gyakorisága folytatódik, 25 százalékos valószínűséggel a mezőgazdasági jövedelmek 2035-ben alacsonyabbak lesznek a jelenlegi szintnél. A rövid távú kockázatok is jelentősek, mivel a közelmúltbeli energiaár-emelkedések és az ebből eredő műtrágya-felhasználás csökkenése valószínűleg hatással lesz a mezőgazdasági termelésre 2027-ben. Míg a magas jövedelmű országok valószínűleg képesek lesznek elnyelni ezeket a sokkhatásokat, az alacsony jövedelmű országok romló élelmezésbiztonsággal néznek szembe.

A kedvezőtlen sokkhatások lehetséges negatív hatásai

Az OECD-FAO 2026-2035 közötti mezőgazdasági kilátásai globális kiindulási alapot biztosítanak a mezőgazdasági és halászati ​​piacok középtávú kilátásaihoz nemzeti, regionális és globális szinten. Stabil körülmények között a globális mezőgazdasági és halászati ​​termelés várhatóan 13 százalékkal bővül a következő tíz évben, főként a termelékenység javulásának és a termelés intenzifikálásának köszönhetően, a növekedés Ázsiában, a szubszaharai Afrikában és Latin-Amerikában koncentrálódik.

A kilátások azonban kiemelik a kedvezőtlen sokkhatások lehetséges negatív hatásait is, még akkor is, ha azok átmenetiek. Ha a 2026 első felében megfigyelt átlagos 33 százalékos energiaár-emelkedés az év második felében is folytatódna, a globális gabonatermelés 2027-ben 0,9 százalékkal, az alacsony jövedelmű országokban pedig még meredekebben, 1,7 százalékkal csökkenne. Az ezzel járó jövedelemkiesések és a magasabb élelmiszerárak az alacsonyabb jövedelmű országokban élő háztartásokat is arra kényszerítenék, hogy csökkentsék az élelmiszer-fogyasztást, és az olcsóbb élelmiszerek felé forduljanak.

„gazdálkodóink a növekvő energia- és műtrágyaköltségek frontvonalában vannak”

„Agrár-élelmiszeripari rendszereink nyomás alatt állnak, és gazdálkodóink a növekvő energia- és műtrágyaköltségek frontvonalában vannak” – mondta Mathias Cormann, az OECD főtitkára. „Az ő ellenálló képességük a mi élelmezésbiztonságunk. Ennek védelme azt jelenti, hogy jobban támogatjuk az időjárási sokkhatásokat, fenntartható beruházásokat teszünk a termelékenységbe, valamint nyitott, jól működő globális piacokat.”

„Ahhoz, hogy fenntartsuk az agrár-élelmiszeripari rendszerek termelékenységi növekedését, meg kell erősítenünk ellenálló képességüket. Az ellenálló képesség nem az utolsó sokk túléléséről szól, hanem a következőre való felkészülésről” – mondta Qu Dongyu, az FAO főigazgatója. „Azzal, hogy ma beruházunk a diverzifikált kereskedelmi folyosókba, a kritikus mezőgazdasági inputok regionális tartalékaiba, az ellenálló infrastruktúrába és az agrár-élelmiszeripari rendszerek diverzifikáltabb energiamixébe, amely csökkenti az olajfüggőséget, a sebezhetőséget felkészültséggé alakíthatjuk, és biztosíthatjuk, hogy az átmeneti zavarok ne váljanak élelmezésbiztonsági válsággá.”

Stabil körülmények között, ahol a termelékenység növekedése várhatóan a termelési növekedés nagy részét teszi ki, továbbra is szükség lesz a termőterületek és az állatállomány létszámának bizonyos mértékű bővítésére. Ennek eredményeként a mezőgazdaságból származó közvetlen üvegházhatású gázkibocsátás várhatóan 6,5 százalékkal fog növekedni a következő évtizedben. Az állatállomány várhatóan ennek a növekedésnek mintegy 77 százalékát teszi ki, ami a növekvő állatállományt tükrözi, míg a szintetikus műtrágyák a becslések szerint további 23 százalékkal járulnak hozzá a nitrogén-oxid-kibocsátás növekedésén keresztül 2035-re.

A kormányoknak támogatniuk kell a termelékenység növekedését, miközben javítják a gazdálkodók piacra jutását

A várható termelékenységnövekedés várhatóan lefelé irányuló nyomást gyakorol a mezőgazdasági árucikkek reáláraira. Bár ez előnyös lehet a fogyasztók számára, jelentős kihívásokat jelenthet a kisgazdálkodók számára, akik jobban ki vannak téve a piaci volatilitásnak, és gyakran korlátozottan képesek alkalmazni a termelékenység növeléséhez szükséges technológiákat. A kormányoknak ezért támogatniuk kell a termelékenység növekedését, miközben javítják a gazdálkodók piacra jutását és helyileg testreszabott támogatási programokat biztosítanak.

Az alacsonyabb közepes jövedelmű országok fogyasztói várhatóan tovább diverzifikálják étrendjüket, különösen az állati termékek nagyobb fogyasztásával az életszínvonal emelkedésével, míg az alacsony jövedelmű országok, különösen a szubszaharai afrikai országok, várhatóan továbbra is lemaradnak más régiók mögött az élelmezésbiztonság és a táplálkozás terén. Ugyanakkor a gazdagabb országokban várhatóan továbbra is fennáll a túlzott élelmiszer-fogyasztás. Délkelet-Ázsia várhatóan a globális fogyasztásnövekedés 39 százalékát teszi ki 2035-re, amit a népességnövekedés és az egy főre jutó növekvő kereslet vezérel.

A többoldalú együttműködés és a szabályokon alapuló nemzetközi mezőgazdasági kereskedelem továbbra is létfontosságú a globális élelmezésbiztonság megerősítéséhez, a változatosabb étrendek támogatásához és a mezőgazdasági jövedelmek stabilizálásához.

Főbb következtetések

• A globális gabonatermelés várhatóan folyamatosan növekedni fog, és 2035-re eléri a rekordot jelentő 3,22 milliárd tonnát. Ezt a növekedést főként az évi 0,9%-os hozamnövekedés fogja vezérelni, míg a gabonatermesztésre használt földterület várhatóan mindössze évi 0,1%-kal bővül, ami kevesebb, mint a fele az előző évtizedben regisztrált ütemnek.

• 2035-re a gabonafélék 40%-át várhatóan közvetlenül az emberek fogyasztják el, míg 34%-át állati takarmányozásra használják fel. Az élelmiszer-felhasználás továbbra is domináns lesz a búza és a rizs felhasználásában, míg a kukorica elsősorban takarmánygabona.

• A bioüzemanyagok iránti globális kereslet várhatóan évi 1,4%-kal fog növekedni a következő évtizedben, főként Brazília, India és Indonézia hajtóereje miatt. A legtöbb magas jövedelmű országban a növekedés várhatóan lassul, mivel a politikai ösztönzők gyengülnek, és az elektromos járművek elterjedése gyorsul.

• A szubszaharai Afrika a következő évtizedben a globális mezőgazdasági termelés növekvő részesedését fogja képviselni, 2035-re a globális mezőgazdasági termelés értékének mintegy 16%-át teszi ki, szemben az előző évtized 11%-ával. A régió nagy része azonban továbbra is kiszolgáltatott marad az élelmiszer-bizonytalansággal és a külső sokkhatásokkal szemben. Az ázsiai-csendes-óceáni térség várhatóan a globális mezőgazdasági termelés további 58 százalékát adja majd 2035-re, India pedig egyedül a növekedés 26 százalékát teszi ki. Ezt a növekedést nagyrészt a gyorsan bővülő tejelő állomány és a növekvő tejhozamok vezérlik majd.

• A magas jövedelmű országokban a húsfogyasztás növekedése várhatóan jelentősen lassul majd, a fogyasztók egyre inkább a marhahúsról a baromfira térnek át a magas árak, az egészségügyi aggodalmak és a környezeti nyomás miatt.
• A globális halászati ​​és akvakultúra-termelés várhatóan 11 százalékkal  növekszik 2035-re, az akvakultúra továbbra is a növekedés motorja lesz, és a teljes termelés 56 százalékát teszi ki, szemben a jelenlegi 53 százalékkal. Ázsia várhatóan továbbra is a globális tengeri termékek keresletének és kínálatának növekedésének motorja marad, bár Kínában – a világ legnagyobb akvakultúra-termelőjében – a bővülés várhatóan mérséklődik.

Forrás: fao.org/newsroom