A megfelelő hulladékgazdálkodás jelentősen csökkentheti az üvegházhatású gázok kibocsátását az EU-ban

Jelenleg az EU hulladékgazdálkodása körülbelül 1%-kal csökkenti az EU éves üvegházhatású gázkibocsátását, szemben a globális hulladékgazdálkodással, amely nettó kibocsátó. Az EU kibocsátás-megtakarításának akár 83%-a is a rendkívül sikeres fémhulladék-gazdálkodásnak köszönhető. Ez nagyrészt ellensúlyozza a főbb hulladéktípusok, például a műanyagok, a textil és a biohulladék kezeléséből származó kibocsátásokat, mivel ezek újrahasznosítási aránya viszonylag alacsony – gyakran vegyes hulladékba kerülnek, ami jelentősen hozzájárul a kibocsátáshoz. – Ezek a főbb megállapítások, amelyeket az „Átfogó értékelés a teljes uniós hulladékgazdálkodási rendszer környezeti és gazdasági hatásairól” című tudományos cikkben tettek közzé, amely az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontja és a  Dán Műszaki Egyetem közötti kutatási együttműködés eredménye. 

Több erőfeszítésre van szükség

A tanulmány áthidalja a keletkezett és a begyűjtött hulladék közötti szakadékot, figyelembe veszi az összes hulladékáramot, és életciklus-értékelést (LCA) és életciklus-költségszámítást (LCC) alkalmaz. 16 kategóriában (pl. éghajlatváltozás, szálló por, ózonréteg-károsodás) számszerűsíti a környezeti hatásokat, valamint mind a 16 hulladéktípus kezelésével és ártalmatlanításával kapcsolatos gazdasági költségeket. Végül a szerzők a fejlesztésre szoruló területeket is meghatározzák. 

A tanulmány kiemeli, hogy több erőfeszítésre van szükség az újrahasznosítható hulladék vegyes hulladékká válásának téves elosztásának csökkentése érdekében. Értékes eszközt biztosít a forgatókönyvek értékeléséhez, a beruházási döntések meghozatalához és az  EU körforgásos gazdaságra vonatkozó célkitűzéseinek előmozdításához.

 A háztartásokban keletkezett hulladék körülbelül 50%-a a vegyes kukába kerül

Az EU-ban begyűjtött hulladék mennyiségére vonatkozó adatokat az Eurostat figyeli. Ebben az összefüggésben kulcsfontosságú a keletkező hulladék mennyiségének nyomon követése annak felméréséhez, hogy a (háztartási és nem háztartási) hulladék válogatása és gyűjtése hatékony-e. Példaként említve a háztartási hulladékot: amikor valaki egy műanyag tálcát a vegyes hulladékgyűjtőbe dob a megfelelő helyett, az anyag nem műanyaghulladékként lesz elszámolva. Végső soron a  háztartásokban keletkezett hulladék körülbelül 50%-a a vegyes kukába kerül. 

Összességében a háztartási szinten, de nem csak ott (ez sok más hulladékárammal, például építési és bontási hulladékkal, kereskedelmi és mezőgazdasági hulladékkal stb. is előfordul) szétválogatott és megfelelően összegyűjtött hulladék mennyisége jóval alacsonyabb, mint amennyi valójában keletkezik. Más szóval, sok újrahasznosítható hulladékot nem megfelelően válogatnak szét és gyűjtenek össze.

A műanyaghulladék esetében a statisztikák csak a műanyag csomagolások újrahasznosítását figyelik, amelynek  jelenleg 41%-át külön gyűjtik és küldik újrahasznosításra.  A fogyasztás utáni textilhulladék mintegy 22%-át külön gyűjtik és küldik újrahasznosításra.  Az EU-ban 2017-ben keletkezett biohulladék kevesebb mint felét gyűjtötték külön, és küldték újrahasznosításra.

A hulladékgazdálkodás üvegházhatású gázkibocsátása az EU-ban

A tanulmány megállapította, hogy az EU-ban a hulladékgazdálkodás minden kezelt hulladéktonnánként 17 kg CO2-egyenértéket takarít meg, ami évente körülbelül 34 millió t CO2-egyenértéket jelent. Ez mindössze 1%-os megtakarítást jelent az EU gazdaságának teljes éves ÜHG-kibocsátásához képest (kb. 3800 millió t CO2-egyenérték 2020-ban), bár ezzel szemben a világ többi részéhez képest, ahol a hulladékgazdálkodás nettó ÜHG-kibocsátással jár. Összehasonlításképpen, az ENSZ becslései szerint a  globálisan kezelt  települési hulladék tonnájára körülbelül 250 kg CO2-egyenértéket bocsát ki.

Míg a fémek kezelése csökkenti a kibocsátásokat, más hulladéktípusok kezelése célzott fejlesztéseket igényel. 

Kritikus hulladékáramok, amelyek az ÜHG-kibocsátás szempontjából szakpolitikai figyelmet igényelnek

A műanyag, a biohulladék, az ásványi hulladék, a textil, az iszap, az egyéb veszélyes hulladék, a nem veszélyes vegyi hulladékok és a talaj azok az anyagáramok, amelyek esetében a kezelésből származó ÜHG-kibocsátás messze meghaladja az újrahasznosításukkal vagy más hasznosítási formákkal járó ÜHG-megtakarítást. 

A műanyag, a biohulladék és a textilhulladék gyűjtési aránya alacsony, ami a vegyes hulladékban nagy mennyiségű helytelen elosztáshoz vezet. A begyűjtött vegyes hulladék viszont jelentősen hozzájárul az ÜHG-kibocsátáshoz az újrahasznosítható anyagok helytelen elosztása és az azt követő ÜHG-kibocsátás miatt, amely a hulladéklerakókban és hulladékégetőkban keletkezik, ahol többnyire ártalmatlanítják. 

Költség szempontjából minden anyag nettó társadalmi költséggel jár, kivéve a fémeket, amelyek esetében szintén vannak fejlesztési lehetőségek (nevezetesen a hulladék minőségének kezelése terén). Az ásványi hulladék, a biohulladék és a műanyaghulladék kezelése a legdrágább. A tanulmány következtetései kiemelik a hulladékgyűjtés és -válogatás javításának szükségességét, különösen a műanyagok, a textíliák és a biohulladék esetében.

A hulladékgazdálkodás költségei az EU-ban

A tanulmány megállapítja, hogy a hulladékgazdálkodási rendszer társadalmi költsége – beleértve a hulladékgazdálkodás különböző lépéseihez kapcsolódó belső költségeket és a környezeti külső költségeket, amelyeket pénzben is kifejeztek – tonnánként 68 euró a kezelt hulladéknál, ami évi 136 milliárd eurónak, illetve polgáronként 304 eurónak felel meg. 

Ez azt jelenti, hogy az EU-ban a hulladékgazdálkodás még messze van a pozitív nettó haszon elérésétől: a hulladékból kinyert társadalmi érték nem kompenzálja a kezelésével járó társadalmi költségeket. Az egyetlen anyag, amelynél nettó társadalmi költséghaszon keletkezik, a fémek. 

Összehasonlításképpen, az ENSZ a (települési) hulladékgazdálkodás társadalmi költségeit globálisan körülbelül 149 euróra becsüli tonnánként, ami több mint kétszerese az EU teljes hulladékgazdálkodási költségének. Bár az EU jobban teljesít, mint a világ többi része, egy valóban fenntartható körforgásos rendszer pozitív nettó előnyökkel járna társadalmi szinten, mivel az anyag visszakerülne a gazdaságba, és értéke megmaradna.

Életciklus-értékelés és költségszámítás

Az életciklus-értékelés (LCA) és az életciklus-költségszámítás (LCC) módszertanokat alkalmazták a hulladék teljes életciklusa során fellépő hatások és költségek figyelembevételére, a keletkezésétől az ártalmatlanításáig, beleértve az összes kapcsolódó kezelést és azok kibocsátását (pl. gyűjtés, szállítás, válogatás, égetés, újrahasznosítás, hulladéklerakás). Ráadásul a módszertanok figyelembe veszik az erényes gazdálkodás révén elért megtakarításokat: a hulladék újrahasznosításakor új anyag keletkezik, amely felváltja a szűz anyagokat, amelyeket egyébként kitermelnének és előállítanának. Ez környezeti megtakarítást (pl. üvegházhatású gázok) és költségmegtakarítást (anyagértékesítésből származó bevételek) eredményez. Hasonlóképpen, amikor a hulladékot energiára használják, szintén környezeti és költségmegtakarítás érhető el.

Hol áll az EU jogszabálya az újrahasznosítással kapcsolatban?

A hulladékgazdálkodás az EU környezetvédelmi politikájának egyik kulcsfontosságú eleme. Az EU számos jogszabályt hozott létre a különböző hulladéktípusok kezelésére. Ezek közül kulcsfontosságú az új  csomagolási és csomagolási hulladékról szóló rendelet (PPWR) és az  egyszer használatos műanyagokról szóló irányelv. Mindkettő ambiciózus célokat tűz ki a műanyag csomagolások újrahasznosítására és újrafelhasználására vonatkozóan, aláhúzva az EU elkötelezettségét a műanyaghulladék jelentős csökkentése iránt. Ez a jogszabály nemcsak a környezeti károk minimalizálását célozza, hanem a fenntartható gyakorlatok előmozdítását is az iparágakban.

Az EU programja túlmutat a műanyagokon, beleértve a közelgő  Körforgásos Gazdasági Törvényt is, amelynek célja a másodlagos nyersanyagok egységes piacának létrehozása, a kiváló minőségű újrahasznosított anyagok kínálatának növelése, és az ilyen anyagok iránti kereslet ösztönzése az EU-ban. Ez a kezdeményezés a körforgásos gazdaságra való áttérés iránti szélesebb körű elkötelezettséget tükrözi, ahol a hulladék minimalizálva van, az erőforrásokat pedig hatékonyan használják fel és hasznosítják újra. 

Eközben az  EU Hulladék Keretirányelve előírja a tagállamok számára, hogy szelektív gyűjtési rendszereket hozzanak létre a biohulladék és a textilhulladék számára, megteremtve az utat a települési hulladék 65%-os újrahasznosítási céljának eléréséhez 2035-re. 

Forrás: ec.europa.eu