TERMÉNYFELVÁSÁRLÁSI ÁRAK:
Étkezési búza: 90.392,20 Ft (tonna)
Napraforgómag: 232.606,85 Ft (tonna)
Takarmánykukorica: 77.013,80 Ft (tonna)
Takarmányárpa: 84.028,83 Ft (tonna)
Repcemag: 205.679,25 Ft (tonna)
Full-fat szója: 208.389,76 Ft (tonna)
ÜZEMANYAGÁRAK:
Gázolaj ára: 640 Ft
Benzin ára: 632 Ft
DEVIZA KÖZÉPÁRFOLYAM:
EUR: 401,25
USD: 382,8
CHF: 424,48
GBP: 481,83
Hirdetés
Toxinos kukorica – A kockázatcsökkentés módjairól Mesterházy Ákos akadémikust kérdeztük

Toxinos kukorica – A kockázatcsökkentés módjairól Mesterházy Ákos akadémikust kérdeztük

Növényvédelem - 2021.11.04

Országszerte zajlik a kukorica betakarítása, amit az idei évben a szokásosnál is nagyobb félelmek kísérnek. 
A földeket járó gazdálkodók az év során szokatlanul nagy számban láthattak kórokozók által megfertőzött kukoricacsöveket, ami alapja lehet 
a betakarított termés szokásosnál magasabb mikotoxin-tartalmával kapcsolatos aggodalmaknak. A téma elismert szakértőjét, Dr. Mesterházy Ákos akadémikust kértük meg, ossza meg olvasóinkkal a megelőzés lehetőségeit. 

A különböző gombabetegségek által termelt mikotoxinok súlyos problémát jelenthetnek a kukorica termesztése, a megtermelt termény felhasználása során. Ezek a vegyületek már rendkívül kis mennyiségben is képesek egészségügyi problémákat okozni az állatállománynak annak takarmányként való felhasználásakor. Érthető tehát, ha egyre nagyobb figyelem övezi ezt a témát. 
A probléma nagyságát érzékelve mi már közel tíz éve kezdtük el és végezzük azóta is – a világon egyedülálló módon – a három legfontosabb csőfertőző kórokozót érintő vizsgálatainkat.

5.kep145

Egyidejű fuzárium- és aszpergilluszfertőzés a kukoricacsövön

A megoldás kulcsa a fajtákban keresendő

mesterhazy akosDr. Mesterházy Ákos

Bár a termesztési és raktározási körülményekkel képesek vagyunk valamelyest befolyásolni a betakarított termés, valamint a tárolt termény toxintartalmának alakulását, a legalapvetőbb kérdés a termesztett fajta fogékonysága a fenti kórokozókra. Ez az a tényező, amely annak a hosszú termelési láncnak a legelején áll, amelynek a végeredménye a betárolt, élelmezési vagy takarmányozási célra korlátozások nélkül felhasználható termény. Ezt felismerve jelenleg kettős elképzelés mentén zajlanak a vizsgálataink.

Nagyon fontos, hogy a köztermesztésben lévő fajtákról megállapítsuk, melyek azok, amelyek fokozottan érzékenyek a fenti kórokozók fertőzésére, valamint a toxinfelhalmozódásra. Sajnos azt találtuk, hogy a jelenleg termesztett fajták legtöbbje a fogékony kategóriába tartozik. Azt biztosan állíthatjuk, hogy ha ezek a bizonyítottan fogékony vagy szuperfogékony fajták kikerülhetnének az ajánlati listákból, vagy el sem ismernék őket, máris tennénk egy nagy lépést a probléma mérséklésének irányába. Ez a lehetőség már felmerült korábban is, azonban egy uniós országban való elismerés után bárki bárhova viheti 
a fajtát, a termesztését nem lehet megakadályozni. A megoldás kul­­­­­csa a nemzeti fajtalista. Ha azt a 70-80 hibridet, amely a 
GOSZ–NAK vizsgálataiban szerepel, mind fertőzöttségre, mind toxintartalomra megvizsgálnánk, akkor a kockázatos fajtákat már nem is vennénk fel a fajtalistára. Vagyis a nemzeti fajtasorba kerülés egyben garanciát jelentene arra, hogy az adott hibrid alacsony vagy legfeljebb közepes kockázati kategóriába tartozik. Ez már önmagában lényegesen csökkentené a fertőzés lehetőségét és ezzel a toxintartalmat is. Ugyanez érvényes természetesen a fajtaelismerésre is, amelynek fő feladata az új fajták alacsony kockázatának biztosítása.

Természetesen vannak évjárathatások és termőhelyiek is, ezeket úgy lehet kivédeni, hogy a három kórokozóval, ezek három izolátumával két éven át három termőhelyen folyna a munka, toxintartalom-vizsgálattal együtt. Az elismert hibridek közül azok, amelyek a GOSZ–NAK-kísérletbe kerülnek, ugyancsak vizsgálatra kerülnének, ami alapján már igen nagy biztonsággal lehet a hibridek értékéről nyilatkozni. Ugyanezen termőhelyekről a hibridekből külön 2-2 sort természetes fertőződésnek teszünk ki, ez mutatja meg, hogy mekkora háttérfertőződés és toxintartalom volt 
az adott területen. Természetesen mondhatja valaki, hogy ez igen drága. Ez igaz, ha azt nézzük, hogy a leírtak egyéves költsége toxinvizsgálattal együtt hozzávetőleg 100 millió Ft. Azonban ha egy olyan évben, mint 2014, amikor az elszenvedett kár meghaladta a 100 milliárd Ft-ot, csak 20-40 lenne ez az érték, akkor kiderülne, hogy ez rendkívül jól megtérülő beruházás. Ma már erről 10 éves tapasztalattal rendelkezünk, a nemzetközi sajtóban számos dolgozat megjelent, további 3-4 van előkészületben. Ezzel természetesen nemcsak a növénytermesztés vesztesé­­gei csökkennek, hanem az állattenyésztésé is, amelyek ugyancsak sok milliárd forintra rúgnak és a versenyképesség egyik igen fontos gátját jelentik.

A másik, a hosszabb és nehezebb út az, hogy olyan fajtákat állítunk elő, amelyek kellően ellenállnak mindhárom gombabetegség fertőzésének. Ezt a munkát nehezíti, hogy még nem pontosan tudjuk, milyen genetikai tényezők szolgálnak 
az ellenálló képesség alapjául. Ráadásul egyszerre három kórokozóval szemben kell jól teljesítenie az adott fajtának, miközben nagyon gyakori, hogy az egyik betegséggel szemben kellő rezisztenciával bíró fajta egy másik kórokozó fertőzésére szuperérzékeny. Ennek ellenére egyáltalán nem reménytelen, hogy olyan fajtákat adjunk a köztermesztés számára, amelyek alig vagy csak mérsékelten fertőződhetnek meg. A vizsgált hibridek 10-15%-a alacsony vagy közepes ellenállósággal rendelkezik mindhárom kórokozóval szemben, tehát a fajtaváltást az alacsonyabb kockázat irányába 2-3 év alatt már el lehet érni. Ilyen például 
a Gabonakutató által nemesített GK Bajnok, amely 2020-ban már második éves, mesterséges fertőzéssel végzett kísérletben szerepelt ígéretesen. Az idei kísérletek kiértékelése még előttünk áll.

Toxinos kukorica - Teendőink a szántóföldön

A fajtakérdésen túllépve, a kukoricater­­mesztőknek mindent el kell követniük azért, hogy állományuk már a keléstől kezdve egyöntetűen fejlődjön, ugyanis az egyenetlen állományok a toxintermelődés szempontjából mindig extra kockázatot jelentenek. A tárgyalt kórokozók mindegyike képes a virágzás időszakában is fertőzni a szemeket abban az esetben, ha kellő nedvesség áll a rendelkezésükre. Egy egyenletesen fejlődő és virágzó állomány körülbelül egy hét alatt kikerül ebből a kockázatos időszakból, míg egy egyenetlen akár 12-14 napig vagy akár még tovább is fertőződhet. Az eltérő fejlettség végigkíséri az állományt egészen a betakarításig, amikor a csövek és szemek eltérő nedvességtartalma ugyancsak veszélyes szituációt teremt a toxintermelődés szempontjából. Még mindig a szántóföldnél maradva, a csövek fertőződése miatt nagyon fontos az azokat ért rovarkártétel kiküszöbölése. A kártevők által ejtett sebzéseken keresztül a fertőzés könnyen megtörténhet és komoly mértéket ölthet. Erre találták ki az amerikaiak a Bt génmódosított kukoricát. Viszont a valóban fogékony kukoricán rovarrágás nélkül is kialakulhat súlyos és magas toxintartalmat okozó fertőzés. Ez ellen pedig a Bt gén nem, csak a rezisztencia tud többé-kevésbé, rezisztenciától függően védeni.

4. kep 053

A gyapottok-bagolylepke kártétele növelia csőfertőzés kockázatát

Egyre több gombaölő, állománykezelésre alkalmazható készítmény került engedélyezésre kukoricában is, kérdés, hogy ezek használata milyen hatékonysággal képes mérsékelni a termés toxintartalmát. Sajnos azt kell mondanunk, hogy ebben az esetben is a fajta érzékenysége a meghatározó. Egy fogékony fajta esetében ugyanis hiába csökkenti a kezelés a toxintartalmat 10-20%-kal, ha az még így is 
a többszöröse marad a megengedettnek. Ezért sajnos önmagában ez a módszer nem vezet eredményre.
Mindezeken túl a kukoricacső gombákkal való fertőződését segítik a talajfelszínen lévő fertőzött szármaradványok, ahogyan nagyobb kockázatnak vannak kitéve a toxinfelhalmozódás szempontjából a hosszú tenyészidejű fajták is. Bár 
a toxinprobléma megoldása alapvetően a fajtán alapul, nem elhanyagolható hatásúak a vegetációs időben, a termesztés során történtek sem, így a kukoricater­mesztőknek ezekre is kellő figyelmet kell fordítaniuk.

A veszélyes toxintartalom elkerülésének kulcskérdése a termesztett fajta fogékonysága vagy ellenálló képessége.

Betakarítás és terménytárolás

Elérkeztünk a betakarításhoz, a betároláshoz, ahol valóban tudunk tenni azért, hogy a betárolt termésünk toxintartalma ne legyen egységesen magas. Erre a legjobb módszer az, hogy megakadályozzuk a különböző fertőzöttségű területekről származó termés keveredését. Jelenleg egy-egy nagyobb tárolótérbe általában több tábláról és eltérő fajtáktól származó termény kerül betárolásra. Amennyiben ezek között akár csak egy fogékony fajta, akár csak egy fertőzött terület is van, az a keveredés miatt akár a teljes tétel értékesítését is megnehezítheti vagy lehetetlenné teheti. Ezt csak olyan módon tudjuk megakadályozni, ha a betárolást megelőzően elvégzett, több toxinfélére is kiterjedő gyorsteszt segítségével megközelítő pontossággal megállapítjuk az adott pótkocsin lévő kukorica toxintartalmát, és ha arra lehetőség van, akkor azt a hasonló toxinszintet produkáló tételek közé tároljuk be. Erre már rendelkezésre állnak olyan multitoxingyorstesztek, amelyekkel ezt az ellenőrzést rövid idő alatt elvégezhetjük. Nem szabad elfelejtenünk, hogy egy heterogén állományban az alacsonyabb és magasabb nedvességtartalmú foltok miatt nagyon heterogén lehet maga a fertőzöttség alakulása és a toxinfelhalmozódás is, ezért 
a káros keveredés csak ilyen módon, nem pedig táblaszintű mintavételezéssel kerülhető el.

Sajnos a tárolás során is nőhet a betárolt termény toxintartalma, különösen akkor, ha a körülmények nem megfelelőek. Magas betároláskori szemnedves­ség vagy a tárolás során történő felnedvesedés esetén 
az Aspergillus flavus és a Penicillium-fajok jelenlétében lehet erre számítani. Ennek elkerülése érdekében a raktározás során is folyamatosan figyelemmel kell kísérni a betárolt tételeket, ez CO₂-, hő­­mérséklet- és nedvességtartalom-mérő szenzorokat jelent megfelelő sűrűségben telepítve és számítógéprere kötve, így a gép azonnal tud riasztást adni, melyik silóban vagy a garmada melyik részén van szükség beavatkozásra. Ezen túl rendszeres toxinmérésekkel ellenőrizni a termény állapotát.

Toxinprobléma a silótárolóban is

Bár eddig a szemesként betakarított kukoricáról beszéltünk, 
a toxinprobléma a silókukorica esetében is fennáll. Ismert, hogy Magyarországon is volt olyan aflatoxinos évjárat, amikor több millió liter tejet kellett megsemmisíteni annak toxinszennyeződése miatt. Vizsgálataink szerint az aflatoxinok termelődése már a szántóföldön megkezdődhet, ami egy rosszul elkészített silóban tovább folytatódhat. A heterogén fejlettségű állomány, az alacsony nedvességtartalom mellett betakarított silókukorica elégtelen tömörítése egyaránt segíti a tárolás során történő aflatoxin-termelődést, valamint az egyéb gombafertőzéseket is. 
Az ideális időben végzett silózás, a megfelelően tömörített silóban végbemenő tejsavas erjedés ezt megakadályozza, ezért érdemes ezekre a tényezőkre fokozott figyelmet fordítani.

A termésben történő toxinfelhalmozódás komoly problémát jelenthet a kukoricát termesztő gazdálkodóknak, ami miatt jelentős árbevételtől eshetnek el, mint ahogyan az állattartók is komoly veszteséget szenvedhetnek. A kérdés megoldása komplex megközelítést követel meg, ami a talajművelés rendszerétől kezdve az egyes termesztési tényezőkön át egészen a raktározásig számos területen kíván meg jól átgondolt, következetes munkát. A toxinprobléma menedzselése helyett a hangsúlyt e káros vegyületek termésben történő termelődésének és felhalmozódásának megakadályozására kell helyezni. A megoldást a termesztett fajták tulajdonságaiban, fogékonyságában vagy ellenálló képességében kell keresnünk. Amennyiben a fogékony fajták kikerülnek a köztermesztésből, illetve nő a jobb ellenálló képességgel rendelkező fajták aránya az újonnan bevezetésre kerülők között, máris nagy lépést tettünk a probléma radikális csökkentése felé. 

A toxinfelhalmozódás komoly problémát jelenthet. A kérdés megoldása komplex megközelítést követel meg, ami 
a talajművelés rendszerétől kezdve 
az egyes termesztési tényezőkön át egészen a raktározásig számos területen kíván meg jól átgondolt, következetes munkát. 

A leggyakoribb toxintermelő gombafajok

A leggyakrabban a Fusarium graminearum kórokozójával találkozunk, amely a deoxinivalenol (DON), valamint a zearalenon (ZON) termeléséről ismert.

1. kep PICT0016

Súlyos Fusarium graminearum-fertőzés mesterségesSúlyos Fusarium graminearum-fertőzés mesterségesfertőzés után, jól látszik a fertőzött fogvájó

Egy másik fuzáriumfaj, a Fusarium verticillioides a fumonizinek termelése miatt érdemel figyelmet,

2. kep PICT0030

A kiterjedt penészgyep Fusarium verticillioides-fertőzésre utal,A kiterjedt penészgyep Fusarium verticillioides-fertőzésre utal,a kipattogzott szemek a fuzáriumfertőzés gócai lehetnek

valamint a rendkívül veszélyes aflatoxinok termelése miatt elhíresült Aspergillus flavus.

3. kep PICT0042

Hazánk fekvését tekintve három éghajlati öv, a mediterrán, az atlanti és a kontinentális határán fekszik, ami ugyancsak azt valószínűsíti, hogy azok hatása évről évre segíti valamelyik kórokozót. Az atlanti viszonyok hatására jelentkező nedves és hűvösebb időjárás a F. graminearum DON-termelésének, míg a kontinentális és mediterrán hatás érvényesülésekor beálló szárazabb, meleg, esetleg forró körülmények a F. verticillioides fumonizin- és az A. flavus aflatoxintermelésének kedveznek. Munkánk során ezekre a problémás kórokozókra koncentrálunk. Olyan évjáratra, amikor egyik toxin sem okoz gondot, évtizedenként talán egy-két alkalommal számíthatunk.




Szerző: AgrárUnió

Címkék: betakarítás, mikotoxin, aflatoxin, kukorica, terménytárolás, toxin, terménytárolás
Friss hírek
Kiemelt hírek

Ezt olvasta már?

10 éves lett a legendás Oz autonóm agrobot

A francia alapítású és központú Naïo Technologies 2011 óta fejleszt, gyárt és forgalmaz autonóm mezőgazdasági ...