Az unió a beporzók megmentéséért tett lépései nem voltak hatásosak, állítják az EU-ellenőrök

Az EU a vadon élő beporzók számának csökkentése érdekében tett lépései igen nagy mértékben hatástalanoknak bizonyultak az Európai Számvevőszék (ECA) egy új vizsgálata szerint.

A jelentés, amelyet július 9-én tettek közzé, részletes betekintést kínál abba a személetmódba, ahogy a bizottság megpróbálja megvédeni a vad beporzókat, és amelyet úgy alkottak meg, hogy része legyen a biodiverzitással, mezőgazdasággal és növényvédő szerekkel kapcsolatos, 2020–2021 közötti törvényi változásoknak.

A vadon élő beporzók, köztük a méhek, darazsak, zengőlegyek, lepkék, molyok és bogarak, az élelmiszer-biztonságban kulcsfontosságú szerepet töltenek be, a globális élelmiszer-termelés körülbelül egyharmadához közvetlenül hozzájárulva. Azonban az elmúlt évtizedekben a vadon élő beporzóknak mind a száma, mind a diverzitása csökkent, amit a bizottság az emberi tevékenység, ezen belül a klímaváltozás és a növényvédőszer-használat előidézte fenyegetés számlájára ír.
Az Európai Bizottság erre reagálva keretintézkedéseket hozott létre, amelyek főleg a 2018-as pollinátor kezdeményezésen (Pollinators Initative, PI) és a biodiverzitási stratégián alapulnak. Azonban ezeknek az intézkedéseknek nemigen volt kimutatható hatásuk; ahogy Samo Jereb, az ECA tagja, a jelentés felelőse fogalmazott: „az eddig hozott uniós kezdeményezések a vadon élő beporzók érdekében sajnos túl gyengének bizonyultak ahhoz, hogy termőre forduljanak”.

A szerző feltárta, hogy a kulcsfontosságú uniós irányelvekben, amelyek a vadon élő beporzókat érő fenyegetésekre vonatkoznak, nagy hiányosságok fedezhetők fel, és arra a következtetésre jutott, hogy a PI-nek sem az eszközei, sem a működése nem megfelelő erre a célra.

A jelenleg érvényes jogalkotási mód a kockázatbecslésen alapul, amely még egy „elavult és gyengén kidolgozott” irányelvet követ, áll a jelentésben, rávilágítva, hogy a legfőbb uniós irányelvek, mint a Közös Agrárpolitika, nem tartalmaznak specifikus elvárásokat a vadon élő beporzók védelmével kapcsolatosan.

Egy sajtókonferencián, ahol a jelentés következtetéseiről volt szó, Jereb arra is rámutatott, hogy hiányoznak a források, hogy az irányelv kivitelezhető legyen. A jelentés különösen kritikusan fogalmazott arról, hogy az uniós növényvédelmi termékekre vonatkozó irányelv lehetővé teszi a tagállamoknak, hogy megkerüljék a standard eljárásokat, és szükséghelyzeti engedélyeket adjanak azokra a betiltott növényvédő szerekre, amelyek bizonyítottan ártalmasak a méhekre. A jelentésben rámutatnak, hogy 2013 és 2019 között 206 szükséghelyzeti engedélyt adtak a 3 neonikotinoidra (imidakloprid, tiametoxam, klotianid), noha 2013-ban már visszavonták az engedélyüket és 2018-tól megtiltották a szabadföldi használatukat. Azt is tapasztalták, hogy ezeknek a kivételes eseteknek a száma 2017-ig folyamatosan nőtt.

A szerzők az engedélyezési folyamatokat is kritizálták, állítva, hogy több uniós tagország nem gyűjtötte be a szükséges és elvárt információkat. A fő ok, ami miatt a tagállamok kivételt tettek, az „alternatívák hiánya” volt, amelyekkel a kórokozókat leküzdhették volna, noha a jelentés rámutatott, hogy az IPM módszereket nem megfelelően használják az EU több területén.

Egyéb javaslatok mellett a szerző felszólította az Európai Bizottságot, hogy mérje fel, milyen specifikus intézkedéseket tehetne 2021-ben a vadon élő beporzókért, és fokozza a vad beporzók védelmét a növényvédő szer kockázatértékelési folyamatokban.

A jelentésre reagálva dr. Bérénice Dupeux, az Európai Környezetvédelmi Iroda mezőgazdasági részlegének szenior szakpolitikusa azt nyilatkozta, hogy ha a bizottság komolyan gondolja az EU Green Deal megállapodását, „muszáj lesz kiegészíteni a KAP-ot, integrálva a környezetvédelmi kérdéseket, mint a pollinátor kezdeményezés, és bevezetni kötelező érvényű Green Deal-célokat”.

Az Európai Terményvédelmi Szervezet (ECPA) szóvivője azt mondta, hogy támogatják az ECA ajánlásait, és „támogatni fogják akkor is, ha azt kibővítik úgy, hogy a vadon élő beporzókra is vonatkozzon”, utalva arra, hogy az iparág adatokat gyűjt a vadon élő beporzókról. „Elismerjük, hogy a növényvédő szerek is hatással lehetnek a folyamatra, de sok más stresszor létezik, amely hat a beporzók egészségi állapotára, olyanok, mint az élőhelyük csökkenése, a klímaváltozás, invazív fajok vagy betegségek, és ezek az uniós szinten érzékelhető intézkedésekből gyakran kimaradnak” – tette hozzá.

Tags: növényvédő szerek , beporzók

Oldalunk cookie-kat ("sütiket") használ. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Szolgáltatásaink igénybe vételével Ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információ Elfogadom