A növények orvosa ötven éven át

– Hogyan élte meg a kitüntetést, amelyben a X. Növényorvosi Nap alkalmából részesítették?

– Nagy megtiszteltetésnek tartom és köszönettel vettem az elismerést, amellyel a Növényorvosi Kamara (NOK) megyei és országos elnöksége tisztelt meg. 2010-ben kaptam a NOK elismeréseként aranygyűrűt, ami váratlanul ért, de ez a kitüntetés különösen nagy meglepetés és öröm volt számomra. Az elismeréshez nem kis mértékben járult hozzá a feleségem, akivel nemrég ünnepeltük az ötvenedik házassági évfordulónkat.

– Kérem, meséljen az elmúlt években, évtizedekben végzett munkájáról.

– Az elmúlt ötven évben több intézményben, szövetkezetekben, ÁG-ban dolgoztam növényvédelmi és tápanyag-visszapótlási témákban. Csak felsorolásjelleggel: 1966–67-ben a HBM Növényvédő Állomásra hívtak a Kismarja Rákóczi Tsz-ből, ahol főagronómusi beosztásban dolgoztam. Ekkor kezdődött a növényvédelmi tevékenységem, amikor a terület olyan mértékben fejlődött, hogy az az Egyesült Államoknak is példát mutatott. A megyében a növényvédő állomás alkalmazottjaként minden járásban, városban – Derecskei járás, Biharkeresztesi járás, Hajdúböszörmény, Debrecen, Hajdúszoboszló – dolgoztam mint növényvédelmi felügyelő, illetve főfelügyelő. Mozgalmas évek voltak ezek, hiszen ebben az időszakban számos fontos esemény, változás történt a szakmában: a DDT kivonása, összegyűjtése és megsemmisítése, a Növényvédelmi Kódex megalkotása, valamint a növényvédelem teljes átszervezése, dr. Nagy Bálint főosztályvezető időszaka. A növényvédő állomásról az ötezer hektáros Ebesi Vöröscsillag Mgtsz-hez hívtak dolgozni. Itt a növényvédelmi és tápanyag-visszapótlási ágazat vezetője voltam.
Később, 1979-től növényvédelmi műszakvezetőként dolgoztam a Hortobágyi Állami Gazdaság környezetvédelmi üzemében. Feladatom volt a növényvédelem szakirányítása majdnem országos szinten, mivel a ruderális területek növényvédelmével, ehhez kapcsolódó szolgáltatással egyedül mi foglalkoztunk az országban, konkurencia nélkül. Ide tartozott a KPM-igazgatóságok, vízügyi igazgatóságok, olajjal foglalkozó cégek, autópályák, városok, falvak és egyéb elhanyagolt területek növényvédelme. Abban az időben még a főváros kijelölt útjait is mi kezeltük. Közben a gázmesteri tanfolyamot is elvégeztem, hogy az üzem másik, szolgáltatóágazatára is rálátásom legyen. Meg kell még említenem, hogy a Hortobágyi Állami Gazdaságban töltött időszak után alapítottam egy közkereseti társaságot (kkt.), amelyben egyedül dolgozom jelenleg is. A kkt. növényvédelmi és kártevő-mentesítési szolgáltatással foglalkozik.

– Mi az, amit kiemelne szakmai életútjából? Mire a legbüszkébb?

– A megyei növényvédő állomáson feladataink közé tartozott a növényvédelmi tanfolyamok szervezése, irányítása, előadások tartása. Ennek kapcsán, amikor az Ebesi Vöröscsillag Tsz-hez kerültem, növényvédelmi tanfolyamokat indítottam. Egyfelől azért is, mert a környező üzemekben nem volt elegendő ilyen végzettségű szakember, másfelől pedig igény is volt a képzésekre. Mire onnan eljöttem, hozzávetőleg harminc növényvédőst képeztem ki. Néha még ma is találkozom velük üzemekben, szimpóziumokon.
Fontos megemlítenem, hogy itt készítettük az első, zárt rendszerben működő növényvédőszer-permetlét keverő gépet, az általam megadott paraméterek alapján, a gépesítés szakmai vezetőivel együtt. Ezt követően jött ki a Mezőgépgyárból a „Pemix”. Ebben az üzemben a téesz támogatásával alakítottam ki a megyében legkorszerűbb növényvédőszer-raktárat. Az országban elsőként kaptam meg az engedélyt, hogy a növényvédelmi tevékenységet kisipari formában végezhessem. Az elmúlt ötven év növényvédelmi tevékenysége során – mivel mindig nagyon vigyáztam a munkatársaim egészségére – hála istennek vegyi mérgezés a nálam dolgozóknál nem fordult elő.
Büszke vagyok nagyjainkra, akik nemzetközi szinten is elismert szaktekintélyek voltak, és akiknek a tanítványa lehettem, például dr. Ubrizsy Gábor, dr. Manninger Gusztáv Adolf, dr. Bordás Sándor, dr. Nagy Bálint, dr. Jenser Gábor professzor urak. Amire még büszke vagyok, hogy részt vehettem a GMO vetőmagok behozatali és felhasználási, országos tilalmának elérésében, természetesen a Hajdú és Borsod megyei NOK vezetőinek összefogásával.

– Volt e olyan álma, amelyet szeretett volna elérni, megvalósítani az eddig említetteken kívül?

– Igen, volt ilyen álmom! Növényvédelmi szolgáltató kisiparos koromban, saját elhatározásomból, a meleg égövi trópusi szakmérnöki szakra jelentkeztem a Gödöllői Agrártudományi Egyetemre. A tervem az volt, hogy majd Afrikában dolgozom, ez azonban nem sikerült. A trópusi szakot eredményesen befejeztem. Az osztálynak a diploma kiosztása után Csigi professzor úr szervezett kéthetes tanulmányutat szubtrópusi területre, Grúziába. Szuhumiban fogadott bennünket az Európában egyedüliként működő Trópusi Egyetem rektora. Több előadást meghallgattunk, és üzemeket, ültetvényeket látogattunk meg. Itt volt alkalmam megtekinteni az egzotikus növénykultúrákat, megkóstolni a különböző gyümölcsfajtákat. Ez volt a koronája a meleg égövi szaknak, amely nagy élményt jelentett nekem és társaimnak is.

– Hogyan látja a szakma jelenlegi helyzetét?

– Nagyon büszke vagyok arra, hogy az országos NOK élére olyan személy került, aki szakmailag felkészült, rendkívül agilis, távlatokban gondolkodik, és próbálja úgy irányítani az egész növényvédelmi rendszert, mint amikor az a fénykorát élte. Örülök, hogy bátor, gerinces, konfrontálódni képes ember. Ez nagyon lényeges a mostani viszonyok között, amikor az emberek gyakran váltanak színt. Fontos ez azért is, mert az uniós elvárások sok esetben ellentétesek hazánk érdekeivel.
Sok tennivaló van még hátra addig, amíg teljesen a helyére nem kerül a növényvédelemben számos nagyon lényeges kérdés. Például a Növényvédelmi és az Állategészségügyi Kamara szétválasztása, Növényvédelmi Főosztály létrehozása, a GMO-s élelmiszerek behozatalának tiltása, a liberalizált (elbutító) oktatás megszüntetése, valamint a szakmérnöki szak kizárólag nappali képzésben történő működtetése. Nagyon fontos lenne, hogy színvonalas tanterv és oktatás mellett, komoly követelmények betartásával a növényvédő szakmérnök diplomával rendelkező hallgatók doktor címet kapjanak.
Fontos lenne továbbá a külső-belső karanténszolgálat visszaállítása a megyei laboratóriumokkal egyetemben. Meg kell akadályozni a növényvédő állomások személyi állományának leépítését: ne csak a szabálysértésekkel foglalkozzanak, hanem a szakmát is gyakorolják Az előrejelző hálózat további bővítése is feladat – ez a folyamat jó úton halad. Megoldásra vár még a növényvédő szakmunkások, betanított munkások képzése: mivel két-három év intenzív foglalkoztatás után az egészségkárosodás megelőzése céljából szükséges őket pihenőre küldeni, kellene a nagy létszámú oktatás. Szükséges lenne a szaktanácsadási rendszerben egységes, országosan elfogadott szolgáltatói árakat kidolgozni.
Ha a növényvédelem az állategészségügy betagozottja marad, és nem tud önállóan, szabadon működni, valamint ha az említett gyökeres változások nem következnek be, gyermekeink, unokáink egészsége kerül veszélybe. Ha egységesen összefogunk és támogatjuk az elmúlt rövid, egy év alatt is pozitív irányba induló országos vezetést, akkor van remény arra, hogy a növényvédelem a szerepének, küldetésének megfelelő helyet foglalja el. Bizonyára sokan nem értenek velem egyet, de véleményemet, meglátásaimat az ötven év növényvédelmi munkában eltöltött tapasztalataim alapján osztottam meg. Rajtunk, rajtatok múlik, hogy mit teszünk, tesztek azért, hogy ne legyen dioxinprobléma, ne legyenek gondok a mézzel, az ivóvízszennyezés ne öltsön komoly méreteket és ne legyen előállítható és megvásárolható GMO-s hús és élelmiszer.

Szerző: Szeles Zsuzsanna