Visszatekintés, avagy 
növényvédelmi kihívások 2019-ben

4. rész: napraforgó

Az előző évet nyugodtan nevezhetjük a napraforgó évének, a hektáronkénti termésátlag tekintetében – országosan 3,01 tonna/hektár – rekordokat hozott. Azonban növényvédelmi szempontból is okozott meglepetéseket, olyan kártevőkkel és kórokozókkal találkoztunk, amelyeket nem túl gyakran látunk ilyen erőteljesen megjelenni. A következőkben ezeket mutatjuk meg, a KárKép.hu képanyagának felhasználásával.

Sorozatunk előző részében a kukoricával foglalkoztunk, ott is igyekeztünk bemutatni azokat a növényvédelmi problémákat, amelyeket jelentősnek vagy szokatlannak találtunk. Már ott is említettük, hogy a 2019-es évjárat „atkásnak” bizonyult, a kétfoltos – vagy közönséges – takácsatka jelentős egyedszámmal jelent meg és okozott helyenként érezhető terméskiesést. Érdekes módon a kártevő felszaporodása napraforgóban is megtörtént. Bár szinte minden évben meg lehet találni a leveleken az atkakártétel nyomait, annak mértéke legtöbbször nem túl jelentős, többnyire az alsó levelekre korlátozódik. Ez nem így történt tavaly, gyakorlatilag a növények teljes magasságában, akár minden egyes levélen találhattunk takácsatkákat, valamint a szívogatásuk nyomán fakuló, sárguló, száradó foltokat (1. és 2. kép). A kártétel erősségére jellemző volt, hogy a levelek, sőt helyenként a teljes állomány sárgulását, a levelek leszáradását okozta. Persze a napraforgó erőteljes növény, a sokszor robusztus állományban még ez a szokásosnál erősebb atkakártétel sem okozott feltétlenül terméskiesést.

nk1 min   nk2 min

1. és 2. kép: Atkakártétel miatt kialakuló sárguló, száradó foltok a leveleken

Az állományok gyomirtása szempontjából a tavalyi év csapadékos májusi időjárása, együttesen az áprilisi száraz időszakkal, okozott némi fejtörést. A talajok alacsony nedvességtartalma miatt nem vagy csak mérsékelten kezdődött meg a gyomnövények kelése, ami miatt például az egyszikű gyomok ellen nem volt szükség az állományok kezelésére. Az azt követő csapadékos május viszont helyenként szinte lehetetlenné tette az – addigra már kikelt – gyomnövények elleni védekezést. Ennek eredménye az lett, hogy sok egyszikűirtó készítmény a raktárban maradt, miközben a napraforgó-állományok egyszikű gyomnövényekkel erősen fertőzöttek lettek. A kétszikű gyomok elleni védekezést a csapadékos május szintén megnehezítette ugyan (3. és 4. kép), de végül – főleg a toleráns fajtákban – országszerte elfogadhatóan sikerült a gyomirtás.

nk3 min   nk4 min

3. és 4. kép: Kétszikű gyomnövényekkel erősen fertőzött állomány

Növénykórtani szempontból kissé talán eseménytelennek is lehetne nevezni az előző évet a napraforgóban. Összességében a „szokásos” betegségek közül sem a fehérpenészes szár- és tányérrothadás, sem a szürkepenészes tányérrothadás nem jelentkezett különösebben erős kártétellel. A fómás és alternáriás megbetegedések is csupán egy átlagos évjárat szintjén mutatkoztak. Bár különösebb terméskiesést nem lehet a számlájára írni, de a szokásosnál jóval több helyen és nagyobb arányban találkozhattunk viszont a napraforgórozsda tüneteivel. Korábban is jelent meg a szokásosnál, és a megszokottal ellentétben nem pusztán az alsó leveleken jelentkezett a kórokozó, hanem a legfelső leveleken, sőt a tányérokon is mutatkoztak a tünetei (5. és 6. kép).

nk5 min   nk6 min      

5. és 6. kép: Napraforgórozsda tünetei a napraforgó levelén és a tányér pikkelylevelein

A napraforgóban a levélzet, a szár és a tányér esetében ritkán jelentkezik olyan erős rovarkártétel, amely hatással lenne a termés mennyiségére. Ez alól kivétel lehet a fiatal, szik- vagy néhány leveles állapotban károsító néhány kártevő, így például a barkófélék. Mivel azok leginkább a száraz és meleg évjáratokat kedvelik, a tavalyi év hűvösebb, nedvesebb májusi időjárása kedvezőtlen volt számukra, így különösebb kártételüket sem lehetett tapasztalni. Azonban a tenyészidőszak végén a tányérokon viszonylag gyakran találhattuk meg a gyapottok-bagolylepke hernyóit, amelyek a pikkelylevelek alatt károsítottak (7. és 8. kép). Ennek veszélye leginkább az, hogy ezeken a sérüléseken keresztül a tányér szövetállománya könnyen megfertőződhet olyan kórokozókkal, amelyek végül a termés csökkenését vagy akár a tányér elvesztését is okozhatják. Itt a szürkepenészes, valamint a fehérpenészes szár- és tányérrothadás kórokozóira kell elsősorban gondolnunk. Tapasztalataink szerint a kártétel nyomán több helyen is megjelent a tányér szürkepenészes fertőződése, azonban ebből jelentősebb terméskiesés nem származott.

nk7 min   nk8 min

7. és 8. kép: Gyapottok-bagolylepke hernyói károsítanak a napraforgótányéron

Összességében a 2019-es év napraforgótermesztése sikeresnek tekinthető, különösen, ha az országos rekord-termés­eredményt vesszük figyelembe. Sorozatunk következő részében a cukorrépában tapasztalt növényvédelmi problémákkal foglalkozunk. Addig is, találkozzunk a KárKépen: www.karkep.hu!

 

Szerző: AgrárUnió

Tags: napraforgó, napraforgó termesztés, növényvédelem

Oldalunk cookie-kat ("sütiket") használ. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Szolgáltatásaink igénybe vételével Ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információ Elfogadom