A repce tavaszi növényvédelme

Bár a növény védelmét már az őszi időszakban el kell kezdeni, a tavaszi zsendülést követően a növényvédelmi feladatok száma egyre gyarapszik. A repce tavaszi kártevői már márciusban támadásba lendülnek.

Kis rovarok nagy kárt okoznak

Elsőként a nagy repceormányos (Ceutorhynchus napi) és a repce­szár­or­má­nyos (Ceutorhynchus quadridens) telelés­ből ébredő egyedei települnek be az állományokba. A bogarak petéiket a repce levélnyelébe, szárába süllyesztik, és a kikelő kukacok a szár belsejében rágnak. 
A növény növekedése lassul, a szár gyengül és eltörhet. A peterakással megsebzett szár hosszan felrepedhet, és U vagy S alakban meghajolhat, a sebzéseken kórokozók juthatnak a növénybe. Megjelenésüket sárga ragacslapokkal követhetjük nyomon. Ha a fogott egyedszám napról napra növekszik, a védekezést meg kell kezdeni, hisz a peterakást követően a kezelés hatástalan.

Bimbót feszegető fénybogarak zöldbimbós repcében

A bimbók megjelenésétől, rendszerint 15 °C feletti léghőmérsékleten, a repce-fénybogár (Meligethes aeneus, újabban Brassicogethes aeneus) és rokonai, a zöldes és az ólmos fénybogár (B. viridescens és B. coracinus), valamint a szintén pollenevő bundásbogár (Epicometis hirta) megjelenésére számíthatunk. A fénybogarak vontatott virágzás esetén a még ki nem nyílt bimbókat rágják ki, hogy hozzáférjenek a virágporhoz. A bimbókba rakott petékből fejlődő lárvák szintén pollenfogyasztók. A kártétel hatására a károsított bimbók lehullnak, a virágzat felkopaszodik. Bimbós állapotban már kis egyedszám mellett is jelentős kárt okozhatnak. Meleg, száraz időben pedig a bogarak robbanásszerű betelepülése jelent gondot. Ilyenkor az ellenük használt készítmények hatástartama is csökkenhet, ami a megszokottnál több kezelést tehet szükségessé. Erős, virágzó állományban a bogár jelentős kárt nem okoz, a növény megfelelő kondicionálása segíthet a kártétel megelőzésében. A szintén pollenfogyasztó bundásbogár (Epicometis hirta) kártétele az egész virágzás alatt jelentős lehet.

Repcebecő-gubacsszúnyog lárváinak kártétele

A becőket elsőként a repcebecő-or­má­nyos (Ceutorhynchus assimilis) kifejlett példányai veszélyeztetik. A kezdeti hámozgatás és lyuggatás után a becőbe rakott petékből fejlődő lárvák a magokat fogyasztják. A faj a korábban rajzó ormányosokkal és a repce-fénybogárral együtt csapdázható. A repcebecő-gubacsszúnyog (Dasineura brassicae) áttelelő nemzedéke már virágzáskor megjelenik, és egyes szerzők szerint petéiket a bibékre is helyezhetik. A nyári nemzedék rendszerint az ormányosok által okozott sebzéseken át rakja tojásait a becőbe, ahol a lárvák a magokat és a becő falát károsítják. A termés megcsavarodik, torzul, korán felnyílik, és a magvak kiperegnek. A fajnak az átlagosnál csapadékosabb időszakok kedveznek, de kártétele függ az elsődleges kártevők elleni védekezés sikerétől is. Ebben az időszakban megindulhat a káposzta-levéltetű (Brevicorine brassicae) betelepülése is.

Többszöri védekezés szükséges

A virág- és becőkártevők elleni védelmet előrejelzés alapján kell folytatni és az elhúzódó rajzás (például repce-fénybogár), valamint a sorra megjelenő kártevők miatt több alkalommal ismételni kell. A hosszabb hatástartamú készítmények használata szinte nélkülözhetetlen, azonban zöld bimbós állapottól a virágzás végéig csak méhekre nem jelölésköteles vagy az engedélyokirat alapján alkonyati permetezéssel kijuttatható (méhekre mérsékelten kockázatos) készítmények használhatók. A rágó kártevők elleni sikeres védekezésnek fontos szerepe van 
a betegségek megelőzésében is, hisz az általuk nyitott kapukon keresztül a kórokozók könnyebben telepedhetnek meg a növényeken.

Regulátorok gombaölő hatással

A repcét támadó kórokozók köréből 
a min­­dennapi gyakorlat számára a gombás betegségek jelentik a legnagyobb veszélyt, melyek közül a szárat, virágot és becőt támadó fajok a legjelentősebbek, hisz együttes megjelenésük esetében különösen súlyos – akár 50 százalékos – termésveszteséget is okozhatnak. Hazai körülmények között repcében 
a gazdálkodóknak két, de indokolt esetben három gombaölő szeres védekezéssel is számolniuk kell.
A növekedésszabályozó anyagok őszi használatával a termesztés biztonságosabbá válik, hiszen a fómás levélfoltosság és szárrák őszi fertőzése megelőzhető. A tavaszi regulátorozás szintén alapvető fontosságú, hiszen azon túl, hogy 
a ta­­­­vaszi gombafertőzések ellen véd, 
az oldalhajtások képződése révén a becőszám növekszik, és magasabb hozamok érhetők el.

Fő gombabetegségek

Fómapiknídiumok repcén (Fotó: Németh Tibor)

A fómás levélfoltosság és szárrák (Phoma lingam) a repce vetésterületének nö­­vekedésével fokozottabb odafigyelést kíván. A fertőzés a repce bármely fenológiai fázisában a növény egészét képes megtámadni. A fóma elleni védekezés preventív jelleggel, az őszi regulátorozással megoldható, azonban a teljes védelem érdekében egy kora tavaszi gombaölő, illetve az ormányosok ellen irányuló állománykezelés is nélkülözhetetlen.

Fehérpenészre utaló micéliumszövedék és szkleróciumok a szárban

A fehérpenészes rothadás (Sclerotinia sclerotiorum) vagy rettegett nevén a „repcerák” kiemelt fontosságú kórokozó. 
A gomba polifág, így fertőzött elővetemény és a gyomnövények is elősegítik a betegség fellépését. A fertőzés kialakulásához elsősorban a nedves, párás időjárás, a mély fekvésű területek, valamint a nem megfelelő, sűrű vetésszerkezet és a nitrogén túladagolása is hozzájárulnak. Általában a repcevirágzáskor következik be a szárfertőzés, majd a szár belsejét kitöltő fehér micéliumszövedék közötti fekete szkleróciumok (szaporítóképlet) jelzik a kórokozót. A becők kifehérednek, a termés minősége romlik, jelentős termésveszteséget okozva. A kórokozó elleni védelem alapja az 5-6 éves vetésváltás, az optimális tőszámbeállítás, a vízállásos területek kerülése.

A szürkerothadás (Botrytis cinerea) 
a repcét már egészen korán, csíra­nö­vény­korban is súlyosan fertőzheti. Később 
a száron kis sárgásbarna, ovális foltok ke­­letkeznek, majd a szürke penészbevonat a virágzaton és a fiatal becőkön is megjelenik. Előfordulása sporadikus, fertőzésének elsősorban a meleg, párás időjárás és a nitrogéntúlsúlyos trágyázás kedvez.

Az alternáriás betegségek (Alternaria brassicae, A. brassicicola) jellegzetes kórképe a repce becőin megjelenő sötét, feketés foltok, melyekben koncentrikus zónázottság figyelhető meg. A sérült becőkből a magvak idő előtt kiperegnek. A kórokozók elleni védelem alapja a preventív gombaölő szeres kezelés, a korai betakarítás, illetve az állományszárítás.

A repcelisztharmat (Erysiphe cruciferarum) – bár nem tartozik a legjelen­­tő­sebb kórokozók közé – szakszerű védekezés nélkül igen jelentős termésveszteséget okozhat. A gomba a magszárat, becőt, illetve a leveleket is támadhatja. Jellegzetes tünete a fertőzött részeket borító fehér, „lisztes” bevonat.

Integrált növényvédelem

A kórokozók elleni sikeres védelemben 
az integrált növényvédelmi szemlélet alkalmazása elsődleges. A kémiai beavatkozásokat megelőzően –, vagy azokat kiegészítve – számos más lehetőség is adott 
a gazdák számára. A vetésváltás – különösen a fehérpenészes rothadás esetén – 
az egyik leghatékonyabb preventív módszer. A termőhelyi adottságoknak leginkább megfelelő hibridek az időjárás okozta stresszt jobban tolerálják, ami nagyban hozzájárul a betegségek megelőzéséhez. A megfelelő tápanyag-utánpótlás szintén olyan eszköz, amely alapvető fontosságú mind a kártevők, mind a kórokozók elleni védelemben. A repce esetében különösen fontos a kén visszapótlása, valamint a bór szerepe a repce kondíciójának javításában.
A repce tavaszi, de különösen a generatív részek védelmét szolgáló növényvédelme komoly, összetett munkafolyamat, amelynek folyamán a különféle védekezési megoldásokat szakszerűen kell alkalmaznunk, hiszen hosszú távon csak így lehet költséghatékonyan, intenzíven és eredményesen folytatni a növény termesztését.

Dr. Nagy Antal
Rácz Dalma
DE MÉK Növényvédelmi Intézet