Tél végi-kora tavaszi károsítók a szántóföldön

Évszakok jönnek, évszakok mennek, ennek megfelelően pedig változnak az időjárási viszonyok, amelyek hatással vannak a szántóföldi kultúrákat károsító kártevőkre és kórokozókra. Azok egyedfejlődésének, szaporodásának környezeti igénye genetikailag rögzített, így várható megjelenésük kiszámítható, megismerhető. A valóságban ez ugyan nem ennyire egyszerű, hiszen az évjáratok eltérnek egymástól, és a környezeti körülményekre a helyi viszonyok is hatással vannak, de ennek ellenére elmondható, hogy van annak egyfajta ritmusa, ahogyan a kártevők és kórokozók megjelennek növényeinken. Ehhez igazodva pedig magának a növényvédelmi tevékenységnek is megvan a ritmusa. Cikkünkben kísérletet teszünk arra, hogy felsorolás jelleggel megmutassuk, mely károsítókra számíthatunk a tél végi-kora tavaszi időszakban.

Növényeink rendszeres szemlézése az első lépes a növényvédelmi problémák megelőzésére.

Kalászosok

Bár kalászos kultúráink mindegyikének vannak korán jelentkező növényvédelmi problémái, azonban tél végén gyakran nem ez kelti fel a figyelmünket, hanem a tél során kialakuló tünetek. Ezek többnyire nem kapcsolódnak kártevőkhöz és kórokozókhoz, jellemzően környezeti hatások vagy élettani folyamatok eredményei.

Országosan is elmondható, hogy egyre nagyobb probléma a kalászos gabonák korai gyomosodása.

A legszembetűnőbb e téren az őszi árpa tél végi-kora tavaszi sárgulása (1. kép). Ez egyes években egészen extrém mértéket is elérhet, amikor már nem is sárga, hanem szinte már fehér a növényállomány.

1. kép: Sárguló árpatábla február közepén

Ez a tünet tápanyaghiányra utal, a leggyakrabban az elégtelen nitrogénellátásra, de e hiány többnyire nem azt jelenti, hogy ne lenne elegendő a tápelemből a talajban. Jellemzően relatív hiányról van szó, amikor a növények a kis gyökrétömeg, az elégtelen gyökéraktivitás, hideg, netán fagyott talaj miatt nem tudnak elegendőt felvenni.

Hirdetés

Egyre gyakrabban fordul elő a kora tavaszi csapadékhiány, amikor már tél végén sem áll elegendő nedvesség a növény rendelkezésére a talajban. Ekkor fordulhat elő, főként árpákban a komplex tápanyaghiányos tünetegyüttes, ami a lombozat sárgulásával, fakulásával jár, megjelenik a levélpusztulás, a leveleken feltűnő barna (2. kép), vagy fekete (3. kép) foltok jelennek meg.

Sokan nyúlnak ilyenkor gombaölő szerhez, de ez felesleges, mert a barna foltok élettani eredetűek, a feketék pedig olyan szaprofita gombáké, amelyek a már elhalt növényi szöveteken jelennek meg, ezért az egészséges levelekre nem jelentenek veszélyt.

Különösen korai vetésű, már az ősz során is buja, túlnőtt állományokban mutatkozhat jelentős lombvesztés, különösen akkor, ha tartós hóborítás alakul ki a tél során. A hó „lenyomhatja” ezeket méretes hajtásokat, a zárt, levegőtlen környezetben pedig a levelek elpusztulnak, rothadásos tüneteket mutatnak (4. kép). E tünetegyüttes kialakulásában szerepet kaphat még a hópenész, a hó alatti kipállás, erős lisztharmatfertőzés, de akár relatív tápanyaghiány is.

4. kép: Túlfejlett, fekvő árpa pusztuló lombozattal

A kalászosokban, ha ritkán is, de előfordulhatnak fagyásos tünetek (5. kép) a lombozaton. Ezek jellemzően akkor alakulnak ki, ha egy melegebb periódus után, amikor már nekilendül a vegetáció, érkezik egy erőteljes lehűlés. Bár szemre ez nem szép látvány, komolyabb károkozással általában nem jár.

5. kép: Fagykár gabonán

Van azonban kivétel, amikor sajnos később látványossá válik a fagy, vagy inkább lehűlés hatása. Amennyiben az a kalászdifferenciálódás időszakában éri a növényt, az elszenvedett stressz következménye részleges kalászelhalás lesz. A kalászvég tömeges elhalása (6. kép) ugyanis minden esetben stresszhatáshoz köthető, így akár fagyhoz is, de hasonló tünetek jelennek meg korai extrém szárazság esetén is.

6. kép: Stresszhatás miatt kialakuló tömeges kalászvégelhalás

Őszi kalászosainkban kitavaszodáskor kórokozók tüneteire is találhatunk. A búzára és árpára egyaránt igaz, hogy az őszi fertőzéstől és a téli időjárástól függően akár erős lisztharmatfertőzés (7. kép) is kialakulhat tavaszra. Ez könnyen elérheti azt a szintet, ahol már be kell avatkozni, és ezt meg is kell tenni, mert nem igaz az a mondás, hogy „akkor jó a búza, ha lisztharmatos”.

7. kép: Erős lisztharmatfertőzés a február végi gabonában

Már csak az őszi árpára vonatkozik, hogy egyes kórokozói kora tavaszra akár erőteljes fertőzéssel is jelentkezhetnek. Ezek egyike a hálózatos levélfoltosság (8. kép), amely jelentős kártételi potenciállal rendelkezik.

8. kép: Hálózatos levélfoltosság tünete az árpalevélen

A másik kórokozó az árpa törperozsda (9. kép), amely ugyan ritkábban okoz jelentősebb problémát, de ez teljesen nem is zárható ki.

9. kép: Árpa törperozsda tünetei

Érdemes figyelemmel kísérni fertőzésük alakulását és szükség esetén beavatkozni. Erre száraz és meleg körülmények között valószínűleg nem lesz szükség, veszélyes szituáció nedvesebb, párásabb, egyben kissé hűvösebb körülmények között alakulhat ki.

Hirdetés

Ugyancsak az árpatáblákra jellemző, hogy tél végén-tavasz elején élénksárga foltok (10. kép) alakulnak ki az állományban.

10. kép: Vírusfertőzött növények

A tünet vírusfertőzésre utal, a kórokozó jellemzően az árpa sárga törpülés vírusa (BYDV). Nagyobb arányban akkor lép fel, ha az őszi időjárás kedvező volt a vírust terjesztő levéltetvek számára, így azok nagy tömegben fertőzték meg a növényeket. Tavasszal e problémával sajnos már nem lehet mit kezdeni, a kórfolyamat már beindult, a vírusos növények elmaradnak növekedésükben, kalászt nem hoznak, így egyértelmű terméskiesését okoznak.

Az őszi búzának is van olyan megbetegedése, amely kora tavasszal okozhat problémát. E kórokozó a szeptóriás levélfoltosság (11. kép), amelynek tünetei annyira jellegzetesek, hogy mással nem lehet összekeverni őket.

11. kép: Szeptóriás levélfoltosság tömeges tünetei búzában

Száraz tavaszon csak nyomokban jelenik meg, de nedves, párás, egyúttal hűvös körülmények között tömeges levélpusztulást okozhat akár a felsőbb levélemeleteken is, ezért mindenképpen figyelni kell, hogyan alakul a fertőzése a tavasz során.

Országosan is elmondható, hogy egyre nagyobb problémát okoz a kalászos gabonák korai gyomosodása (12. kép).

12. kép: Erős gyomosodás tavasz elején

Az, hogy mely területen milyen gyomfajok okozzák a legnagyobb gondot, az országrészenként, akár táblánként is változhat, de ezek egyaránt lehetnek egy- és kétszikűek. Az ellenük való védekezés alapját az őszi gyomirtás adja, de ha ilyen nem történt, vagy az nem volt sikeres, szükség lehet korai gyomirtás elvégzésére. Egy átlagos, melegkedvelő gyomokra koncentráló gyomirtási technológia, amelynél a tavaszi gyomirtás már a gabona fejlett állapotában történik, e gyomok jelentős részénél már nem képes megakadályozni a magképzést. Emiatt magok tömegével gazdagodhat a talaj gyommagkészlete, hosszú évekre megalapozva a gyomosodási problémát. Tavasszal ezért az egyik legfontosabb teendőnk felmérni, hogyan alakul területünk gyomhelyzete és szükség esetén be kell avatkoznunk.

Az őszi kalászosok mindegyikét érintő kártevőprobléma a gabonafutrinka lárvájának, a csócsárlónak mind erőteljesebb kártétele. A szűkülő vetésforgóban egyre gyakoribb az önmaga után vetett gabona, vagy a táblaszomszédságban lévő monokultúrás terület, amelyek egyértelműen növelik a futrinkaveszélyt. Mivel a futrinkalárva télen is táplálkozik, tavaszra határozottan megmutatkoznak a károsítás nyomán kialakuló táblafoltok, vagy a szegélyről tábla belsejébe húzódó növényritkulás, növénypusztulás (13. kép).

13. kép: Gabonafutrinka lárvakártétele a táblaszélen

A lárvák károkozásának jelentősége a szárbaindulást követően már csökken, de ha a jelen vannak a területen, akkor érdemes elvégeznünk egy korai rovarölő szeres védekezést, mert táplálkozásuk közel a teljes tavaszi időszakban folytatódni fog.

Őszi káposztarepce

Az őszi káposztarepce a másik olyan fontos növénykultúránk, amely a szántóföldön tölti a telet. E növény esetében is igaz, hogy amit tél végén látunk, az jellemzően az időjárás viszontagságainak köszönhetően alakul ki.

Sajnos előfordul, hogy kedvezőtlen körülmények között az állomány egyszerűen kifagy, elpusztul tavaszra. Ez gyakran szorosan összefügg az őszi növényvédelmi, növényápolási beavatkozásokkal. Ugyanis a kipusztulás nem csupán az eleve későn vetett, vontatottan kelő, gyenge állományokat érintheti, hanem a túlfejletteket is. Míg az előzőre a terület megfontolt művelésével, a vízmegőrző magágykészítéssel és a vetés időzítésével lehet ugyan ráhatásunk, de alapvetően mégiscsak a csapadékviszonyok lesznek a meghatározók. Az utóbbi problémát, az állomány túlzott növekedését azonban regulálással egyszerűen meg tudjuk akadályozni. De, előfordul, amikor nem is kicsi, de nem is nagy állományt veszítünk el. A leírtaknál jóval gyakoribb, amikor növényeink elveszítik lombozatuk jelentős részét (14. kép), de maga a tő él. Ez látványra csúnya ugyan, de a terület ettől még adhat jó termést.

14. kép: Téli levélvesztés repcében

A tömeges lombvesztés nem csupán környezeti, vagy élettani okok miatt történhet meg. Az lehet rovarkártétel, vagy gombabetegség következménye is. A nagy repcebolhát sokan pusztán őszi kártevőként tartják számon, de ez a faj az egyetlen olyan földibolha, amelynek lárvái is károsítják a kultúrnövényt. Annak levélnyelében telelve (15. kép) hozzájárulhatnak a levél elvesztéséhez.

15. kép: Nagy repcebolha lárvájára utaló tünetek a levélnyeleken

Az „öreg” leveleken a tél során, vagy tél végére gyakran tömegesen jelenhetnek meg a fómás levélfoltosság és szárrák jellegzetes tünetei (16. kép).

16. kép: Fómás tünetek tömege a repcelevélen

Ezeket a leveleket a növény élettani okok miatt sokszor egyébként is „ledobja”, a tünetek megjelenése nem is ezért érdemel figyelmet. Inkább azért, mert azok a kórokozó területen való jelenlétére utalnak, így tömeges megjelenésükkor nagyobb figyelmet kell fordítanunk a védekezésre, megelőzendő a tavaszi fertőzési hullámot.

A tavaszi fagykár a repcében is megjelenhet, jellemzően egy korai felmelegedést követő hideghullám esetén, amikor a lehűlés már intenzíven fejlődő növényeket ér. Az ilyenkor érkező fagy többnyire csupán lombkártételt (17. kép) okoz, a növényt természetesen éri ugyan stresszhatás, de annak termésre való hatása általában kicsi.

17. kép: Kései fagykár repcében

A repcében a tél végi, tavasz eleji időszak meghatározó fontosságú egy kártevőcsoport, a szárat károsító ormányosok szempontjából. Ezek közé két faj tartozik a nagy repceormányos (18. kép) és a repceszár-ormányos.

18. kép: Nagy repceormányos

Bár e két kártevő hőigénye némileg eltérő, az elsőként említetté alacsonyabb, azonban ennek gyakorlati szempontból túl nagy jelentésége nincs, kezelhetők együttesen. A legnagyobb problémát az okozza, hogy a változó időjárási körülmények között a kitavaszodás több hullámban történik meg, egy melegebb hullámot lehűlés követ, amely ciklus akár többször és akár egészen szélsőséges hőmérsékleti értékekkel is végbemehet. Ez a folyamat befolyásolja a kártevők táblára való betelepedését, életciklusát, tojásrakását, volt már példa januári betelepedésre és február végi-március eleji tojásrakásra is. Ezért, ha valaki naptár szerint védekezik a kártevők ellen és nem igazodik a kezelésekkel az évjárati sajátosságokhoz, az nem fogja tudni elkerülni a kártételt, azt csupán mérsékelheti. Ezért tanácsos már januárban kitenni az előrejelzést szolgáló eszközöket (sárga tálcsapda, sárga ragacsos fogólap (19. kép) és azokat rendszeresen ellenőrizni, figyelve a betelepedés ütemét, soha nem elfeledkezve arról, hogy teljes képet csupán a növényvizsgálattal együttesen tudnak nyújtani.

19. kép: Ormányosok előrejelzése ragacsos fogólappal

Azt, hogy milyen évjárat köszönt ránk az idei évben, senki sem tudja megmondani. Márpedig a környezeti viszonyok alapvető befolyással vannak arra, hogy a kórokozók és kártevők mikor jelennek meg a tábláinkon. Mivel ezek közvetlen veszélyt jelentenek növényeinkre és így a gazdálkodásunk jövedelmezőségére is, mindig tisztában kell lennünk azzal, hogy melyik érkezett már meg, mi történik éppen a területünkön. Ezért növényeink rendszeres szemlézése az első lépes a növényvédelmi problémák megelőzésére! 

Szerző: AgrárUnió

Címkék: kalászos, repce, károsítók, őszi káposztarepce, fagykár, lisztharmat, hálózatos levélfoltosság, árpa törperozsda, vírusfertőzés, gyomosodás, gabonafutrinka, nagy repcebolha, fóma, nagy repceormányos
MEGOSZTÁS
-
Tél végi-kora tavaszi károsítók a szántóföldön