Kórokozók az őszi vetésekben – Kárképek repcében, búzában, árpában

Mielőtt részleteiben tárgyalnánk a jelentősebb kórokozókat, felvetődhet: vajon az ország minden részében ugyanazt tapasztalhatják-e a gazdálkodók a területeiket járva? A válasz az, hogy nem! A sokszor gyökeresen eltérő körülmények miatt mást láthatnak őszi kalászosaikban és repcéjükben a nyugati-délnyugati és mást a keleti-délkeleti országrészben gazdálkodók. A különbség oka a nyári, valamint a vetési időszakban lehullott csapadék mennyisége, bár a kérdés egyre gyakrabban inkább úgy helyes, hogy volt-e egyáltalán eső, vagy nem volt. Ez ugyanis a kórokozók szempontjából meghatározó jelentőségű környezeti körülmény! A nyáron lehullott csapadéknak az árvakelések megjelenésén, az azokon őszre kialakuló fertőzések mértékén keresztül van hatása az őszi vetések kórokozóhelyzetére. A vetés előtti vagy azt követő kis mennyiségű, vagy éppen elmaradó eső vontatott, egyenetlen keléshez, gyenge állományhoz, míg a megfelelő időben és mennyiségben érkező akár erőteljes, túlzottan buja állományok kialakulásához vezethet. Akármelyikről legyen is szó, az befolyással van a kórokozók ősszel megjelenő fertőzésére, amit az alkalmazott termesztéstechnológia is befolyásol: felerősítheti, de akár tompíthatja is e körülmények hatásait.

Hirdetés

Általánosságban nézve tényként kell kezelnünk, hogy az enyhe téli időjárás egyértelműen kedvez a kórokozók áttelelésének. Egyre ritkábban fordul elő az olyan, legalább két hétig fennálló hideg időjárás, amikor napközben sem emelkedik pozitív tartományba és éjszaka tartósan mínusz tíz fok alatti a hőmérséklet. Inkább az a jellemző, hogy a szinte folyamatosan nedves levélfelület és az enyhe időjárás miatt egyes kórokozóknál még a tél során is emelkedik a fertőzés mértéke.

Kórokozó a telelő repcékben

A repce intenzív termesztéstechnológiát igénylő növényünk, amely kórokozóknak való kitettsége szerencsére mérsékelt. Ősszel főként a fómás levélfoltosság és szárrák jellegzetes tünetei (1. kép) jelenhetnek meg a leveleken, a barnuló, beszáradó foltok, bennük apró fekete pontokkal, a kórokozó szaporítóképleteivel.

1. kép: Fómás tünetek a telelő repcén

Megjelenésüknek nem az a valódi veszélye, hogy csökkentik az asszimilációs felületet – a fertőzött „öreg” levelek élettani okok miatt tavasszal egyébként is gyakran elhalnak –, hanem az, hogy a nagy számban képződő szaporítóképlet miatt nagyobb arányban fertőződhet a szár. Ha ez megtörténik, a következmény a föld feletti részek elégtelen víz- és tápanyagellátása miatti terméscsökkenés lesz. Szerencsére a bajt nem túlzottan nehéz megelőzni, a technológia részét képező regulálás minden esetben olyan készítményekkel történik, amelynek azol-típusú gombaölő hatóanyaga az őszi fertőzést visszafogja.

Egyes kórokozók tünetei ugyan végigkísérik a telelő őszi vetéseket, de a tavaszi körülményektől függ, hogy fertőzésük végül milyen szintet ér el.

Kórokozók a búzában

A búza helyzete az ősszel megjelenő és áttelelő kórokozók szempontjából viszonylag egyszerű. Bár a lombozaton – ahogyan az árpában is – korán megjelenhet a lisztharmat (2. kép),

2.kép: Erős, korai lisztharmatfertőzés az őszi gabonában

az a legtöbb évjáratban különösebb gondot nem okoz, azonban előfordulnak olyan évjáratok, amelyben már az ősz során magas fertőzési szint alakul ki (3. kép).

3. kép: Súlyos lisztharmatfertőzéstől szenvedő gabonaállomány

A leveleken egész télen megtalálhatjuk a jellegzetes tüneteit, a kórokozó probléma nélkül át is telel, de majd a tavaszi környezeti körülmények fogják meghatározni, hogy végül milyen erősséggel lép fel.

Hirdetés

A búzát betegítő kórokozók fontos csoportját alkotják a rozsdabetegségek, amelyek közül a vörös- és sárgarozsda fertőzése fordulhat elő, de szerencsére ritkán járványszerű erősséggel. Mindkettőről elmondható, hogy enyhe teleken áttelelnek az árvakelések, akár az új vetésű növények levelein, amit veszélyforrásként kell kezelnünk. Amennyiben az állományunkban nagyobb számban találnánk e kórokozók tüneteit, akkor mindenképpen érdemes figyelnünk a tavaszi időjárást, és ha hajlamosító körülmények alakulnak ki, megelőző jelleggel megkezdeni a védekezést! Bár e kórokozók áttelelhetnek, a fő veszélyforrást többnyire mégsem az itthon áttelelő, hanem a hazánkba szelekkel érkező szaporítóanyag-tömeg jelenti. Vörösrozsda esetében ez a déli, mediterrán vidékekről származik, a sárgarozsda esetében pedig nyugati, északnyugati irányból érkezhet. Helyben való áttelelésük tehát kockázat, de az messze alulmúlja a „kapott” fertőzőanyag jelentőségét.

Kórokozók az árpában

Míg búzában viszonylag mérsékelt veszélyről beszéltünk az ősszel megjelenő és áttelelő kórokozók kapcsán, az árpánál néhányuk már fokozottabb figyelmet érdemel. Ezek közül a legfontosabb a hálózatos levélfoltosság, amely komoly kártételi potenciállal bíró, érzékelhető terméskiesést is okozni képes betegség. Tünetei a csapadékos, de akár átlagos csapadékjárású évjáratokban is korán, már az árvakeléseken is megfigyelhetők (4. kép).

4. kép: Hálózatos levélfoltosság tömeges fertőzése árpa árvakelésen

E területekről induló fertőzése nyomán kedvező körülmények között már a néhány leveles árpanövényeken is megjelenhet, amelyeken a tél során végig megfigyelhető (5. kép). Bár e megbetegedés viszonylag melegkedvelőnek tekinthető, azonban az elmúlt évek téli időjárása érdemben nem veszélyeztette sikeres áttelelését.

5. kép: Hálózatos levélfoltosság kezdeti tünetei a fiatal árpán

A lisztharmat az árpaállományokban is korán megjelenhet, gyakorta erősebb fertőzési szinten, mint a búzavetésekben. Ebben az esetben is igaz, hogy a megbetegedés majdani, tavaszi szintjét elsősorban a környezeti körülmények fogják meghatározni, de arra olyan technológiai lépések is hatással lehetnek, mint például a nagy dózisú nitrogénműtrágya kijuttatása.

Rozsdabetegségre utaló tüneteket nem csupán a búzákban, az árpákban is találhatunk. Ez a kórokozó az árpa törperozsda (6. kép), amely bár rendszeresen megjelenik a növényeken, érzékelhető terméskiesését ritkán okoz.

6. kép: Árpa törperozsda erős fertőzésének tünetei árpalevélen

Azonban ennek megvan az elvi lehetősége: vannak évjáratok, amikor a kedvező környezeti körülmények erős fertőzéshez és ezen keresztül olyan mértékű levélfelület-csökkenéshez vezetnek, ami már megmutatkozhat a betakarított termés mennyiségében.

A talajfelszínen maradó fertőzött szármaradványok jelentik a legfontosabb fertőzési forrást, ezért a védekezés első lépése azok minél hatékonyabb letakarása, leforgatása.

Veszélyek kitavaszodáskor

Az állományban áttelelő kórokozók figyelmet érdemelnek, hiszen ezekről tavasszal akár fertőzési hullám is elindulhat. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy számukra kedvezően alakuljanak a környezeti körülmények. Mire kell főként gondolni? Elsősorban a csapadékra, a kellően nedves és párás környezetre, gyakran a levélfelület hosszan fennálló vízborítására. Az elmúlt évek azt mutatják, hogy a mind gyakrabban kialakuló tavaszi csapadékhiány éppen ezen a fontos ponton avatkozik be és gátolja meg, hogy az említett kórokozók járványos szinten lépjenek fel. Azonban figyelnünk kell a körülmények alakulását, mert amint egyes gombák számára kedvező változás áll be, kialakul egy csapadékosabb periódus, ezzel járvány indulhat el. Gondoljunk például a 2023-évi nagy erejű, járványos sárgarozsda-fertőzésre, vagy az idei évben árpákban fellépő rinhospóriumos levélfoltosság erőteljes károsítására.

Hirdetés

A növényeinken áttelelő kórokozókat érdemes figyelnünk, azonban általánosságban nézve a gombákkal szembeni védekezés sikere gyakorta nem ezen múlik! Inkább a termesztéstechnológia egy elemén, ami különösen fontos ebből a szempontból. Ez pedig a talajelőkészítés! Mivel a legtöbb kórokozó adott évi fertőzése a fertőzött szármaradványokból (7. kép) indul, nem mindegy, hogy azokból milyen mennyiségben található a talajfelszínen.

7. kép: A talajfelszínen maradó fertőzött szármaradvány veszélyes fertőzési forrás

Ha a talajmunka nagy tömegben hagyja fent ezeket, a fertőzés mértéke még ugyanolyan körülmények között is magasabb lesz, mint a kevés szármaradványt hagyó talajművelés esetében. Ezért a kórokozókkal szembeni védekezés első lépésének a fertőzött szármaradványok letakarásának, talajba forgatásának kell lennie!

A gombabetegségek végigkísérik a gabona- és repcetermesztés egészét, jelen vannak az állományokban, de több tényező együttesen vezethet odáig, hogy károsításuk terméskieséshez is vezessen. Ennek megakadályozásának első lépése, hogy elfogadjuk: minden évjárat más, ezért a rutinszerű megoldásokat kerülve alakítsuk ki technológiánkat, mindig tudva, mi történik éppen a növényeinkkel. Télen is!     

Szerző: AgrárUnió