Gondolatok a következő repceszezonhoz
Növényvédelem - 2016.06.24
Még lábon áll a repce, de hamarosan készülni kell a jövő évi termést megalapozó munkákra. Vajon milyen időjárás vár ránk a nyár második felében? Milyen talajmunkával tudjuk belőle a legtöbbet kihozni? Melyik hibridnek szavazzunk bizalmat? Ezen az őszön milyen növényvédelmi kihívások várnak a repcetermesztőkre? Ezek a kérdések szép sorjában aktuálissá válnak mindenki számára, aki repcetermesztésbe fog.
Tisztelt Látogatónk!
A cikk megtekintése előfizetéshez kötött!
Amennyiben rendelkezik online előfizetéssel, jelentkezzen be az előfizetéshez tartozó felhasználói fiókba.
Belépés
Ha még nem előfizetőnk, ismerje meg előfizetési ajánlatainkat, hogy hozzáférhessen lapunk korábbi cikkeihez is!

Légrádi Miklós
gazdálkodó
Lengyeltóti
Fotó: Magyar Kukorica Klub
Az előttünk álló feladatokról, azok szerepéről, jelentőségéről a Somogy megyei Lengyeltótiban gazdálkodó, sokat tapasztalt repcetermesztőt, Légrádi Miklóst kérdeztük. Nem vállalkozhattunk, és nem is vállalkoztunk arra, hogy az ország minden táján beváló receptet adjunk most közre: ilyen nem létezik. Reméljük azonban, hogy néhány hasznos gondolatot, alapelvet azért talál az olvasó ebben az írásban.
– Kérem, elöljáróban mutassa be a repcetermesztésüket és egyáltalán a repcéhez, a mezőgazdasághoz fűződő viszonyát!
– Repcével körülbelül tizenöt éve foglalkozom nagyobb odafigyeléssel – a hibridek megjelenése óta. Az összes terület közel ötödét foglalja el ez a növény, általában 80-100 hektárt. A Balaton déli partjához közel jól érzi magát a repce a változó minőségű talajok ellenére, sőt a másra nem alkalmas homokos területeken is jó eredményeket értünk el. A termésátlagunk több évre visszatekintve mindig elérte a 4,5 tonnát. Időnként, az igazi repcés években, amikor szerencsésen összejön minden, öt tonnát meghaladó táblaszintű eredmények is születnek. A repcetermesztés önmaga is, de a mezőgazdálkodás egésze meg pláne komplex feladat. Így 66 évesen, gépészként meg kell követnem azokat az agronómus kollégákat, főleg az igazi szakembereket, akiknek fiatalkorunkban – hacsak viccesen is – alkalmas pillanatban olyan megjegyzést tettünk, hogy az „agronómus úgy mérnök, ahogy a tyúk madár”. Most, hogy saját 500 hektáros gazdaságunkban osztott, de összeolvadt szerepben szinte mindent kell csinálnom, rájöttem, hogy az agrárszakma a mai körülmények között igencsak nagy szakértelmet igényel, felülmúlva és magába olvasztva a társtudományokat. Mondhatni, visszafoglalta ősi pozícióját, hiszen kezdetben minden tudomány a szolgálatában állt, és fejlődött tovább igénye szerint.
Szerző: AgrárUnió
Címkék:
Alternatív hüvelyesek (1. rész) – A szegletes lednek és ...
Kerti méhlegelő lépésről lépésre: Kevesebb fűnyírás, több élet
Méhészeti növekedés: Rekordot döntött a méhkaptárak száma az ...
A Nébih oldalán követhető, mikor kell az egyes vármegyékben ...
30 éve KRONE BiG M – A világ első önjáró szársértős kaszája ...
Permetezőgépek finomhangolása – Hatékony permetezés a ...
Így indítsd a júniusi másodvetést a rekordtermésért
75 százalékkal nőtt a marhahús-export az év elején
Májusi-júniusi tennivalók a napraforgóban
Lemondott a NAK elnöki tisztségéről Papp Zsolt György