Gondolatok a következő 
repceszezonhoz

Még lábon áll a repce, de hamarosan készülni kell a jövő évi termést megalapozó munkákra. Vajon milyen időjárás vár ránk a nyár második felében? Milyen talajmunkával tudjuk belőle a legtöbbet kihozni? Melyik hibridnek szavazzunk bizalmat? Ezen az őszön milyen növényvédelmi kihívások várnak a repcetermesztőkre? Ezek a kérdések szép sorjában aktuálissá válnak mindenki számára, aki repcetermesztésbe fog.

legradim

Légrádi Miklós
gazdálkodó
Lengyeltóti

Fotó: Magyar Kukorica Klub

 

Az előttünk álló feladatokról, azok szerepéről, jelentőségéről a Somogy megyei Lengyeltótiban gazdálkodó, sokat tapasztalt repcetermesztőt, Légrádi Miklóst kérdeztük. Nem vállalkozhattunk, és nem is vállalkoztunk arra, hogy az ország minden táján beváló receptet adjunk most közre: ilyen nem létezik. Reméljük azonban, hogy néhány hasznos gondolatot, alapelvet azért talál az olvasó ebben az írásban.

– Kérem, elöljáróban mutassa be a repcetermesztésüket és egyáltalán a repcéhez, a mezőgazdasághoz fűződő viszonyát!

– Repcével körülbelül tizenöt éve foglalkozom nagyobb odafigyeléssel – a hibridek megjelenése óta. Az összes terület közel ötödét foglalja el ez a növény, általában 80-100 hektárt. A Balaton déli partjához közel jól érzi magát a repce a változó minőségű talajok ellenére, sőt a másra nem alkalmas homokos területeken is jó eredményeket értünk el. A termésátlagunk több évre visszatekintve mindig elérte a 4,5 tonnát. Időnként, az igazi repcés években, amikor szerencsésen összejön minden, öt tonnát meghaladó táblaszintű eredmények is születnek. A repcetermesztés önmaga is, de a mezőgazdálkodás egésze meg pláne komplex feladat. Így 66 évesen, gépészként meg kell követnem azokat az agronómus kollégákat, főleg az igazi szakembereket, akiknek fiatalkorunkban – hacsak viccesen is – alkalmas pillanatban olyan megjegyzést tettünk, hogy az „agronómus úgy mérnök, ahogy a tyúk madár”. Most, hogy saját 500 hektáros gazdaságunkban osztott, de összeolvadt szerepben szinte mindent kell csinálnom, rájöttem, hogy az agrárszakma a mai körülmények között igencsak nagy szakértelmet igényel, felülmúlva és magába olvasztva a társtudományokat. Mondhatni, visszafoglalta ősi pozícióját, hiszen kezdetben minden tudomány a szolgálatában állt, és fejlődött tovább igénye szerint.

Tisztelt Látogatónk!

A cikk megtekintése előfizetéshez kötött!

Amennyiben rendelkezik online előfizetéssel, jelentkezzen be az előfizetéshez tartozó felhasználói fiókba.

Belépés

Belépés

Felhasználói név *
Jelszó *
Emlékezzen rám

Ha még nem előfizetőnk, ismerje meg előfizetési ajánlatainkat, hogy hozzáférhessen lapunk korábbi cikkeihez is!

Szerző: AgrárUnió

Oldalunk cookie-kat ("sütiket") használ. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Szolgáltatásaink igénybe vételével Ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információ Elfogadom