A kukorica és a napraforgó termésképzéséről – Környezeti körülmények, lehetséges beavatkozási módok

Jelentős szántóföldi növényeink közül a kukorica az, amely a legnagyobb veszélynek van kitéve a terméskötődés időszakában. A nem megfelelő kötődés látványos jele az üres, szem nélküli csőszakasz, amely a leggyakrabban a csővégen mutatkozik (1. kép), de akár a cső nagyobb hányadára is kiterjedhet.

1. kép: Termékenyülési probléma a csővégeken

Extrém esetben az is előfordulhat, hogy csupán néhány kukoricaszem lézeng (2. kép) a teljes csövön. A kukorica terméskötődésének milyenségét leginkább a környezeti körülmények határozzák meg.

2. kép: Extrém mértékű termékenyülési zavar

A kukorica generatív szervei a címer, a hímvirágzat, valamint a cső, a nővirágzat. A címer egy konkrét növény esetében általában néhány nappal korábban jelenik meg és kezdi a virágpor szórását, mint ahogy megjelennek ugyanazon növény bibeszálai. A címerben fejlődő kalászkák milliós nagyságrendben termelik a virágport, így általában elegendő áll rendelkezésre a megfelelő terméskötődéshez. Mennyiségét olyan tényezők csökkenthetik, mint a kalászkákat érő rovarkártétel, amely elsősorban a kukoricamoly lárvái, valamint amerikai kukoricabogár kifejlett egyedei részéről éri a címert. De környezeti tényezők is korlátozhatják a levegőben lévő virágpor mennyiségét, mint például a tartósan és erősen csapadékos, egyben szeles időjárás, ami hazánk esetében ritkán fordul elő. Ezért, ha termékenyülési probléma jelentkezik, az általában nem a kevés virágporral, hanem annak élettartamával, termékenyítőképességével függ össze. A virágpor élettartama a legjobb esetben is csupán két óra, de előfordulhat, hogy már a portokból való kihullásnál sem termékenyítőképes, „besül”. Az élettartamot, ezáltal a termékenyítőképességet alapvetően befolyásolja a virágporba beépülő tartalék tápanyagok mennyisége, valamint olyan környezeti tényezők, mint az alacsony páratartalom, avagy légköri aszály, a magas léghőmérséklet, valamint az UV-sugárzás extrém mértéke.

Hirdetés

A kukorica nővirágzata a cső, bibeszálai alkotják a „kukoricabajuszt”. Ezek a cső alapi részéről kezdenek fejlődni, majd a bibeképződés felfelé halad a csövön, a bibeszálak csuhélevelek alóli kibújása is ebben a sorrendben fog megtörténni. Ez az oka annak, hogy ha a virágzás végén nem áll rendelkezésre elegendő termékenyítőképes virágpor, az utoljára bibét fejlesztő csővég üresen marad. A bibeszál a teljes hosszán képes fogadni a virágport, amely a megtapadását követően tömlőt fejleszt, ami 12̶18 órával később érheti el a magkezdeményt és termékenyíti meg azt. A bibeszál érzékenyen reagál a környezeti körülményekre, így a magas hőmérsékletre és az alacsony légköri páratartalomra. Amennyiben ezek hatására beszárad, a termékenyülés elmarad. Termékenyülési probléma nem csupán a kedvezőtlen környezeti körülmények miatt léphet fel, hanem azt rovarkártétel is okozhatja. Ez az amerikai kukoricabogár kifejlett egyedeihez kapcsolódik, amelyek akár teljesen visszarághatják a bibeszálakat (3. kép) – amelyek hossza, ha 1,5 cm alá esik – kötődési problémát, ezáltal érzékelhető veszteséget okozva.

3. kép: Amerikai kukoricabogár bibekártétele

A kukorica terméskötődésének milyenségét leginkább a környezeti körülmények határozzák meg.

A kukorica terméskötődése sok évben szorul támogatásra, ami a vetőmag-előállításban szinte kötelező, de az árukukorica termesztésében is megtérülő beruházás lehet. Összességében minden olyan beavatkozás, amely segít a növénynek az egyöntetű és intenzív növekedésben, a stresszhatások káros következményeinek mielőbbi leküzdésében, támogatja a kötődés és termésképzés folyamatát. Tehát a teendőket tágabb értelemben kell értelmezni: annak ki kell terjedni a talajmunkától kezdve a fajta- és tőszámválasztáson és vetésen át egészen a tápanyaggazdálkodásig és növényvédelmi technológiáig. Ha van rá lehetőség, akkor természetesen kiemelt fontosságú az öntözés, a kritikus időszakokban, különösen a virágzás és terméskötődés idején történő rendszeres vízpótlás. Az egyes növény konkrétan is támogatható, amellyel fokozható a terméskötődés, egyben mérsékelhető a magkezdemények elhalásának mértéke. Erre a célra nem az általános lombtrágyák közül kell választanunk, hiszen általában nem tápanyaghiányt kell kezelnünk, hanem olyan biostimulátorokat, amelyek hatására összességében válnak intenzívebbé a növény életfolyamatai. Ilyen módon mérsékelhető a pollensterilitás mértéke is, ez azonban természetesen csak egy bizonyos fokig igaz, extrém körülmények között a hatás kevéssé érvényesül. Egyes, ilyen célra ajánlott készítmények a bibére kerülő virágpor csírázását, az abból kiinduló tömlő növekedését serkentik, ezáltal lerövidítik a terméskötődés folyamatát, amely kedvezőtlen körülmények között nagy segítség lehet. Ágazati szinten pedig a különböző tenyészidejű hibridek választásával, az azonos FAO-számú, sőt akár ugyanazon hibrid eltérő vetésidejével csökkenthetjük kukoricatermesztésünk kitettségét a virágzáskori kedvezőtlen körülményeknek.

A termékenyülési zavarok elkerülése sokszor nehéz feladat, azonban van lehetőség a veszteség mérséklésére.

Terméskötődés:napraforgó

A napraforgó szívós növény, sok mindent kibír, ami annak köszönhető, hogy habitusának és életfolyamatainak köszönhetően jól alkalmazkodik akár a szélsőséges környezeti körülményekhez is. Azonban az, hogy esetében a termékenyüléssel kapcsolatos probléma nem jelentkezik olyan látványosan, mint a kukorica esetében, nem jelenti azt, hogy ne történhetne ilyen. A napraforgó virágzása a tányér szegélyén kezdődik, majd onnan halad fokozatosan a tányér közepe felé. Egy virág általában 3-5 napig termékenyülhet meg. A napraforgó virágpora a mérete miatt a széllel kevésbé szállítódik, a termékenyüléshez beporzó szervezetekre van szükség. A modern hibridek öntermékenyítő képessége viszont általában már jobb, mint a régieké, ami segíti a tányér kaszatokkal való berakódását.

Hirdetés

A napraforgó esetében a termékenyülést alapvetően nem a virágzáskori környezeti körülmények fogják befolyásolni, arra elsősorban a virágkezdemények 4-5 levélpáros állapotban történő differenciálódásakor, valamint a virágzáskor rendelkezésre álló asszimilátumok mennyisége lesz hatással. Természetesen a napraforgó sem tudja teljes mértékben függetleníteni magát a külső behatásoktól, a terméskötődés időszakában a 22 °C-ot lényegesen meghaladó hőmérséklet, valamint az ezzel együttesen jelentkező vízhiány ronthatja a termékenyülés minőségét. Sőt, a virágzást megelőző és követő két hétben fellépő csapadékhiány is hatással lesz a megnevelt kaszatok mennyiségére. A már termékenyült kaszatok esetében is van kockázat: amennyiben a növényt stresszhatás éri, azok a kötést követő 2-3 hétben elhalhatnak. A napraforgó esetében kórtani oka is lehet a rossz termékenyülésnek, valamint a kötött kaszatok elhalásának, ami a legtöbb esetben a szürkepenészes tányérrothadás virágzáskori fertőzése (4-5. kép).

4. kép: Szürkepenészes tányérfertőzés miatt elhalás a tányérközépen

Mindezek összességének tudhatjuk be, hogy a tányér középső részén elhelyezkedő virágok általában rosszul termékenyülnek, az ott lévő kaszatok 5-15 százaléka, vagy még nagyobb hányada is léha, bélszövetet nem nevel.

5. kép: Szürkepenészes fertőzés miatt pusztuló kaszatok értéktelen kaszatbéllel 

A napraforgó esetében egyértelmű összefüggés áll fenn a növény gyökérzetének fejlettsége, a levelek száma és mérete, azaz a rendelkezésre álló asszimilációs felület, valamint mindezek aktivitása és a terméskötődés minősége között. Ezeket érdemben a termesztéstechnológia egészének alakításával tudjuk befolyásolni, ami kiterjed a hibridválasztásra, a vetésidő helyes megválasztására, a tápanyaggazdálkodásra és növényvédelmi technológiára is. Kiemelt fontosságú a helyes tőszámválasztás, mivel a napraforgó kifejezetten rosszul reagál a besűrítésre: ha 15 cm alá esik a tőtávolság, az már biztosan negatív hatással lesz a termés mennyiségére, amelyben szerepet kap a nem megfelelő termékenyülés is. A napraforgó esetében is igaz, hogy a növényi életfolyamatokat intenzívebbé tevő biostimulátorok használata megtérülő beruházás, de e növény esetében már egy egyszerű bórpótlás is segítheti a termékenyülés folyamatát. Ezenkívül e kultúra esetében is rendelkezésre állnak olyan készítmények, amelyek a virágpor csírázásának stimulálásán, valamint a kaszatkezdemények korai abortálódásának gátlásán keresztül közvetlenül is növelik a termés mennyiségét.

Hirdetés

A napraforgó esetében is igaz, hogy a növényi életfolyamatokat intenzívebbé tevő biostimulátorok használata megtérülő beruházás, de e növény esetében már egy egyszerű bórpótlás is segítheti a termékenyülés folyamatát.

A kukorica és a napraforgó terméskötődésének időszakában gyakran uralkodnak olyan környezeti körülmények, amelyek rontják a termékenyülés minőségét, ezzel csökkentik a majdani termés mennyiségét. Fontos, hogy ilyen körülmények között se hagyjuk magára növényeinket, van arra lehetőségünk, hogy a technológia egészének alakításával és a terméskötődést konkrétan támogató beavatkozással segítsük őket.

Szerző: AgrárUnió