Vegyük komolyan a kukorica nyári kártevőit! – Változó környezeti körülmények, módosuló kártételek

Átalakuló éghajlatunk felerősítette, sőt, egyes évjáratokban pusztító erejűvé tette a kukoricatermesztés hazánkban egyébként is fennálló kockázatát, a csapadékhiányt. Ez az idei évben különösen látványos átrendeződést indított el, amely részben a vetésterület csökkenését jelenti, részben pedig azt, hogy e kultúra az aszálynak fokozottan kitett térségekből kiszorul és az öntözött területekre, vagy a nagyobb termésbiztonságot jelentő termőtájakra koncentrálódik. A termesztés koncentrálódása hosszabb távon a növényvédelmi jellegű kockázatok növekedését is jelentheti, ami a nyári rovarkártevők esetében is igaz. Mely kártevőkről beszélünk? A kukoricamolyról, a gyapottok-bagolylepkéről, valamint az amerikai kukoricabogárról.

A kártevőkről

A kukoricamoly (1. kép) régóta jelen lévő, országos elterjedésű kártevőnk, amely hazánk bármely kukoricatáblájában károsíthat. Ez a meghatározás azonban könnyen lehet, csupán a múltra vonatkozik, mivel változás érzékelhető a kukoricamoly kártételében.

1. kép: Kukoricamoly

E kártevő kedveli a meleg körülményeket, azonban nem kedveli a száraz, alacsony páratartalom melletti forróságot, amely növeli a lerakott tojások pusztulásának arányát. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy miközben a száraz évjáratokban az első nemzedék még lehet nagyobb számú, azonban a második nemzedék egyedszáma már jóval kisebb, ami a kártevő monitorozására szolgáló csapdák fogási eredményeiben jól nyomon is követhető. Az természetesen nem állítható, hogy ne lenne jelen az állományokban a második lárvanemzedék, de az igen, hogy a szárazságtól szenvedő országrészekben a kártétele egyre gyakrabban csupán mérsékelten jelentkezik. Elmondható, hogy a kukoricamoly esetében egyszerre vannak jelen az egyedszámot csökkentő, valamint növelő tényezők. Az elsőre példa az időjárási körülmények kártevő számára kedvezőtlen alakulása, míg az utóbbira a sikeresen áttelelő egyedek számát növelő forgatás nélküli talajművelés terjedése, illetve a talajfelszínen maradó szármaradványok nem megfelelő kezelése.

Hirdetés

Már másként értékelhetjük a kukorica másik lepkekártevőjének, a gyapottok-bagolylepkének (2. kép) a helyzetét. E kártevőnk számára ugyanis kifejezetten kedvezőek a kukoricamolynál korlátként említett környezeti körülmények, a meleg és száraz viszonyok a felszaporodását és károsítását is segítik.

2. kép: Gyapottok-bagolylepke

A gyapottok-bagolylepke mára a kukorica meghatározó jelentőségű károsítójává vált, dacára annak, hogy nem őshonos kártevőről, hanem egy mediterrán vándorlepkéről van szó, amely a klíma melegedésével egyre inkább megtalálja hazánkban a számára kedvező életkörülményeket. Bár a megjelenését követő néhány évtizedben az elterjedési területe inkább az ország déli, délkeleti részére korlátozódott, mára jelenléte országossá vált. A gyapottok-bagolylepke esetében a környezeti körülmények változásán túl nem lehet olyan pontot kiemelni, amely támogatná a felszaporodását. Soktápnövényű kártevőként ugyanis nem kötődik olyan szorosan a kukorica termesztéséhez, mint a két másik nyári kártevő.

A kukorica nyári rovarkártevőinek sorából nem maradhat ki az amerikai kukoricabogár (3. kép) sem. Ebben az esetben azonban nem a gyökérzetet pusztító lárvára, hanem a lombozatot és generatív szerveket károsító kifejlett egyedre kell gondolni.

3. kép: Amerikai kukoricabogár és jellegzetes lombkártétele

A kukorica vetésforgóban való gyakori jelenléte, netán monokultúrás termesztése régiós szinten a kártevő felszaporodását okozhatja, amely a gyökérkártételen túl megnöveli a nyári károkozás valószínűségét is.

A kukorica nyári rovarkártevői terméskiesését és minőségromlást egyaránt okozhatnak.

A kártételről

A kukorica nyári kártevői esetében egyaránt beszélhetünk mennyiségi és minőségi károkozásról. A kukoricamoly szárban okozott károsítása (4. kép) önmagában is csökkenti területről betakarított termés mennyiségét.

4. kép:  Kukoricamoly lárvájának kiterjedt kártétele a szárban

Ugyanez mondható el a gyapottok-bagolylepke csővégen ejtett kiterjedt rágásáról is, amelynek hatására az adott kukoricacső a termésének érzékelhető részét is elveszítheti. A kukoricabogár nagy egyedszám esetén a fotoszintetizáló felület jelentős csökkenését okozhatja a levélen ejtett hámozgatásával, de ettől lényegesen komolyabb − terméskötődési − problémát okozhat a bibeszálak visszarágásával.

A termés toxinszennyezés elleni védelmének alapja a nyári rovarkártevők elleni hatékony védekezés.

A kukorica nyári rovarkártevői esetében azonban a minőségi probléma az, ami igazán veszélyessé teszi a kártételüket! Ez a szemesnek vagy silónak vetett kukoricában a kukoricamoly és a gyapottok-bagolylepke esetében a lárvák, míg a kukoricabogár esetében a kifejlett egyedek rágása nyomán fellépő gombás csőfertőzésen keresztül alakul ki. A három kártevő közül a gyapottok-bagolylepke az, amelynek csővégen, a csuhélevelek alatt kialakuló nagy felületű rágása a legnagyobb valószínűséggel okoz csőfertőzést. Ezt követi a kukoricamoly, amelynek második lárvanemzedéke jelenhet meg kártétellel a kukoricacsövön, ami elvezethet annak kórokozókkal való fertőződéséhez. Ez a kukoricabogár esetében sem zárható ugyan ki, azonban kevéssé jellemző, a megrágott kukoricaszemek általában gyorsan beszáradnak.

Hirdetés

A kukoricacsövön megjelenő gombás megbetegedések elvezethetnek a − kórokozók anyagcsere-folyamatai során képződő − mikotoxinok megjelenéséhez, amelyek a fuzáriumfajok (5. kép) esetében a főként a deoxinivalenol (DON), míg az aszpergilluszos megbetegedés (6. kép) esetén elsősorban az aflatoxin.

5. kép: Gyapottok-bagolylepke lárvája, csővégi kártétele és azon kialakuló fuzáriumos fertőzés

Ezek a vegyületek rendkívül veszélyesek, már kis mennyiségben is egészségkárosító hatásúak, legyen szó a termés állati takarmányozásban vagy humán élelmezésben való felhasználásáról. Képződésük megkezdődhet már a szántóföldön is, de az egyes fajok esetében akár a tárolás során is folytatódhat.

6. kép: Kukoricamoly lárvájának csőkértételén megjelenő aszpergilluszos fertőzés

A mikotoxinok stabil vegyületek, sem a hőhatás, sem a hűtés, sem pedig a szárítás nem lesz hatással a szemben lévő szennyeződésre, az abból már el nem távolítható, ezért a védekezésnek a megelőzésre, képződésük megakadályozására kell irányulnia.

A kukorica nyári rovarkártevői esetében a minőségi probléma az, ami igazán veszélyessé teszi a kártételüket.

A kukorica nyári kártevői elsősorban azért veszélyesek, mert károsításuk nyomán olyan gombák jelenhetnek meg a kukoricacsövön, amelyek toxintermelésükkel rontják a termés minőségét, felhasználhatóságát, így annak értékesítési lehetőségét. Bár a csőfertőzés és a toxinszennyezés több termesztési és környezeti tényező együttesének hatására alakulhat ki, azonban a szemek rovarrágás miatti sérülése kulcsszerepet játszik a folyamatban. Ez az oka annak, amiért komolyan kell vennünk a kukorica nyári rovarkártevőit!

Szerző: AgrárUnió