Talajfertőtlenítés, helyesen! – A fertőtlenítés okai, módszerei, elmaradásuk következményei, javasolt szerek és eszközök

A talajlakó kártevők

Amikor talajfertőtlenítésről és talajlakó kártevőkről beszélünk, akkor a legtöbbször az amerikai kukoricabogár lárváira, valamint a pattanóbogarak lárváira, a drótférgekre gondolunk. Míg az előbbiek megjelenése − néhány extrém kivételtől eltekintve − szinte minden esetben az önmaga után vetett, netán monokultúrában termesztett kukoricához kapcsolódik, addig az utóbbiak az ország egész területén jelen lehetnek és károsíthatnak. Egyes, jelenleg is zajló folyamatok, így a bolygatás nélküli talajművelés terjedése, a vetésforgó beszűkülése, abban a kalászos gabonák részarányának növekedése, az egyre gyakrabban alkalmazott zöldítések mindegyike a drótférgek kártételének növekedését segíti elő. Amennyiben egy területen az előbb felsorolt feltételek akár csak egyike is fennáll, akkor is számítani kell a drótféreg-kártételre, ha az nem jelentkezett az elmúlt egy két szezonban. Az ország egyes részein az utóbbi évek száraz tavaszi időjárása a felső talajrétegek kiszáradását okozta. Mivel a drótférgek a talajhőmérséklet és talajnedvesség függvényében a talajszelvényben mozognak, könnyen előfordulhatott, hogy a talaj mélyebb, nedvesebb rétegeibe húzódtak, így károsításuk pusztán annak volt köszönhető, hogy nem tartózkodtak a tavaszi időszakban a gyökérzónában. Mivel fejlődésük fajtól függően akár 3-5 évig is tarthat, ezért, ha valaha tapasztaltunk drótféregkártételt egy táblánkon, azt fertőzöttként kell kezelnünk.

Az előzőekben említetteken túl egyéb talajlakó kártevők károsítása is jelentkezhet a kapás kultúrákban, így a cserebogár- és szipolypajoroké, valamint egyes bagolylepke-fajok lárváié, ezek azonban, egyes ritka esettől eltekintve, ritkán okoznak nagyobb kárt.

A kártételről és a védekezés szükségességéről

A talajlakó kártevők közül a drótférgek azok, amelyek már a magállapottól kezdve károsíthatják a kapás kultúráinkat (kukorica, napraforgó, cukorrépa). Nagy egyedszám (1. kép) esetén tömegesen pusztítják a vetőmagot, a csírát, de akár a néhány leveles állapotú növények pusztulását (2. kép) is okozhatják, ami miatt a termő tövek száma jelentősen lecsökkenhet, olyannyira, hogy az már a táblaszintű terméseredményben is megmutatkozhat.

1. kép: Tömeges drótféregkártétel nyomai egy cukorrépanövényen

A károkozás abban az esetben is megtörténik, ha a károsított növény nem pusztul el, ugyanis olyan mértékben gyengülhet, ami már hatással lesz az általa hozott termés mennyiségére és minőségére.

2. kép: Drótférgek tipikus, soron haladó kártétele kukoricában

Az amerikai kukoricabogár kártétele később, a már növekedő állományban jelentkezik. A kukorica gyökérzetét pusztítva (3. kép) csökkentik a növény által felvett víz és tápanyag mennyiségét, ami közvetlenül hat a tő majdani termésére.

3. kép: Kukoricabogár lárvák és súlyos kártételük a kukorica gyökérzetén

Ráadásul a gyökérzet gyengülő megtartóképessége miatt külső behatásra könnyen „összedőlhet” a károsított táblarész (4. kép), sőt, akár egy egész tábla növényzete is, ami óriási veszteség mellett lesz majd csak betakarítható.

4. kép: Kukoricabogár gyökérkértétele miatt kidőlt kukoricatövek

Mindkét kártevő esetében igaz, hogy a kártételükkel szemben közvetlenül csupán vetéskor van alkalmunk védekezni, akár rovarölő szerrel csávázott mag vetésével, akár rovarölő hatású talajfertőtlenítő szer kijuttatásával. Amennyiben ebben az időszakban nem tesszük meg a szükséges lépéseket növényállományunk védelméért, más lehetőségünk arra már nem lesz abban az évben, így megjelenésük esetén végig kell néznünk pusztításukat.

Hirdetés

A talajfertőtlenítő szerekről

A kapás kultúrákban jelenleg engedélyezett talajfertőtlenítő hatóanyagok (cipermetrin, lambda-cihalotrin, teflutrin) közös vonása, hogy azok mindegyike piretroid-típusú, ami azt jelenti, hogy hatáskifejtésük elsősorban kontakt módon jelentkezik, ami alól csupán a légzésméreg-hatással is bíró teflutrin jelent kivételt, valamint, hogy erőteljes riasztó (repellens) hatással rendelkeznek. Ezek a hatóanyagok a növénybe nem szívódnak fel, a nedvkeringésbe nem kerülnek be, nem szállítódnak, ami kizárja az egész növényre kiterjedő hatásukat. Ezért a talajfertőtlenítés jó hatékonyságához elengedhetetlen, hogy a megfelelő mennyiségben és a megfelelő helyre kerüljenek kijuttatásra.

A megfelelő mennyiség kiválasztása a célkártevő meghatározásával kezdődik. A legtöbb készítmény engedélyokirata eltérő dózist ír elő az egyes kártevők esetében, ezt a tervezéskor figyelembe kell venni. A gondot azonban általában nem ennek az információnak a hiánya jelenti, hanem a kijuttatáskori problémák, ami miatt nem kerül ki a területre a szükséges szermennyiség, vagy ha igen, az nem a megfelelő helyre kerül. Melyek ezek a problémák?

A talajlakó kártevőkkel szembeni védekezés fontos növényvédelmi beavatkozás, ami csak akkor lehet hatékony, ha kellő odafigyeléssel végezzük.

Az alkalmazott készítmény tulajdonságai

A felhasznált készítmény fizikai tulajdonságai nagyban meghatározzák annak pontos adagolhatóságát. A jelenleg forgalomban lévő talajfertőtlenítő szerek mikrogranulátumok. Amennyiben a készítmény granulátumainak mérete vagy azok súlya nem homogén, a szer a vetés során, a vetőgép rázkódása miatt a kijuttató berendezés tartályában frakcionálódhat, boltozódhat, ami kedvezőtlen a szórásegyenletesség szempontjából. Ugyanez igaz azokban az esetekben, amikor egy talajfertőtlenítő szer és egy starterműtrágya fizikai keveréke kerül kijuttatásra. Amennyiben ezek szemcsemérete és fajsúlya nem egyforma, vagy nincs nagyon közel egymáshoz, az elegy tartályban való szétválása kijuttatási egyenetlenséghez vezet. A poros termék esetében ugyancsak előfordulhatnak pontatlanságok a kijuttatáskor, egyes granulátumszóró berendezések akár el is tömődhetnek, amennyiben magas a porfrakció aránya. A kijuttathatóságot, a termékkel való munkát olyan tényezők is befolyásolhatják, mint pl. annak higroszkópossága. Amennyiben a napi munka végeztével, vagy néhány napos kényszerű leálláskor marad a higroszkópos készítményből a tartályban, az annyi vizet vehet fel a levegő magas páratartalmából, ami miatt akár össze is állhat, de legalábbis romlik az adagolhatósága, az adagoló berendezés által a rendszerbe továbbított csomók pedig eltömődéshez vezethetnek.

A kijuttatóberendezés beállítása

Amennyiben az alkalmazott készítmény tulajdonságai lehetővé teszik a pontos adagolhatóságot, azt már csak a kijuttatóberendezés állapota, beállítása ronthatja el. A tavaszi szezon előtt érdemes a vetőgép mikrogranulátumszóró-berendezését áttakarítani, azokból az esetleges anyagmaradványokat eltávolítani (5. kép).

5. kép: A rossz állapotú, vagy eltömődött adagolóberendezés miatt egész sorok maradhatnak védelem nélkül

Fontos, hogy mielőtt a vetőgép dolgozni kezd, egy leforgatási próba során ellenőrizzük, hogy kijuttatja-e a megfelelő szermennyiséget. Erre szerváltásnál különösen oda kell figyelni, mert ha az előző évben más termékre állítottuk be a vetőgépünket, az újabb, netán eltérő fajsúlyú szernél nem a megfelelő mennyiséget fogja kiadagolni. Vagy kevesebbet ad ki a szükségesnél, így romlik majd a beavatkozás hatékonysága, vagy túlzottan sokat ad ki, ami feleslegesen fogja drágítani a védekezést. A vetés során érdemes figyelni, egyenletesen fogy-e a granulátum a tartályokból. Amennyiben nem, akkor érdemes utánajárni az okoknak, amivel elkerülhető, hogy teljes sorok maradjanak védelem nélkül.

A hatékonyság szempontjából fontos kérdés, hogy hová kerül a talajban a kijuttatott talajfertőtlenítő szer. A jó hatás feltétele az, hogy a készítmény granulátumai a magot körülvevő 5-8 cm-es körben, egyenletesen helyezkedjenek el. A vetés megkezdésekor be kell állítani, de a későbbiekben is rendszeresen ellenőrizni kell, hogy mikrogranulátumszóró-berendezés megfelelő helyre juttatja-e ki a szert.

Fontos, hogy mielőtt a vetőgép dolgozni kezd, egy leforgatási próba során ellenőrizzük, hogy kijuttatja-e a megfelelő szermennyiséget.

Hirdetés

Néhány egyéb szempont a sikeres védekezéshez

Az amerikai kukoricabogár lárvakártétele elleni védekezésnél problémát okozhat a túlzottan korai vetésidő. A téli csapadék miatti megfelelő talajnedvességet sok esetben úgy próbáljuk meg kihasználni, hogy a lehető legkorábbra hozzuk előre a vetésidőt, ami az utóbbi időben akár március végi kukoricavetést is jelenthet. Ilyenkor azonban hiába juttatunk ki a lárvakártétel elleni védekezésre talajfertőtlenítő készítményt, mire a lárvakelés megtörténik, annak hatása a természetes lebomlás miatt jelentősen csökkenhet, így messze nem hozza majd a várt hatékonyságot. Ezért ilyen helyzetben kerülni kell a korai, március végi-április eleji vetést.

A vetésidőn túl előfordulhat, hogy az alkalmazott vetésmélység miatt csökken a talajfertőtlenítés hatékonysága, ami a drótférgek erős fertőzése esetén történhet meg. A jelenlegi, főként kontakt és riasztó hatású készítmények granulátumainak meghatározott körben kell körbevenniük a magot és a csírázó növényt a jó hatáshoz. Amennyiben a vetés mélysége túlzott, akár tíz centiméternél is mélyebb, a fejlődő növény előbb vagy utóbb, de kinő a védett zónából, ami lehetőséget teremt a drótférgek számára, hogy a föld alatti szárrészt, vagy gyökérnyaki részt károsítsák.

A rovarkártevők ellen végrehajtott talajfertőtlenítés a legtöbb kapás kultúra esetében az egyik legnagyobb költséget jelentő növényvédelmi beavatkozás. Ahhoz, hogy ez megtérüljön és a védekezés elérje az elvárt eredményt, azaz hatékony védelmet biztosítson növényeinknek a talajlakó kártevőkkel szemben, odafigyelésre és gondos munkavégzésre van szükség. 

Szerző: AgrárUnió