Az őszi búza hozamának értékelése

Hazánkban a teljes mezőgazdasági vertikum, ezen belül a növénytermesztés szempontjából is 2022 kritikus évnek tekinthető. Ebbe nagymértékben belejátszanak a többszörösen kedvezőtlen környezet folyamatosan összeadódó hatásai, aminek a következményeként a világpiacon tapasztalható jelentős áremelkedés az őszi búza termesztéstechnológiájában is változásokat fog előidézni.

A 2022-es év elején optimista várakozások mellett kezdték meg a munkát a gazdálkodók, hiszen az agronómiai és műszaki input termékek áremelkedése mellett valamennyi növény esetében jelentős mértékű terményár-emelkedés is látszott a piacon. A termelők ennek megfelelően magas áron kezdték meg a termények lekötését. Az már az év elején is látszott, hogy rekordtermésre nem számíthatunk a 2021–2022 őszén és telén csapadékhiány miatt kialakuló talajnedvesség-hiány következtében. A piaci várakozás miatt azonban egy jó (jó közepes) évre lehetett számítani gazdasági szempontból, tekintve a magas értékesítési árak jövedelemre gyakorolt kedvező hatását.

Gyorsan emelkedő inputanyag-árak

A legnagyobb mértékben a tápanyag-utánpótlás költségeinek emelkedése tapasztalható: a Covid előtti időszakban átlagosan 70-80 ezer Ft/ha műtrágyaköltség napjainkra az intenzív technológiát folytató gazdálkodók esetében óvatos becslések alapján is elérte a 200-250 ezer Ft/ha-t. A vetőmagpiacon egyelőre kisebb, mintegy 20-25%-os áremelkedés tapasztalható, míg a növényvédőszer-költségekben 15-20%-os átlagos áremelkedést realizáltunk az elmúlt időszakban. A szántóföldi növénytermesztési technológia végrehajtásához szükséges erő- és munkagépek költségei – mind a beruházási, mind a fenntartási költségeket tekintve – jelentős mértékben drágultak, ezeknek a mértéke átlagosan elérte a 30-50%-ot. Ezen belül az olyan technológiai műveletek, mint az öntözés vagy a szárítás, valamint a felhasznált inputok drágulása a 100%-ot is meghaladó áremelkedést produkáltak.

A csapadékhiány volt a fő hozamkorlátozó tényező

Őszi búza esetében az idei évben az országos termésátlag a betakarított mintegy 1,1 millió hektáron 4,34 t/ha volt. A legkisebb megyei termésátlagot Jász-Nagykun-Szolnok megyében (2,3 t/ha), a legnagyobbat Vas megyében (6,7 t/ha) realizáltuk.

Őszi búza esetében az idei évben az országos termésátlag a betakarított mintegy 1,1 millió hektáron 4,34 t/ha volt.

Amennyiben az őszi búza termésátlagait regionális bontásban vizsgáljuk, megállapítható, hogy – a megyei adatokhoz hasonlóan – a hozamokat elsősorban nem az őszi búza termesztése szempontjából optimális körzet, hanem a rendelkezésre álló csapadék mennyisége határozta meg. A legkisebb termésátlag a közép-magyarországi régióban realizálódott (2,7 t/ha). Ennek oka, hogy a nagymértékű csapadékhiány azonnal sújtotta a régiót, hiszen a Pest megyében található, gyenge vízgazdálkodással rendelkező talajok már 2021 őszén kiszáradtak, az őszi búza fejlődése szempontjából az őszi időszak is kritikusnak volt tekinthető, erre jött a már említett téli, tavaszi nagymértékű csapadék-, ennek következtében talajnedvesség-hiány. Az Észak-Alföldön 2,9 t/ha volt az őszi búza termésátlaga.

A Jász-Nagykun-Szolnok megyei legkisebb, 2,3 t/ha termésátlag oka a csapadékhiány mellett a rendkívül nagy talajtani változatosság és azok a kedvezőtlen talajnedvesség-tározási képességek, melyeket a korábbiakban már részleteztünk. Hajdú-Bihar megyében az őszi kedvező körülményeket figyelembe véve tavasszal jó búzaállományokat szemléztünk, majd a nagy aszály következtében a közepes vegetatív tömeg nem volt képes nagy termések létrehozására, főként a megye gyengébb adottságú (például bihari sík) kistájain.

Az Alföldön a talajadottságokon múlott

Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a gazdálkodók a gyengébb termőhelyi adottságok figyelembevétele mellett a régió legnagyobb termésátlagát realizálhatták. A Dél-Alföldi régióban az őszi búza termésátlaga idén 3,4 t/ha volt. A jó termőhelyi adottságokkal rendelkező Békés (3,2 t/ha) és Csongrád-Csanád (3,3 t/ha) megyékben elmaradtak a hozamok a Bács-Kiskunban (3,9 t/ha) mért értékektől. Ennek oka – hasonlóképpen az Észak-Alföldhöz – a talajokban kereshető. Békés és Csongrád-Csanád megyében magas aranykorona-értékű, jó talajok állnak rendelkezésre, melyeknek a víztartó képessége is jobb. Az őszi időszakban állt rendelkezésre víz, a kora tavaszi időszakban szépek voltak az állományok. Ezzel szemben Bács-Kiskunban a nagymértékű talajtani heterogenitás következtében a gazdálkodók már ősszel a csapadékhiányhoz igazítottá a technológiát, a gyengébb adottságú területeken az extenzivitás felé fordultak. A szemtelítődés fenofázisaiban nem tudott a növény vizet felvenni, ennek következtében alakultak ezek a kis termésátlagok.

Erózió sújtotta vidékek

Az Észak-Magyarországi régióban az őszi búza termésátlaga 3,5 t/ha volt. A régió jobb termőhelyei esetében az alföldi régiókhoz hasonlóan a nagy vegetatív tömeghez nem párosuló termésmennyiség jelentett gondot (például Dél-Heves, Dél- és Kelet Borsod). A hegyvidéki területeken az elmúlt években, évtizedekben kialakult nagyfokú eróziós károk miatt a művelhetőség mára csökkent, ami minden évben a termésátlagok tekintetében is realizálódik.

A Közép-Dunántúli régióban az őszi búza termésátlaga (4,9 t/ha) elmarad az előző évek eredményeitől. Ennek oka megegyezik az alföldi régiókban már részletesen taglaltakkal, illetve azzal, hogy a terület jelentős része olyan domborzati károkkal (például erózió) sújtott, amelyek a termesztéstechnológia eredményes kivitelezését nehezítik. A Dél-dunántúli régióban 5,9 t/ha volt az őszi búza termésátlaga.

Átlagos termések több területen

Megyék tekintetében a hagyományos búzatermő vidéknek számító Baranyában maradt el (5,6 t/ha) a hozam az előzetes várakozásoktól. Ennek oka a kedvezőtlen csapadékeloszlással magyarázható, főként a megye déli részén. Somogy megyében (5,6 t/ha) a nagy termőhelyi változatosság mellett átlagos eredmény született, Tolna megyében (6,6 t/ha) az idei évben kifejezetten jó terméseredmény realizálódott. A Nyugat-dunántúli régióban volt a legnagyobb a termésátlag, 6,1 t/ha. Ebből is kiemelkedik Vas megye 6,7 t/ha-os hozama, ahol egyértelműen az optimális csapadékellátás az oka a jó eredménynek. Győr-Moson-Sopron megyében 5,9 t/ha, míg Zala megyében 5,6 t/ha volt a termésátlag: a Kisalföldön intenzív termesztéstechnológiát tudtak folytatni a gazdálkodók, míg Zalában a jó csapadékviszonyok mellett is a domb- és hegyvidéki gazdálkodás kevésbé intenzív technológiája átlagos termésátlagokat eredményezett.

Kiemelkedik Vas megye 6,7 t/ha-os hozama, ahol egyértelműen az optimális csapadékellátás az oka a jó eredménynek.

A Dunántúli régiókban mintegy 530 ezer hektár területen 5,5 t/ha volt a termésátlag, míg az alföldi régiókban közel 600 ezer hektár átlagában 3,2 t/ha volt a hozam. A különbség oka az eltérő mennyiségű csapadék.

A Dunától keletre a 3,2 t/ha őszi búza termésátlag a következőképpen alakult: a hagyományosan jó búzatermő vidékeknek számító területeken (Pest, Bács-Kiskun, Békés, Csongrád-Csanád, Jász-Nagykun-Szolnok, Hajdú-Bihar) a termésátlag 3,04 t/ha volt, míg a gyengébb termőhelyi adottságokkal rendelkező területeken (Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves, Nógrád, Szabolcs-Szatmár-Bereg) mintegy 3,6 t/ha termésátlag realizálódott.

A 2021/2022-es gazdálkodási év tapasztalatai alapján egyre inkább fontos a megfelelő termesztéstechnológia (elsősorban nedvességtakarékos) alkalmazása, valamint éven belül a technológia többszöri felülvizsgálata. Az idei év felhívta a figyelmet arra is, hogy az ökológiai körülmények változása mellett egyre nagyobb jelentősége lehet az őszi búza öntözésének is!

A 2021/2022-es gazdálkodási év tapasztalatai alapján egyre inkább fontos a megfelelő termesztéstechnológia (elsősorban nedvességtakarékos) alkalmazása, valamint éven belül a technológia többszöri felülvizsgálata. Az idei év felhívta a figyelmet arra is, hogy az ökológiai körülmények változása mellett egyre nagyobb jelentősége  lehet az őszi búza öntözésének is!

Szerző: Dr. Sulyok Dénes, kutatás-fejlesztési igazgató, Studium Group 2020 Kft.