Nyaranta megújuló energiaforrás – Agrotechnikai lehetőségek a sikeres napraforgó-termesztésért

Az olajos növények az egész világon előfordulnak, szinte minden éghajlati övezetben megteremnek. Európában 57 különböző olajos növényt tartanak számon. Köztük négy olyan van (repce, napraforgó, olajpálma, szójabab), amely az elmúlt ötven évben gazdasági jelentőségre tett szert. A napraforgót napjainkban 600 ezer hektáron termesztik, szerepe azonban már több mint húsz évvel ezelőtt felértékelődött.


napraforgó2Az agroökológiai feltételek közül az évjárati hatás ellentétes a többi növény igényével. Szélsőségektől eltekintve kedvező terméseredményre és olajtartalomra a szárazabb, melegebb évjáratokban számíthatunk, ami összefüggésben van a napraforgó kiváló adaptációs képességével.
A jónak tűnő feltételek miatt sokak számára nagyon kedvező lehet a napraforgó-termesztés feltételrendszere, a tenyészidőszak alatt azonban nagyszámú agrotechnikai összefüggést kell figyelembe venni, amelyek növelik a termesztés kockázatát. Az évjárati hatások miatt gyakoribbá váltak a száraz tavaszok, ugyanakkor a tenyészidőszakban lehullott csapadék mennyisége évente nagy különbséget mutat. Az aszályos évjáratok gyakorisága az előző évtizedekhez képest duplájára nőtt, ez azonban a napraforgó számára inkább kedvező, mintsem kedvezőtlen, mert a csapadékos évjáratokban a kórokozók károsítása fokozottan jelentkezik.
A termesztéstechnológia biológiai tényezőit a fajta, de legfőképpen a hibrid jelenti. A jelenlegi rendkívül széles hazai hibridválaszték mind termésmennyiségben, mind termésminőségben világszínvonalú. A hazánkban állami elismeréssel rendelkező hibridek és fajták száma jelenleg eléri a 87-et, ami sokféle választási alternatívát kínál. Ugyanakkor a hibridek termésbiztonsága már nem ilyen egyöntetű, ami elsősorban az abiotikus (időjárás, talajtulajdonságok), biotikus (károsító szervezetek), illetve az agrotechnikai stresszfaktorokkal szembeni tűrőképességet jelzi. Az agrotechnikai tényezők közül nagy hangsúlyt kell fektetni a kritikus elemekre, amelyeknél optimális ráfordítási szintet kell biztosítani, míg a többi elemnél a minimumszint biztosítása elengedhetetlen, ami lehetővé teszi a kritikus elemek hatékony, pozitív érvényesülését. Kritikus termesztéstechnológiai elem a napraforgó-termesztésben a hibridmegválasztás, tápanyagellátás, a vetéstechnológia és a növényvédelem. A genotípus (hibrid) közvetlen és közvetett hatást gyakorol a napraforgó termesztésének eredményességére. Közvetlenül a genetikailag meghatározott termőképesség és az olajtartalom a meghatározó, míg közvetetten a hibridek betegségekkel szembeni ellenálló képessége, alkalmazkodóképessége (mind az ökológiai, mind az agrotechnikai feltételekhez), szárszilárdsága is meghatározó a termés mennyisége szempontjából (Pepó, 2007).

Tisztelt Látogatónk!

A cikk megtekintése előfizetéshez kötött!

Amennyiben rendelkezik online előfizetéssel, jelentkezzen be az előfizetéshez tartozó felhasználói fiókba.

Belépés

Belépés

Felhasználói név *
Jelszó *
Emlékezzen rám

Ha még nem előfizetőnk, ismerje meg előfizetési ajánlatainkat, hogy hozzáférhessen lapunk korábbi cikkeihez is!

Szerző: Dr. Szabó András

  • 1
  • 2
  • 3

Oldalunk cookie-kat ("sütiket") használ. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Szolgáltatásaink igénybe vételével Ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információ Elfogadom