Nyaranta megújuló energiaforrás – Agrotechnikai lehetőségek a sikeres napraforgó-termesztésért
Növénytermesztés - 2016.03.09
Az olajos növények az egész világon előfordulnak, szinte minden éghajlati övezetben megteremnek. Európában 57 különböző olajos növényt tartanak számon. Köztük négy olyan van (repce, napraforgó, olajpálma, szójabab), amely az elmúlt ötven évben gazdasági jelentőségre tett szert. A napraforgót napjainkban 600 ezer hektáron termesztik, szerepe azonban már több mint húsz évvel ezelőtt felértékelődött.
Tisztelt Látogatónk!
A cikk megtekintése előfizetéshez kötött!
Amennyiben rendelkezik online előfizetéssel, jelentkezzen be az előfizetéshez tartozó felhasználói fiókba.
Belépés
Ha még nem előfizetőnk, ismerje meg előfizetési ajánlatainkat, hogy hozzáférhessen lapunk korábbi cikkeihez is!
Az agroökológiai feltételek közül az évjárati hatás ellentétes a többi növény igényével. Szélsőségektől eltekintve kedvező terméseredményre és olajtartalomra a szárazabb, melegebb évjáratokban számíthatunk, ami összefüggésben van a napraforgó kiváló adaptációs képességével.
A jónak tűnő feltételek miatt sokak számára nagyon kedvező lehet a napraforgó-termesztés feltételrendszere, a tenyészidőszak alatt azonban nagyszámú agrotechnikai összefüggést kell figyelembe venni, amelyek növelik a termesztés kockázatát. Az évjárati hatások miatt gyakoribbá váltak a száraz tavaszok, ugyanakkor a tenyészidőszakban lehullott csapadék mennyisége évente nagy különbséget mutat. Az aszályos évjáratok gyakorisága az előző évtizedekhez képest duplájára nőtt, ez azonban a napraforgó számára inkább kedvező, mintsem kedvezőtlen, mert a csapadékos évjáratokban a kórokozók károsítása fokozottan jelentkezik.
A termesztéstechnológia biológiai tényezőit a fajta, de legfőképpen a hibrid jelenti. A jelenlegi rendkívül széles hazai hibridválaszték mind termésmennyiségben, mind termésminőségben világszínvonalú. A hazánkban állami elismeréssel rendelkező hibridek és fajták száma jelenleg eléri a 87-et, ami sokféle választási alternatívát kínál. Ugyanakkor a hibridek termésbiztonsága már nem ilyen egyöntetű, ami elsősorban az abiotikus (időjárás, talajtulajdonságok), biotikus (károsító szervezetek), illetve az agrotechnikai stresszfaktorokkal szembeni tűrőképességet jelzi. Az agrotechnikai tényezők közül nagy hangsúlyt kell fektetni a kritikus elemekre, amelyeknél optimális ráfordítási szintet kell biztosítani, míg a többi elemnél a minimumszint biztosítása elengedhetetlen, ami lehetővé teszi a kritikus elemek hatékony, pozitív érvényesülését. Kritikus termesztéstechnológiai elem a napraforgó-termesztésben a hibridmegválasztás, tápanyagellátás, a vetéstechnológia és a növényvédelem. A genotípus (hibrid) közvetlen és közvetett hatást gyakorol a napraforgó termesztésének eredményességére. Közvetlenül a genetikailag meghatározott termőképesség és az olajtartalom a meghatározó, míg közvetetten a hibridek betegségekkel szembeni ellenálló képessége, alkalmazkodóképessége (mind az ökológiai, mind az agrotechnikai feltételekhez), szárszilárdsága is meghatározó a termés mennyisége szempontjából (Pepó, 2007).
Szerző: Dr. Szabó András
Címkék:
Folytatódik a földértékesítési program
Mercosur: Az EP-képviselők jóváhagyták az uniós mezőgazdaság ...
A Természet erejével foszfort a növénynek! – Tudjunk meg többet a ...
Sokmillió forintos kiadást okoznak a vízműveknek a vécén ...
A kén szerepe a növénytermesztésben – új megoldások az IKR ...
Tájékoztató a növényvédő szer felhasználáskor keletkező ...
Biológiai alap + tápanyagmotor = élő talaj
HETECH, 2025: Az új és újabb eredményeket egyre nagyobb ...
Mihez kezdjünk az avarral? Tévhitek helyett tudományos ...
Kifinomult erőművész – A Weidemann T7042 rakodógép