A magyar gazdálkodók szakmai közössége
Corteva Pioneer 15 éves nyeremény

Jól vizsgáztak a takarónövények

Növénytermesztés - 2019.06.02

A zöldítő keverékek remekül szigetelnek, és javítják a talajéletet Minimális input, maximális haszon – ez a célja a talajmegújító mezőgazdaságnak, amely látványos térhódításba kezdett már Magyarországon is. Egy tavasz közepi bemutatón a takarónövények terminálása utáni kukoricavetést mutatták be az újdonságokra fogékony érdeklődőknek.

Jól vizsgáztak a takarónövények


A zöldítésnek vetett takarónövény-keveréket 2019-től már nem kell beforgatni a talajba, így nagyobbá vált a gazdálkodók mozgástere. Vajon hengerrel, rövidtárcsával, kultivátorral vagy speciális lazítóval kezelhetjük leghatékonyabban az elfagyott takarónövényeket a tavaszi vetés előtt? Erre volt kíváncsi a Démétér Biosystems csapata is, amely április közepén hajtott végre ezzel kapcsolatos kísérletet az Econovum Kft. kerekharaszti (Heves megyei), 17 hektáros tábláján. Az augusztusban vetett, 6 komponensű (szudánifű, tavaszi zab, takarmányborsó, fehér mustár, talajművelő retek, facélia) takarónövény-keverék terminálása után kukoricavetést is végeztek egy 12 soros Kuhn Maxima vetőgéppel, így az is kiderülhetett, melyik megsemmisítési módszer után a legjobb a talaj-mag kapcsolat, a magárok lezárása, illetve mennyire sikerül egyenletesre a vetés.

Hatás föld felett és föld alatt

„A takarónövény-keverékeket 2015-ben kezdtük el kidolgozni, arra törekedve, hogy legyen bennük egyszikű, keresztes virágú, valamint nitrogénkötő nö­­vény” – tudtuk meg Diriczi Zsombortól, a Démétér Biosystems ügyvezetőjétől. 
A kerekharaszti tesztterületen a zabot és a szudánifüvet a nagyobb zöldtömeg érdekében vetették, a borsót a nitrogénkötés miatt (de a lóbabot is preferálják), a mustár és talajművelő retek (tillage radish) a káros tömörödés megelőzésére jó, míg a facélia beszövi gyökereivel 
a talajt, és virágzáskor a beporzók számára is hasznos. Érdekesség, hogy az azonos keverék ellenére minden tábla más képet mutatott, feltehetőleg azért, mert csapadékhiányos időszakban a talajban lévő nedvesség és tápanyagmennyiség dönti el, mi lesz hangsúlyosabb az adott keverékből. A takarónövények vetését az augusztus 15–20. közötti időszakban legcélszerűbb elvégezni a szakemberek szerint, akik kifagyó keveréket használtak, és cél volt az is, hogy a növények ne hozzanak magot.

A befejező lépés, a terminálás történ­het akár gyomirtó szerrel is, de most 
a gépi ledolgozás hatékonyságát kívánták demonstrálni a szervezők. A gazdálkodók egy része szereti novemberben lezúzni a növényeket, hogy télire csak a tarló maradjon meg, ám ugyanilyen megfelelő lehet a mínusz 4-5 fokban alkalmazott hengerezés is. „Arra voltunk kíváncsiak, hogy egy nem szokványos táblán, nem szokványos eszközökkel tudunk-e szokványos, megfelelő magágyat készíteni” – mondta bevezetőjében Racsmány Dániel, a kísérletnek helyet adó, összesen 700 hektáron gazdálkodó Econovum Kft. ügyvezetője. Fontos tapasztalatnak bizonyult, hogy a takarónövénnyel borított területek ugyan jó „vadbújtatónak” bizonyultak, a friss zöld hiányában mégis csupán minimális kártétel született bennük.

Vízvesztés helyett vízpótlás

A munkát nagyban segítette Kökény Attila tanácsadó, aki 2010 óta alkalmazza 
a talajmegújító technológiákat saját földjein. Ő mindenekelőtt azt a tévhitet akarta eloszlatni, hogy a takarónövények „kiveszik” a nedvességet a talajból. A biomassza-építés nagyjából két hónapja alatt ez valóban így van, ám hosszabb távon a táblán megkezdik a „vízgyűjtést”. Amikor októberben Kerekharasztra is megérkeztek a nyirkosabb, párásabb levegőáramlatok, a növénytakarón kicsapódott a nedvesség és levezetődött a talajba, pedig körülötte a szántás betonszáraz volt. „Az idők során sokat finomítottunk a rendszeren, hogy minél kockázatmentesebb és stabilabb legyen” – emelte ki Kökény Attila, hozzátéve, hogy a kísérleti területen szinte azonnal mehetne 
a direktvetés a takarónövények után. Amit egyébként ki is próbáltak, megle­pően biztató eredménnyel. Volt dolga olyan gazdasággal is, ahol 4500 hektáron már negyedik éve nem folytatnak talajmunkát, minimális tápanyag-utánpótlást végeznek, és a növények mégsem sínylődnek. Míg 2017-ben az adott régióban 6 tonnás átlagtermés volt kukoricában, addig ez 
a gazdaság 15-16 tonnás átlagokat produkált, mivel létrehozták az élő talajt, ami a technológia legfontosabb célja.
Az Econovum Kft. földjein egyelőre elindították a minimumművelést, a táp­­­­­­­­anyagvizsgálatok alapján pontosan meg­határozták a kijuttatandó mennyiségeket, illetve levélnedv-analízis alapján meghatározzák a lombtrágyák összetételét, hogy valóban a hiányzó mikroelemek kerüljenek a növényekre. Először hagytak takarónövényeket a földeken, ugyanakkor elkészítettek egy tárcsázott sávot is, amely a hagyományos mezőgazdasági technológiákat reprezentálta. „Takarásban” érezhetően nagyobb volt a talaj nedvességtartalma, mert a takarónövények lefékezték a szelet, s jelentősen csökkent a szárító hatás. A szudánifű egyenesen „hőszigetelő gyapotként” működött, nem fagyott meg alatta talaj, az élő gyökerek így folyamatosan gyarapították 
a humuszt, táplálták a mikrobiális életet.


Munkaeszközök minimumműveléshez

A kísérlet elvégzőit egyértelműen jobb talajállapot fogadta tavasszal, így már csak alkalmas gépek kellettek ahhoz, hogy le tudják fektetni a maradványokat, majd a vetőmagot a földbe helyezzék. A végső cél a direktvetés elérése, mert azzal lehet a legtöbb nedvességet megtartani a talajban. A munkaeszközöket ezúttal a szolnoki Ihász Kereskedőház Kft. biztosította, lengyel Unia, illetve francia Agrisem gépeket elhozva a rendezvényre. Ihász Lajos tulajdonos-ügyvezető igazgató elsőként egy négy méter munkaszélességű középmély lazítót mutatott be, amelyen elöl a munkamélység állítására is alkalmas támasztókerekek helyezkedtek el, majd két sorban a kapák, 
37 cm-es osztással (a munkamélységük akár 30-35 cm is lehet), ezt követően pedig egy komplett rövidtárcsasor, amelyet 
a gyártó a forgalmazó kérésére készített az intenzívebb rögtörés érdekében. Hátul, a szállítókerekek után ékgyűrűs henger végezte a lezárást. A bemutatón szerepelt még egy 10–15 cm-es sekély művelésre alkalmas, 3 méter munkaszélességű grubber, mechanikus aprómagvetővel szerelve, valamint egy speciális lazító, széles és lapos, előre döntött kapafejekkel, illetve a DD henger után elhelyezett tárcsasorral, amely intenzívebb aprítást ad a szármaradványoknak a felszín visszazárása után. A magyar viszonyokra gyártott, 5 méteres, vontatott kivitelű rövidtárcsa szintén kiváló aprító munkát végez – akár kukorica- és napraforgószárban is – 
az élesen csipkézett tárcsaleveleivel, míg a Sütő Norbert tulajdonos által bemutatott, 3 méter széles és 1 tonna tömegű NorAn aprítóhenger szintén megfelelő megoldás lehet napraforgó, repce és zöld szártömeg aprítására.

 




Szerző: AgrárUnió


Címkék: zöldítés, takarónövények

LEGOLVASOTTABB HÍREK

2023.01.28

Ukrán gabona, uniós fejfájás

TOVÁBB OLVASOM...

2023.01.27

Nemcsak olcsó gabona, hanem silány liszt is érkezik Ukrajnából

TOVÁBB OLVASOM...

2023.01.25

Videón, ahogy az autó felborít egy pótkocsis traktort

TOVÁBB OLVASOM...

2023.01.24

Páratlan technológiai újítás a Huntractornál

TOVÁBB OLVASOM...
TOVÁBB A HÍREK OLDALRA...