takarónövények

Jól vizsgáztak a takarónövények

A zöldítő keverékek remekül szigetelnek, és javítják a talajéletet

Minimális input, maximális haszon – ez a célja a talajmegújító mezőgazdaságnak, amely látványos térhódításba kezdett már Magyarországon is. Egy tavasz közepi bemutatón a takarónövények terminálása utáni kukoricavetést mutatták be az újdonságokra fogékony érdeklődőknek.

A zöldítésnek vetett takarónövény-keveréket 2019-től már nem kell beforgatni a talajba, így nagyobbá vált a gazdálkodók mozgástere. Vajon hengerrel, rövidtárcsával, kultivátorral vagy speciális lazítóval kezelhetjük leghatékonyabban az elfagyott takarónövényeket a tavaszi vetés előtt? Erre volt kíváncsi a Démétér Biosystems csapata is, amely április közepén hajtott végre ezzel kapcsolatos kísérletet az Econovum Kft. kerekharaszti (Heves megyei), 17 hektáros tábláján. Az augusztusban vetett, 6 komponensű (szudánifű, tavaszi zab, takarmányborsó, fehér mustár, talajművelő retek, facélia) takarónövény-keverék terminálása után kukoricavetést is végeztek egy 12 soros Kuhn Maxima vetőgéppel, így az is kiderülhetett, melyik megsemmisítési módszer után a legjobb a talaj-mag kapcsolat, a magárok lezárása, illetve mennyire sikerül egyenletesre a vetés.

Hatás föld felett és föld alatt

„A takarónövény-keverékeket 2015-ben kezdtük el kidolgozni, arra törekedve, hogy legyen bennük egyszikű, keresztes virágú, valamint nitrogénkötő nö­­vény” – tudtuk meg Diriczi Zsombortól, a Démétér Biosystems ügyvezetőjétől. 
A kerekharaszti tesztterületen a zabot és a szudánifüvet a nagyobb zöldtömeg érdekében vetették, a borsót a nitrogénkötés miatt (de a lóbabot is preferálják), a mustár és talajművelő retek (tillage radish) a káros tömörödés megelőzésére jó, míg a facélia beszövi gyökereivel 
a talajt, és virágzáskor a beporzók számára is hasznos. Érdekesség, hogy az azonos keverék ellenére minden tábla más képet mutatott, feltehetőleg azért, mert csapadékhiányos időszakban a talajban lévő nedvesség és tápanyagmennyiség dönti el, mi lesz hangsúlyosabb az adott keverékből. A takarónövények vetését az augusztus 15–20. közötti időszakban legcélszerűbb elvégezni a szakemberek szerint, akik kifagyó keveréket használtak, és cél volt az is, hogy a növények ne hozzanak magot.

A befejező lépés, a terminálás történ­het akár gyomirtó szerrel is, de most 
a gépi ledolgozás hatékonyságát kívánták demonstrálni a szervezők. A gazdálkodók egy része szereti novemberben lezúzni a növényeket, hogy télire csak a tarló maradjon meg, ám ugyanilyen megfelelő lehet a mínusz 4-5 fokban alkalmazott hengerezés is. „Arra voltunk kíváncsiak, hogy egy nem szokványos táblán, nem szokványos eszközökkel tudunk-e szokványos, megfelelő magágyat készíteni” – mondta bevezetőjében Racsmány Dániel, a kísérletnek helyet adó, összesen 700 hektáron gazdálkodó Econovum Kft. ügyvezetője. Fontos tapasztalatnak bizonyult, hogy a takarónövénnyel borított területek ugyan jó „vadbújtatónak” bizonyultak, a friss zöld hiányában mégis csupán minimális kártétel született bennük.

Vízvesztés helyett vízpótlás

A munkát nagyban segítette Kökény Attila tanácsadó, aki 2010 óta alkalmazza 
a talajmegújító technológiákat saját földjein. Ő mindenekelőtt azt a tévhitet akarta eloszlatni, hogy a takarónövények „kiveszik” a nedvességet a talajból. A biomassza-építés nagyjából két hónapja alatt ez valóban így van, ám hosszabb távon a táblán megkezdik a „vízgyűjtést”. Amikor októberben Kerekharasztra is megérkeztek a nyirkosabb, párásabb levegőáramlatok, a növénytakarón kicsapódott a nedvesség és levezetődött a talajba, pedig körülötte a szántás betonszáraz volt. „Az idők során sokat finomítottunk a rendszeren, hogy minél kockázatmentesebb és stabilabb legyen” – emelte ki Kökény Attila, hozzátéve, hogy a kísérleti területen szinte azonnal mehetne 
a direktvetés a takarónövények után. Amit egyébként ki is próbáltak, megle­pően biztató eredménnyel. Volt dolga olyan gazdasággal is, ahol 4500 hektáron már negyedik éve nem folytatnak talajmunkát, minimális tápanyag-utánpótlást végeznek, és a növények mégsem sínylődnek. Míg 2017-ben az adott régióban 6 tonnás átlagtermés volt kukoricában, addig ez 
a gazdaság 15-16 tonnás átlagokat produkált, mivel létrehozták az élő talajt, ami a technológia legfontosabb célja.
Az Econovum Kft. földjein egyelőre elindították a minimumművelést, a táp­­­­­­­­anyagvizsgálatok alapján pontosan meg­határozták a kijuttatandó mennyiségeket, illetve levélnedv-analízis alapján meghatározzák a lombtrágyák összetételét, hogy valóban a hiányzó mikroelemek kerüljenek a növényekre. Először hagytak takarónövényeket a földeken, ugyanakkor elkészítettek egy tárcsázott sávot is, amely a hagyományos mezőgazdasági technológiákat reprezentálta. „Takarásban” érezhetően nagyobb volt a talaj nedvességtartalma, mert a takarónövények lefékezték a szelet, s jelentősen csökkent a szárító hatás. A szudánifű egyenesen „hőszigetelő gyapotként” működött, nem fagyott meg alatta talaj, az élő gyökerek így folyamatosan gyarapították 
a humuszt, táplálták a mikrobiális életet.


Munkaeszközök minimumműveléshez

A kísérlet elvégzőit egyértelműen jobb talajállapot fogadta tavasszal, így már csak alkalmas gépek kellettek ahhoz, hogy le tudják fektetni a maradványokat, majd a vetőmagot a földbe helyezzék. A végső cél a direktvetés elérése, mert azzal lehet a legtöbb nedvességet megtartani a talajban. A munkaeszközöket ezúttal a szolnoki Ihász Kereskedőház Kft. biztosította, lengyel Unia, illetve francia Agrisem gépeket elhozva a rendezvényre. Ihász Lajos tulajdonos-ügyvezető igazgató elsőként egy négy méter munkaszélességű középmély lazítót mutatott be, amelyen elöl a munkamélység állítására is alkalmas támasztókerekek helyezkedtek el, majd két sorban a kapák, 
37 cm-es osztással (a munkamélységük akár 30-35 cm is lehet), ezt követően pedig egy komplett rövidtárcsasor, amelyet 
a gyártó a forgalmazó kérésére készített az intenzívebb rögtörés érdekében. Hátul, a szállítókerekek után ékgyűrűs henger végezte a lezárást. A bemutatón szerepelt még egy 10–15 cm-es sekély művelésre alkalmas, 3 méter munkaszélességű grubber, mechanikus aprómagvetővel szerelve, valamint egy speciális lazító, széles és lapos, előre döntött kapafejekkel, illetve a DD henger után elhelyezett tárcsasorral, amely intenzívebb aprítást ad a szármaradványoknak a felszín visszazárása után. A magyar viszonyokra gyártott, 5 méteres, vontatott kivitelű rövidtárcsa szintén kiváló aprító munkát végez – akár kukorica- és napraforgószárban is – 
az élesen csipkézett tárcsaleveleivel, míg a Sütő Norbert tulajdonos által bemutatott, 3 méter széles és 1 tonna tömegű NorAn aprítóhenger szintén megfelelő megoldás lehet napraforgó, repce és zöld szártömeg aprítására.

 

Szerző: AgrárUnió

Tags: zöldítés, takarónövények

Oldalunk cookie-kat ("sütiket") használ. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Szolgáltatásaink igénybe vételével Ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információ Elfogadom