Ne hagyjuk szökni a nitrogént!

A talajban a túl sok, a kevés és a nem megfelelő forma is gondot okoz

A tápelemek közül a nitrogén utánpótlása mutatkozik meg a leglátványosabban a termés mennyiségén, minőségén. Nem véletlen tehát, hogy a növénytermesztés során ezt a tápelemet juttatják ki a legnagyobb mennyiségben különféle szerves és szervetlen trágyák formájában.

A szerves és szervetlen trágyákban kiadott nitrogént sokféle veszteség érheti, így egy része nem jut el a növényekhez. A különféle nitrogénformák átalakuláson mehetnek keresztül, mire felvehető állapotba kerülnek, illetve a talaj tulajdonságai (kémhatás, kötöttség, levegőzöttség, nedvességtartalom, egyéb vegyületek jelenléte, mennyisége) alapvetően meghatározzák, hogy várhatóan mi történik a kiadott nitrogéntrágya hatóanyagával.

Feltárása a talajban

A nitrogén pótlása különféle formákban lehetséges: szerves anyagban kötve (jellemzően szerves és hígtrágyákban), továbbá karbamid, nitrát és ammónium formákban. A talajba jutó szerves nitrogénformák mikrobiális hatásra megindulnak az ásványosodás útján (mineralizáció), aminek eredményeként ammóniumion keletkezik (NH4+). A talaj humusztartalmában kötött nitrogén lassan, kis adagokban szabadul fel, ez inkább hosszabb távú tartalékot biztosít. Az ásványosodás elsősorban a szerves trágyákkal, növényi maradványokkal frissen a talajba került anyagokat érinti. Az ásványosodás üteme függ a környezettől (például 
a ta­­laj nedvességtartalma, hőmérséklete), hi­­szen ezek befolyásolják a mikrobiális aktivitást, összességében azonban kijelenthető, hogy a talaj teljes nitrogénkészletének éves szinten egy-két százaléka mineralizálódik, és hoz létre a növények által felvehető szervetlen nitrogénformákat.

Szerző: AgrárUnió